1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 95. országos ülés
IÍ9 ségig, de kényelemig ellátva vannak, a’ városok és annak lokasai, hogy úgy kellessen mondani jó akaratjából — pedig az is tudva vagyon, hogy ezen szállások szüksége nem csak hogy nem kevesebbedig, hanem napról napra szaporodik, illy helyzetében a’ dolognak csak azt kérdi a’ Rendektől, van e’ abban igazság, hogy ezen terhet az egész országért egy város maga viselje — igaz ugyan? hogy e’ részben az utasítások határoznak, felszóllítja azonban mind azokat, kikuek kezeik e’ részben megkötve nincsenek, vagy ha még tehetségekben áll, Küldőiket e’ tekintetben felszóllítsák, hogy Pozsony Városának ebbeli kívánságát elősegéljék, ezt kívánja a’ szoros igazság, ezt a’ nemzeti méltányság és az illendőség. Pozsony Városa Követe (Kollárik István) ezeket adá elő: A’ tulajdonjoga az, mellynél fogva mindenki szabadon élhet és rendelkezhetik a’ maga birtokával. Ezen jogukban igen sértvék Pozsony városi házbirtokosok az által, hogy az országosan összegyűlt Karokat és Rendeket szabad szállással ellátni kényszeríttetnek. — Nem akarja a’ szólló a’ Karok és Rendek tanácskozásait annak előadásával tartóztatni, hogy hány és hány ezerekre rúg ezen jogelleni rendszerből eredő kár, hány és hány kissebb házbirtokost — ha egyéb keresete nem vala — tönkre tett; de kötelesnek érzi magát a’ Karokat akkor, midőn annak megszüntetését kieszközölni akarja, ez igazságtalan szokás nagyon szomorú és a’ város jövendő gyarapodását gátló következményeire figyelmeztetni. Ugyan is követlen következménye az, hogy a’ Pozsony városi házaknak becsára majd nem csak egy harmadával csőnkként, mert ha most valaki házát eladni akarja, annak majd nem harmad részét mint ollyant, melly éppen nem kamatoz, ingyen oda adni kéntelen — bizonyítja ezt mindennapi szomorú tapasztalás az által, hogy az eladandó háznak becsárából az országgyűlési szállásra eső tőke éppen úgy, mint a' rajta fekvő egyéb terheké, előlegesen lerovatik. Ennek pedig az a’ következménye, hogy házépítési kedv egészen elenyészik; mert ki lenne hajlandó házépítésre ott, a’ hol előre látja, hogy ha tulajdon pénzén épít, annak nevezetes részét veszélyezteti — ha pedig kölcsön vett pénzen fog az építéshez, bizonyosan tönkre jut. Kivilágiig ez a’ fenebb mondottakból, de mutatja azon állapot is, hogy midőn más kisebb városok gyarapodnak, ékesülnek, városunkban egyegy házat is építetni alig látunk — ő, kicsiny ’s külsőjük által egész útzákat csúfító házak; ha csak romlással nem fenyegetnek, meghagyatnak, és akkor is csak hasonlók épülnek helyébök, mert minél nagyobb házak épülnek, annál nagyobb követelések érik azok tulajdonosit országgyűlési szállások tekintetében. A’ házépítéshezi kedvetlenségből a’ legszámosb városi lakósok osztályára nézve kereseti forrás kiásik, — és mivel az országgyűlési szállások kijelelése a’ Főlovásznokra lévén bízva, a’ ki azokat, kivált az új házakban, önkényesen és minden tekintet nélkül kijelelni szokta, a’ tőkepénzesek, nyugdíjas tisztek és más magányosak, kik pénzüket nyugalomban nálunk költenék, megunván a’ szállási bizonytalanságot, más városokba vonulnak, a’többi mesteremberekre nézve is munka hiánya, és igy köz elszegényedés következik. Minden Status főczélja a’ jog feltétel nélküli divatozása és a’ köz boldogság; mennyire alkalmatos rendszer az országgyűlési ingyeni szállásadási terhe e’ Status főczéljai elérésére, az eddig mondottakból eléggé kitetszik. — Tagadhatlan ugyan, hogy minden köz állománynak joga vagyon, a’ magányosak tulajdonát szükség esetében köz ezélokra fordíthatni — de ezen jog viszonyos kötelességgel jár, mi szerint a’ megkárosított honpolgárnak tellyes kárpótlást nyújtani kell. Ennél fogva a’ Pozsony városi házbirtokosok is nem csak jövendőbeli, de jelenvaló országgyűlési időre is tellyes kárpótlást kívánnak, kérnek és követelnek — biztosan reménylvén a’ Karok és Rendek igazság szeretetéből, hogy ez igazságos kivánatukat mélytánylani ’s ezen fölötte sajnos nyomástól polgártársaikat annyival inkább felmenteni fogják, mivel éppen az Országgyűlése okáért a’ városi községnek rendszerintieknél nagyobb kiadásai vannak, mellyeknek fedezésére egyes polgárok és házbirtokosok nagyobb adó alá vonattatnak olly annyira, hogy ha van is nagyobb keresetjük Országgyűlése alatt, abból bizonyosan vagy igen keveset, vagy mit sem tehetnek félre. Kérése tehát oda megyen: hogy a’ Karok és Rendek a‘ kerületi végzéstől elállani, az országgyűlési szállások bérének fizettetését egy tőrvényezikkely által elhatározni, és igy a’ Pozsony városi házak értékét helyreállítani, és a’ város jövendő gyarapodásának ezen gátját elhárítani méltóztassanak. Az Elölülő: Azt hiszi, hogy e’ tárgyat okokkal támogatni szükségtelen, és nincs is a’ Rendek közül senki, a’ ki aunak igazságáról meggyőzetve nem volna, és csak az utasítások határoztak ellenkezőleg — figyelmezteti azonban a’ Rendeket, hogy a’ kiknek vagy még utasítások nem volna, vagy az ne talán változott a’ kerületi határozattól fogva, avagy várnak utasítást, azok ezen kérdést tagadólag el ne döntsék, mert valamit e’ dologban tenni az igazság, sőtt a’ nemzet érdeke és illendőség is megkívánja^ azért ő a’ Rendeknek azt javallattá, hogy jelenleg egy Választmány küldetne ki, melly öszveszedvén e’ tárgyban minden adatokat készítsen e’ részben egy előterjesztést a’ szállások megváltása kivihetése módja és a’ fizetés arányról, ez annál is inkább szükséges, mert az jö-45 * XCV. Országos Vies. — Február 27-ken 1840. t
