1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 135. országos ülés - 1940 / 136. országos ülés

30

roszat taníttottak, «ok rosszat cselekedtek a® egyházi ’s polgári világban, — sok Jcsuita hibázott^sokan sok roszat vittek véghez igen is, az igaz, — emberek voltak , betelyesedvén Taci’ ,. v;<ía erunt donec homines, ast nec haec continuo meliorum interventu pensantur,

da cuique suum“ minden történet tudomány elegge bizonyítja, hogy ez a szerzet nagy tudós janija tagok nélkül nem szűkölködött Katona, Pray, Palma, Tíevenesy, mindég nagy emberek maradnak a’ tudós világban. Az előtte szálló Követ végre már előre mintegy félelmes, veszedelmes ellenszegülésben kívánja helyezni, ha talán honunkba behozatandó Jesuitákat a’Protestánsokkal, de ez a” félelem véleménye szerint alaptalan, mert a’ kül országi Kormány adatokat tekintvén , annyi bizonyos, hogy a’ polgári Kormány főjogánál, bölcs gyakorlatánál fogva bizonyosan gátolni fog az annyira félt súrlódásokat.

Veszprémi Káptalan Követe (Bezeretly Miklós): Ha Borsod Követe a’ Jesuitákra halmozott méltatlanságokkal közbe nem jön, a’jelen tárgyhoz nem száll,— most azonban kötelességének véli a’ következendő észrevételeket terjeszteni a’ Rendek eleibe; nem tudja a’ szálló megfogni hogv helyeselheti a’ Jesuiták eltörlését magyar nemes ember, ki majd nem anuya tejével szopja a’ partis lae tit. 9ust „nemo nisi legitime citatus et convictus etc.“ mert tudni kell, hogy a’ Jesuiták mind azokról miket ma Borsod Követe is igen bőven, sőt nagyítva felhozott, vádoltattak ugyan, de a’ vádok vele soha nem közöltettek, irántok soha ki nem halgatattak, ’s törvényes bíró által soha el nem Ítéltettek, ’s ha Borsod Követe ez ellenkezőt védi, nevezze meg hol, mikor? ’ű ki által történt azoknak törvény szabta kihalgatás utáni megitéltctésök? még inkább nem tudja pedig ezt megfogni , hogy vonhatja kérdésbe azoknak tudományos érdemeit egy magyar tudós, kinek nem lehet, nem szabad nem tudni, nem esmerni, azon Jesuiták fáradhatatlan szorgalma szerezte drága kincset, mellyel nemzetünk méltán büszkélkedhetik, érti t. i. Kaprinainak ’s Ilevenesynek a’ magyar Egyetem könyvtárában kéziratban lévő régi okleveles gyűjteményeit. Továbbá talán nem hibázik , midőn azt állítja hogy Borsod Követe is törvény-tudományból köszönhet valamit a’ Jesuitáknak , mert nem is kétli használta Szegedy Jesuitának illy czimíí igen becses munkáit: Tyrocinium Juris, Rubricae Juris — de gyanítja miért fél Borsod Követe annyira a’ Jesuitáktól, azért t. i. mert ezek mindenkor, és mindenütt hatalmasan ellen szegültek az Evangelicusok íörekedéseiuek és haladásának, — azonban a’ szóllló úgy van meg győződve, hogy már ma az evangelica vallás sokkal erősb gyökereket vert, hogy sem azt a’ Jesuitáktól, ha vissza állítatnának is félteni lehetne. — A’ mi már most azon állításokat illeti, mintha az annyiszor említett szerzet a’ tudományok országában behozott ’s felállított veszedelmes elvek, ’s felsöbbség elleni nyugtalanságot okozott törekedések miatt töröltetett volna el,—ő azokat ráfogásoknak’s ármány szülte koholmányoknak tartja,’s ebbeli hite alapját a’ történetben leli,’s ezen történeti adatoknak rövid sommája a’jelen tárgyra nézve odamegy ki: a’mult század közepe táján az úgy nevezett Jlluminatusok vagy Philosophusoknak majd nem egész Európában mi czélből esküdtek légyen öszve, tudva van »' tudósok előtt, minthogy pedig a’ kitűzött czélnak legnagyobb ’s hatalmas!) gátja vala a’ Jesuits szerzet, el kell e mozdítani útból ezen akadályt, a’ mi csak úgy eshetett meg, ha azon társaságnak rósz nevét költik, ellene kigyót békát kiáltanak’s költeményekkel fellépnek ’s valóban használták is mind ezen költeményeket. — Ezen kérdéses szerzet tehát egyedül az Evangelicusok törekedéseinek, a’ libertinusok gyülölségének, ’s több olly Nagyok egoismusának lelt áldozatja, kik az akkori Fejedelmek udvarában valának, ’s az eldöntendő szerzet javai után sovárgának. — Hogy pedig minden kihalgatás ’s védelem szabadsága nélkül kárhoztatlak, erről maga 14ik Clemens bizonyságot tesz igy szólvánimigy kezde Bullájában „Dominus et Redemptor noster — hinc molesta illa, ac plena negotia praetermissa methodoque in forensibus instituendis judiciis adhiberi consvevit, prudentiae legibus unice inhaerentes rem omnem absolvendam curarunt — quin regularibus suppressioni destitutis veniam facerent, et facultatem sua experiundi Jura, et gravissimas illas vel propulsandi criminationes, vel causas amoliendi, ob quas ad illud consilii genus suscipiendum adducebantur.“ — Ezen okból nem fogadá el a’ Jesuitákat eltörlő Breves Beaumont párisi Érsek is, ki 1774ben Clemens Pápához irt levelét igy zárta be „Haec sunt sancte Pater!'atque ex iis rationibus, quae me et totum Clerum Gallicanum induxerunt, ut nunquam permittamus Breve hoc publicari.“ — Végre Stanislaus Lengyel Király is felszóllalt a’ Jesuiták mellett, részint magasztalván azoknak kitűnő vallásos buzgoságát, részint pedig az eltörlő Brevezetővel, fenyegetésekkel ’s csalárdságokkal kicsikartunk hirdetvén, a’ mit meg is irt az akkori Franczia Királynak ’s ez érdembeli levelét igy végzé: „Haec illustrium virorum et totius Cleri Gallicani testimonia quisque aequi judicii vir pluris faciet,

quam tua in Jesuitas dicteria, et aliquorum calumnias, quas etsi millies refutatas, imprudentia nou cessat renovare.“

Az Elölülő: Ü mind a’ két részről tett előadások igazolják elegendően, hogy a’ tárgy nem ide ya °’ 8°k történeti adatok hozattak egy részről is, más részről is elő, niellyek kölcsönösen meg

me^yehről még sokat lehetne mondani—a’mostani időkor ezen múlt dolgoka , iva t tór\ ényliozás utján , ne bébelődjöü — felszóllítá a’ Rendeket, hogy a’ drága időt ezen tárggyal ne vesztegessék.

CXXXl^l Országos Útr a — Aprilis 23-kán 1840.