1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 66. országos ülés - 1940 / 67. országos ülés
37 általánosnak kelletik lenni — külömben is azon eset, melly itt említtetik, hazánkban is létez, mertA’joht>iRyok“»»a’ szőllők általában nem úrbéri illetőséghez tartoznak. Folytatólag olvastattak a 7dik és 8dik szakaszok, mellyre nézve semmi észrevétel sem tétetett. A 9dik szakaszra: ,,a’ szőllők felosztásánál azon legkissebb terjedése“ ’s a’ t. Az Elölülő: csak azt jegyzi meg, hogy ez ismét részletesség, minő egy helyet húsz is lehet, ’s minthogy ő a’ törvényt általánosnak kívánná, ezen szakasz kihagyatását javallottá — a’ többség azonban maradjon által a’ szakaszt elfogadván, Olvastattak a’ lüdik, Ildik, 12dik, 13dik, Ildik és 15dik szakaszok. Az Elölülő: a’ három utóbbira megjegyzé, hogy az ismét a’ földes úri jusoknak megszoritása, mit ő részéről nem pártolhat, mert ő általában a’ jusokat minden pótlás nélkül korlátozni és megszorítani nem kívánja, kivált az illy esetben, hol a’ földes úr külömben is olly annyira terheltetik, például az úrbéri telkeknek evidentiába való tartásával, minden laudemialis fizetés nélkül az árvák vagyonjának, asszonyi hozományoknak rendbetartása, némellyek a’ vérhatalomból eredeti jusok végrehajtása által, ezen szempontból tehát azt óhajtaná, hogy a’jobbágyoknál az oldalaslagi örökösödés csupán az ősiekre terjesztessék ki, a’ szerzeményekben pedig a’ földes úr örökösödjék — annál is inkább, mert az osztatlan állapot eszméje a’ nemesektől vétetett, mellyet a’ nemeseknél is eltörölni kellene, mivel az felszámítatlan zavaroknak kútfeje, külömben is a’jobbágyoknál azon csekély jövedelem, mellyet az osztatlan állapotból a’ testvérek hozhatnak és remélhetnek, szerzeménynek alapját bizonyára nem teendi — ugyan azért előbbi javallatját ismétli. Zalai Követ (Deák Ferencz): noha a’ 15dik szakasz új rendelkezésnek látszik is, ez mindazonáltal az effectusra nézve régi, mert mielőtt az usufructuatio elhatároztatott, a’ kihalt jobbágynak telke ugyan a’ földes urra szált, a’ ki azonban a’ fenálló törvény értelme szerént tartozott, azt ingyen kiadni, most miután az usufructuatio elhatározva vagyon, ez a’ kérdés, hogy az illy esetben, ha a’jobbágy kihal és osztatlan állapotban volt testvéreivel, kié legyen az usufructuatio? igaz, hogy azt is lehetne rendelni, hogy a’ földes űré; azoubau mivel a’ múlt Országgyűlése azt rendelte, hogy a’ földes urak a’ desertákat is ingyen kiadni tartoznak — a’ jobbágyi telkeknek is a’ Status vagyonának fentartása megkívánja azt, hogy az illy telket a’földes úr ingyen adja ki, ’s ha nem csalatkozik, ez vala alapja ezen rendelésnek —• mellyben gyakorlatilag semmi újság sincsen, mert ha csak a’ földes úrnak új just adni nem kívánunk, az az, ha csak azt nem kívánjuk megengedni, hogy az illy módon örökült jobbágy telket a’ földes úr eladhassa —‘mit az eddigi törvények ingyen rendeltek kiadni, ne az adó fundusa kissebbítessék >— világos, hogy a’ földes úrnak azon rendelkezés által jövedelme éppen nem csonkíttatik, ugyan azért kívánja, hogy a’ szerkezet maradjon meg — A’ többség ezen szakaszt meghagyatni kívánván, Folytatólag olvastatott a’ 16dik, 17dik, 18dik, 19dik, 20dik és 21dik szakaszok, nicllyekre nem lévén észrevétel — a’ 22dik szakaszra ezen törvény rendelete: „minden földes úri“ ’s a’ t. Az Elölülő: miután ezen szakaszban csak a’ nem nemes személyekről volna a’ szó, ő pedig nem tudná, mi külömbség volna a’jobbágyi telket mivelő nemes, vagy nem nemes ember között, azért részéről azt hiszi, hogy a’ jobbágyi telket mivelő nemesnek kiholtával a’ jobbágyi vagyon szinte ezen törvény rendelete alá esik, ’s igy tehát a’ között, hogy nemes vagy nem nemes, ő erre nézve külömbséget nem tészen, tehát innen kiindulva, de külömben azért is, mert ezen egész szakaszt magából a’ dolog természetéből következik, azt kihagyatni kivánná; ellenkező esetben pedig felvilágosítást kíván a’ felől, hogye’ részben mi külömbséget kívánnak a’ Rendek a’jobbágy telket mivelő nemes és nem nemes emberre nézve tenni;'mire Borsodi Követ (Palóczy László): azt jegyzetté meg, hogy a’ nemes ember, ha bár jobbágyi telket miveljen is, a’ többi nemesi jogai fenmaradnak, minél fogva ő principalis szerzőnek tekintetvén, e szeréut az egész szerzeményről szabadon rendelkezhetik, mi azonban máskép vagyon a’ nem nemeseknél! — ezen külömbségnek tehát véleménye szerént bent kelletik maradni, valamint az egész szakasznak is, mert jóllehet az természetesen értetődik is, hogy a’ törvénynek visszaható ereje nem lehet, láttuk mindazonáltal csak az usufructuatio megállapítása elvében is a’ bírák és tisztek önkéunyének milly tágas volt a’ mezeje. 8 millió embernek megnyugvása tehát megkívánja azt, hogy azon bár térmészetes következés a’ törvénybe iktatassék be. Az Elölülő: Borsodi Követnek állítása igazságát tagadni nem lehet, hogy a’ nemes jobbágy tovább is principális szerzőnek fog tekintetni, személyes viszonyaira külön bírája leend, de az úrbéri telkekre nézve ebből semmi külömbséget nem lát, mert azt hiszi, hogy a’jobbágyi vagyonra nézve a’ nemes úgy mint a’ nem nemes ezen fentebbi törvényczikkely rendelete szerént rendelkezhet, és igy hát erre nézve semmi külömbség. Zalai Követ (Deák Ferencz): ezen törvényczikkely végső szakaszában két fő idea vagyon: ai lső, hogy ezen törvényczikkely rendelete mindenkire egyformán kitérj es ztetik; a’ 2dik, hogy Jegyző Könyv 11. Darab. 10 LXYJ1. Országos ti lés. — Január 3-kán 1840.
