1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 29. ülés
XXIX. ülés Fő-RR. naplója. Augustus 18-án 1843. 170 idejére — mellyben a' magyarok is az uralkodói parancs által azon nyelvet megtanulni kényszeritteltek — czélozni Mag) árnyék látszik; de illy időnek példájára — mellyben minden erőszak állal történt — alkotmányos országban hivatkozni Iranl nem szabad; épen illy czélszerötlen a Is. KK. és RRuek a’ kapcsolt részek követeit a' diáknyelv használatától eltiltó végzésére való hivatkozás, mellyel — minthogy ezen nagy méltóságú táblával hivatalosan nem közöltetett, és róla szólam’ fán máskor tágosh mezőin leend — nem is érintenék, ha tegnap gr. Pál Ily József, és ma h. Vay Lajos — ez utóbbi azon hozzátétellel; hogy a' magyar nyilatkozások iránt törvénythozni felesleges, mivel a‘ KK. és RR. a’ kapcsolt részek követeit már arra kötelezték, és ugyan ez itt ezen nagyméltóságu táblánál is történhetik, meg nem említik; — mire azonban felelek, hogy ezen határozatnak létele ugyan minden kétségen kiviil van, de hozatala jó volt-e? megítélni ezen nagy méltóságú RR. hölcseségére bízom. Ellenkezik továbbá b. Eötvös fenem- Iítetl indítványa a'józan politicával — mert mi sem ingerelte fel annyira a’ horvátokat, mint a‘ horvátországi törvényhatóságok állal latinnyelven készült leveleknek a" törvény világos rendelele ellen több magyar vármegyék által történt vissza küldetése és a'ts. KK. és RRnek fenérinlelt a’kapcsolt részek követeit a’magyarnyelv használatára szorító határozata; és épen ezen a' horvátok előtt olly kedvetlen újításokat indítványa által törvényesíteni kívánná a' mélt. báró, holott kinyilatkoztatott czélja a' viszonyos kibékülés volt; végre hogy ezen indítvány a' kapcsolt országok municipalis jogaival és a* hazai törvényekkel nevezetesen: az 1715: 120—ik és 1790: 58—ik t. czikkelyekkel öszveütközik, véleményem szerint mind a' tegnapi, mind a' mai ülésben bőven bebizonyítottam; azért valamint a" kapcsolt részek lakosai uj jogokat nem követelnek: úgy őket fenlévő kiváltságainak békés birtokában továbbá is megtartatni kérem; főkép dicső elődeink állal annyi viszályok és harczok közt fenlartott nemzetiségünket, mellyet mi — mint atyáink el nem korcsosodolt fiai minden törvényes eszközökkel épségben fentarlani fogunk; minél fogva az 1830: 8—ik 's 1840: 6—ik t. czikkhez szorosan ragaszkodván— ezeknek a" kapcsolt részekrei kiterjesztése ellen ünnepélyesen tiltakozom. A' 6—ik §-usl fölöslegesnek tartom részemről azért: mivel magok a'kapcsolt részek Karai és Rendei az 1627—ik országgyűlés béfejezése után tartott közgyűlésükben a' magyarnyelvet a' kapcsolt részekben rendes tanulmánnyá olly módon tétetni kívánták: hogy a’ki a’magyarnyelvből roszabb osztályba jutna, felsőbb iskolába ne bocsáltassék; melly az 1830-iki országgyűlésen nyilvánított ö cs. k. Felsége által helybenhagyott kivánatuk következésében: a" zágrábi iskolai főigazgatósághoz 1834-ben intézett legfelsőbb rendeletnél fogva a’ magyarnyelv dalmát- horvát és tót-országok tanodáiban rendes tanulmány gyanánt lanittatik. Ha tehát a' nagyméltóságu Főrendek ezen kegyes kir. rendeletel a’ törvénybe iglatni kívánnák, én ugyan azt nem ellenzem, — azonban az elemi iskolákat a’ törvényczikkből kihagyatni kérem — mert küldőim csak azt kívánván: hogy a' falusi nép — ha minden községben az iskolák felállítására a’szükséges költségek födözlelhetnének — saját nemzeti borvátnvelven, olvasásra Írásra, vallásra és számolásra oktaltassék, semmikép népünk denationalizásában meg nem egyeznek, és magyarországnak Karai és RRei is — kik ön nyilatkozásuk szerint minden nemzetiséget épségben fenlartani akarnak — ezt ezen elvük szerint nem kívánhatják. Végre a' 7—ik pontot illetőleg, mellyben a' kir. hivatalokra vágyódó lársországi lakosoknak 10 évi határidő szabatik, és melly általa’ hazának született fiai a’ kapcsolt részekben minden közhivatalokból és a' honi ügyekrei befolyásból kizáratnának, a' mamarnvelv tudása miatt csupán csak idegenek alkalmaztathatnának, — sőt a' már jelenleg híven szolgáló, de a'magyarnyelvben járatlan tisztviselők elmozdítása és a' municipalis statútumok — a‘ mennyiben a' latinnyelvet diplomaticainak rendelik — megváltoztatása következnék : többet szólani már azért is felesleges volna, mivel a' nagyméltóságu Főrendek ezen javaslatnak elmellözését közhelyesléssel elfogadók. Végül, midőn megelégedésemet gr. Zay felvilágosításával nyilvanitám, mélt. gr. Batthyányi Lajos urat biztossá teszem: hog\ részünkről küldőinknek hiteles, a'történt dolgok olyanját híven rajzoló jelentések tétetnek; mélt. b. Kühner Ferencznek tett ellenvetésekre nézve pedig csak azon fokbul, mellyet gr. Batthyányi előhozott, t. i. az elnökség iránti tiszteletből minden felelettől tartózkodom — ez egyet hozzá adván, hogy a’ legújabb horvátországi megyék közgyűléseiben a‘ KK. és RR. fenérinlelt határozatát tárgyazó vitatkozások alkalmával mutatkozott egyetértés m. báró Kulmer állításainak igazságát újólag bebizonyítja. Mafláik György, országbíró:— Megengedi mindenekelőtt a' csanádi megyés püspökön, mélfga. hogy a’ félreértések elkerülése végeit egy észrevételt előre bocsássák, mielőtt a' tárgyhoz szóljak, melly abban áll: hogy nagyinéllóságod előadását nem úgy értettem, mint horválország’ tisztelt követe; én t. i. ekkép értettem — ha jól fogtam föl a’ szerkezetet — mikép mondassék ki: „hogy tartassák fel tovább is a’ diáknyele használata“ — e' helyett nagyméltóságod ezt kívánta letetni: , .mennyire nekik tetszenék azt használni, annak használata fen hagyassák'' ; ezt azért kívántam előrebocsátani, hogy további félreértésre alkalmat ne adjon. 31 i magát a* tárgyat illeti, ’s azon provisiót. mellyet a’ lek. KK. és RR. magára Magyarországra nézve terveznek és előterjesztenek: arra legkisebb észrevételem sincs. — fentarlván magamnak, hogy ha annak egyes §ai fognak tárgyalás alá vétetni, véleményemet előterjeszthessem; de mint mondám, in thesi a’ dologra nézve, mennyire Magyarországot illeti, a’ törvényjavaslatra nézve észrevételem nincs. Mi Horvátországot illeti: részemről nem tagadhatom ugyan, hogyha csupán magány nézeteimet veszem 's meggyőződésemet tekintem , minden fenforgó körülállásokra való tekintet nélkül, én más vélekedésben volnék, és azt tartanám: hogy a’ méltányosság még többet kívánhatna tőlük, és czélt még biztosabban érhetnénk más dolgok állal; mégis magam részéről egyikért azért, hogy olt, hol meggyőződésem engedi, hol nagyobb érdek forog fen, szívesen hajlok a’kiengesztelő propositiókra; de más részről úgyis tartom, hogy kívánatos volna, miszerint nagy megegyezéssel jöjön létre a’ mélt. Fö-RR. részéről akármelly határozat, — visszaemlékezvén egy az országgyűléseken még fiatal koromban jeles férfiúnak mondására: „non quid aptum, sed quid a pluribus impetrari polest.“ — Mindezeknél fogva b. Eölrvüs Józsefnek tegnap előterjesztett indítványát magam részéről is elfogadom; elfogadom pedig egész kiterjedésére nézve, egyetlen egy kikötéssel az én szavazatomra nézve, mi a’ naplóban ki fog jöni: hogy miután b. Eötvös József indítványa szerint a slavoniai ‘ 45 *
