1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 139. országos ülés - 1940 / 140. országos ülés
45 FŐherczegsége eránti tisztelet megkívánják, hogy az előbbi végzés tartassák meg, a’Nádor nyilatkozását, hogy t. i. nagy változtatást reményleni nem lehet elegendő oknak nem találja arra, hogy az előbbi végzéstől elállani kellessék, mert a’ Rendeknek a’ porták kiegyenlítésénél nem az a’ czéljok, hogy egy Megyéről a’porták levétetvén, más Megyére rovatassanak, hanem az igazság kiszolgáltatása, — ’s hanem nagy lészen is a’ különbség, az minden esetre megnyugtatásul szolgáland azon Megyéknek, kik magokat terheltetve érzik,— azon fogva, minthogy egyes Megyéknek sem szokták kéréseket megtagadni, ezen tárgyat, mellyet a’ mint látszik több Megyék kívánják, — a’Rendeknek pártfogásába ajánlja, ’s részéről az előbbi Izenetet kívánja megtartatni. Horvátországi Követ (Busán Hermann): A’ jelen kerületi Izenetre, mellynél fbgva a’ Karok és Rendek a’ Főrendi viszont Jzenetben foglalt véleményhez nem járulnak, hanem e’ részben a’ jelen, és az elmúlt Országgyűlésen kijelentett állítólag törvényes elvekhez, és alapos okokhoz, valamint az 1802ik országgyűlési szokáshoz áltáljában és szorosan ragaszkodnak, megfelel a’ széllé, hogy ő Küldői részéről az előhozott elveket annál inkább el nem ismeri, minthogy az 1790ik 59ik tör. czik. világos tartalma, Horvátország és a’ három felső tót Vármegyék adóját, magyar Országgyűlésen "különösen tárgyaltatni rendelvén, a’Horvátország portáiknak a’ magyarországival szándéklott összesítését ellenzi, továbbá hogy az 1802ik Országgyűlésén az adó eránti tárgyaltatás inkább Horvátország mellett harczol, minekutánna az azon esztendei Jegyzőkönyv 143. lapján látható országos határozat szerint a’ kiküldött országos Választmány egyedül azzal hatalmaztatok fel, hogy megvizsgálja, szükséges e’ a’ Horvátországi adót emelni, vagy leszállítani? vagy pedig az azon évben ajánlott adóbeli mennyiség, a’ Magyarországra szabandó mértékhez alkalmaztathat e’? az eljáró Választmány azonban a’ Horvátország eredeti adóját maga valóságában meghagyta, azonkívül az 1802ik esztendei sz. Mihályhava 2Tikén költ k. kir. Rendelet Magyarország Törvényhatóságaira nézve a’porták elrendelését helyben hagyván egyszersmind Horvátországra nézve az 1790ík 59ik törvény czik. maga épségében megtartatott, következőleg az a’ legfelsőbb Helyen is Horvátország részére kedvezőleg magyaráztatott, minthogy pedig a’ Karok és Rendek ezen királyi rendelet ellen felirást nem tettek, ’s igy azt elfogadták, következik, hogy azon küldőknek kedvező királyi rendelet országos határozatnak tekinteni kell, és igy a’ kerületi Izenetben felhozott okok semmi erővel nem birván, a’ Főrendi viszon Izenet mellett szavaz. Liptói Követ (Thurünszkg Péter), és Zólyomi Követ (Osztroluczky Miklós): A’ Sopronyi előadást magokévá tévén, az előbbi Izeuetre szavaztak. , Árvái Követ (Zmeskál Móricz): Szinte az előbbi izenet mellett szavazott, és ha valaha, most midőn a’ váltó elrendezése alatt úgy kifejtetett, hol divatozzék hazánkban a’ kereskedés, legjobb alkalmat látná, a’ porták kiegyenlítésének, mert valamint a’porták kiegyenlítési elve igazságos, úgy igazságos az is, hogy azon Megyék, mellyekben a’ kereskedés virágzik, a’ köz terhekben nagyobb mértékben részesüljenek — hasonlóan Veszprémi Követ (Kocsi Horváth Sámuel), Verőczei Követ (Jankovits László), és Zempléni Követ (Fág Ferencz): Minthogy Megyéjek aránytalanul volna terhelve, kívánták a’ porták kiegyenlítését, ’s azon fogva az előbbi Izenet mellett szavaztak. Mosonyi Követ (Sőtér Ferencz): Nagy szerencséjeket találják mindazon érdemes Követek, kik az interimalis porták rectificatióját ellenzik, Ő cs. kir. Főherczegségének az ország Nádorának azon nyilatkozásában, hol az mondatik: hogy miután már többször történt ideigleni kiegyenlítés, mármost igen nehéz, a’még szükséges kiigazításban, az igazságnak teljes mértékét elérni, mert az érintett Követ urak ezen nyilatkozásból azt magyarázzák, mintha O Főherczegsége nem tartaná lehetőnek, a’ további kiegyenlítést, ’s ennél fogva mintha mentekeznék ezen munkálodástól, illetlennek állítják, pedig Ő Herczegségét akkor, a’ midőn igy mentekezik ismét és sürgetőleg kérni, és mintegy unszolni az általa is olly nehéznek tartott munka megtételére — valóban szerencsések, hogy az illendőség argumentumával állhatnak elő, ott hol az igazságos kívánság ellenére semmi mást fel nem hozhatnak; holott Ő Főherczegsége éppen nem mentekezik ezen munka megtételétől, csupán csak azt mondja, hogy teljes mértékben interimalis rectificatio által a’ kiegyenlítést eszközölni igen nehéz lenne, és ez többet nem tészen mint azt a’ szerénységből származott őszinteségét, melly szerint előre kimondja, hogy ha a’ teendő rectificatio után is lennének még panaszok, az egyenetlenség ellen, ezeket nem másnak, mint a’ dolog practicus részének kelletik tulajdonítani; de nem is hátrálhatja az ideigleni rectificatiót a£, hogy ez által az igazság teljes mértékben kiszolgáltatva nem lészen—mert azon Megyék, mint Mosony Megye is, mellyek felette terheltetnének portáikkal, jelenleg nem is mernek teljesen kielégítő javitásokat ’s változtatásokat kívánni; azzal is megelégedvén, ha az igazság szabályaihoz approximative tétetik valamelly változtatás, ’s e’ szerint csak egy kis részecskében is könnyebség is eszközöl- Jeggzű Könyv III. Darab. 12 CXL. Országos Ülés. — Aprilis 2 8-kán 1840.
