1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 141. országos ülés - 1940 / 142. országos ülés
50 CXLII. Országon Ülés — Aprilis 30-kán 1840. kutouai cíokrul íjon- A’ Kalocsai Főkáptalan Követe (Szathmáry Antal): csak úgy,’s akkor lehet a’ vitéz magyar sereg dicső, a’ ezéluak megfelelő, a’ csatákban diadalmas, ha az a’ hadi gyakorlatokat, és szükséges hadi szolgálatoknak mivoltát magáévá tévén, a’ háború viszontagságaira megedzve van , ez csak több esztendei szolgálatok szüleménye lehet, ne hogy terheit a’ magyar vitézségnek eddig szerzett fényes, és hires neve homályosodjon, mellyet két esztendő is igen emelhet, az 1830: 7ik törvény ajánlata szerint a’ capitulatio idejét 10 esztendőre határoztatni kívánja, ’s az akkori feltételekre szavaz. Csongrád Vármegye Követe (Klauzál Gábor): Utasítással el lévén látva, valamint Pest Várinegye Követe, úgy ő is mind addig, míg a’ szóllás szabadsága, az Országgyűlésnek kiegészítése és az előleges sérelmek eránt kedvező válasz nem érkezik, nem kívánt az újonezok adásába bocsátozni, mivel azonban a’ többségnek úgy tetszett, hogy fel is küldetett a’ katona állítás eránt való felírás, csak a’ feltételekről lévén szó, ezek eránt is kijelenti Küldői szándékát. Azt, hogy a’Nemzet és Kormány érdekében fekszik uyoicz esztendei capitulatiónak megállapítása, kifejtette Zalának Követe, ő még csak azt adja hozzá; a’ nemzetnek érdekében fekszik, hogy az újonezok megnyugvással várják az időt, mellyben visszajönnek, tiz esztendő sok, ennek megrövidítésével a’ Karok a’jó reményt élesztik, azért ő nyolez esztendőre szavaz. Egy más körülállás van, melylyet a’ Karok figyelmébe ajánl, az mondatik t. i. az utasításban, hogy minden adózás aláirt, alá van vetve a’ katonáskodásnak, ezt ugyan akkor,- mikor még a’ jobbágy telken lakó nemesség nem adózott, mondani lehetett, de a’ midőn már a’jobbágy telken lakó nemesség is adózik, azon kifejezéssel élni többé nem lehet, azért a’fentirt kifejezést emezzel kívánja felcseréltetni: minden, hi személyétől adó alá van vetve. Ez elfogadtatván, Az Elölülő kijelentette, hogy a’5ik §-ba eme kifejezés: „minden, ki adó alá van összeírva“ így fog módosítatni „minden, ki személyétől adó alá van összeírva“. Somogy Vármegye Követe (Somsits Miklós): Küldői meghagyták, hogy még amnestia nem lesz, ne avatkozzon a’ katona adás feletti tanácskozásokba, erről eliittetvén passive vau a’ dologban, és mivel csak a’ feltételekről van szó, nem akar hosszas leuni, ragaszkodik az Izenethez. Nagy-Baranya Városa Követe (Topertzer Otto) : Ha bátor a’ gyalog katonaságot nyolez esztendő alatt teljesen belé lehetne is tanítani, miután azt, hogy a’ lovasság is kitanuljon, a; tapasztalás nem mutatja, szavaz legalább a’ lovasságra nézve tiz esztendőre. Bártfa Városa Követe (Fábry István): Utasításánál fogva az 1830 ajánlathoz kötött szolgálati éveket jelenleg is megállapítatatni; a’hadfogadást pedig, mint a’ demoralisatióra vezető eszközt teljesen megszüntetni kívánta. Kassa Városa Követe (Haske Sándor) : Szinte tíz esztendőre szavazván. Bihar Vármegye Követe (Beöthy Ödön) : Igen méltánylotta e’ mai napon kihirdetett kir. Válaszjótékonyságát; gyász, és öröm napok pontosúluak abba, felejti azokat, vigau tekint a’jövendőbe, — ebbe látja a’ Haza nagyságát, nielly eddig bitarolva használtaték, de még azért nem érzi magát felhatalmazva, hogy éppen ma tiz esztendőre emelje a’ katonáskodás idejét, mert minden intézkedések csak idő vártatva válnak jótékonnyá, mivel arra, hogy jóvá válljanak , nem csak akarat, de eszköz is kívántatik, t. i. pénz, a’ nélkül csak arany képzeletben élünk, de a’ katona a’ reá nézve sújtó tiz esztendőt azonnal várja a’ nélkül, hogy résztvehetne a’ kir. Válasz jótékonyságban. — Az Elnök azt mondja, hogy az újoncz nyolez esztendő alatt is elszokik a’ munkától, ’s családjától: ebből azt a’ következtetést várta, hogy kevesitsük az esztendőket. —Nem olly csekélység nyolez esztendei zsibbasztó nyomorúságban szolgálni, vegyünk példát a’ polgári életből , a' ki hivatalba lép, először eléri kiváuságát, másodszor elér olly valamit, hogy a’ köz jóra használhat, még sem ösmer egyet is, ki ha akar szolgálni feljebb nem akarna menni, hát a’ szegény katona, a’ ki a’ nevelés hiánya miatt nincs felruházva olty tulajdonokkal, hogy elő mehessen, hogy ne volna terhes, zsibbasztó állapotban. A’ tapasztalás bizonyítja, hogy a’ megtámadás esetében a’ besorozott katona nem elegendő arra, hogy az ellenséget vissza verje, illy esetben a’ Fejedelmek rendesen a’ nemzethez folyamodnak újonezokért, ’s azokat viszik a’ csata mezejére, mert az ellenségnek nem lehet mondani megállj, az én újonczaini nem készek. A’velita lovasság három hónap alatt a’ harcz mezején volt, ő szavaz a’ nyolez esztendőre. Többnyire azt látja, hogy a’ mai tanácskozás eredménye még inkább igazolja Küldőinek azon kívánságát, hogy a’jelen század, melly az értelmi erő, ’s az emberiség tiszta érzete kifejlődésének százada,hatalmasaniut bennünket a’ tespedést szülő hűbéri viszonyok megszüntetésére — ’s hogy itt az idő azon néposztályt, melly hazája javáért, és jóllétéért vérével, ’s mindenével adózik; nem csak súlyos terhei egy részének levételével megvigasztalni, hanem az alkotmány jótékonyságaival részesítve, annak, és azzal együtt hazájának védelmére a’ szeretet erős érzetével lekötni, ’s így a’ thróut, a'hazát, az alkotmányt keletkezhető akár melly vihar ellen biztosítani. — Dicső feladása lett volna ez a’
