1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 95. országos ülés
178 jj0 Soprony Varmegyének hasonló tárgyban Biztosságot rendeltek, neki pedig nem, minek okát abban kereste, bogy azt egy királyi város kérte egy Vármegye ellen, — azonban ezen ellenvetésre a’ Sopronyi esetnek megemlítésével maga magának megfelelt, mert az egészlen külümböző eset ő tehát mellőzvén minden feleleteket, kéri a’Rendeket, hogy a’ kerületi végzést továbbá is pártolni meltóztatnának. Bereghi Követ (Lónyáy László): Már a’ Kerületekben is kijelentette, hogy Szathmár Városának kívánságát megtagadni nem lehessen — mivel az említett város adatokat is hozott fel, mely- Jvekből ez világosodik ki, hogy ezen föld rész hajdan határában volt, a’ rajta fekvő helyek pedig most a’ Vármegye hatósága alá húzattak— ő ha lehet úgy mondani, ezt az inclavált helyekhez hasonlítja— és ő Szathmár Városa kérését igazságosnak találván, azt Megyéje részéről pártolja. Szathmár Városa Követe (Esze Gábor): Miután Küldőinek sérelme csak ugyan ollyan, melly szinte úgy mint a’ Sopronyi rendkívüli orvoslást az ország Reudei részéről niéltány várhatja azért tovább is pártolásért esedezet. Szathmár Vármegye Követe (Kende Zsiymond); Éppen Beregh Vgye Követének azon analógiájából, hogy ez az inclavált helyekhez hasonlít, nem lehet Szathmár Városának kívánságát pártolni; mert ugyan vagy inclavált hely a’ kérdéses plaga vagy nem, ha inclavált, azon esetre ki lévén a’ bészegellett helyek eránt a’ Bíróság küldve, sérelmét az előtt keresse, ha pedig nem bébészegellett hely, hanem határkérdés, akkor fenáll, a’ világos törvény rendeleténél fogva a’ bíróság, melly is a’ megyei Alispány, ebből is tehát kitetzvén az említett város kívánságának helytelensége, kívánja a’ kerületi végzést megtartatni. Nagy Bánya Városa Követe (Toperczer Otto): Szathmár Városa kérelmét pártolta. Borsód Vármegye Követe (Palóczy László): Minthogy e’ helyen arról van e’ Szathmár Városának igaza vagy sem, kérdés nem lehet, és véleménye szerint csak biró delegatiojáról van itt a’ szó— erre nézve azonban azt tartja, hogy annak szüksége nem légyen, mert akár az követeltessék, hogy ezen helyek curiálitás, akár pedig az, hogy adó fundusa, mind a’ két esetben világos törvényeink szerint a’ biró meghatározva lévén, a’ kiküldetésnek helye nem lehet, azon fogva ő a’kerületi végzéshez ragaszkodik. Eperjes Városa Követe (Bujánovits Vinczé): Szathmár Városa kívánságának, mi szerint ő egy peres tárgyban magának bírót rendeltetni kér — megtagadása véleménye szerént annyi, mint Szathmár Városát az országos pártolástól kizárni. Az Elölülő: Megjegyzi, hogy itt kizárásról szó nicsen, hanem csak arról, hogy kellessék e’ ott birót kiküldeni, a’ hol világos törvény által biró rendelve úgy is vagyon ? "S mind hogy e’ tekintetben, mint Borsód mind Szathmár Vármegyék elegendőképen megmutatták, hogyannak szüksége nincsen, a’ kerületi végzés ellen néki sincsen észrevétele. Soprony Vármegye Követe (Högyészy Pál): A’ tárgyhoz nem szóll, miután azonban hivatkozás történt, hogy ezen eset a’ Sopronyihoz hasonló volna, kötelességének tartja azt kijelenteni itt, hogy ezen eset mint alább ki fog tetszeni, Megyéje esetétől igen is külömbözik. A’ 4dik pont alattira. Kassa Városa Követe {Haske Sándor): Igaz ugyan, hogy sz. kir. Kassa Városának ezen szám alatt foglalt; és még az 1825ki Országgyűléséből felterjesztett sérelmére, a’ múlt Országgyűlésén két rendbéli kegy. kir. Válaszok leérkeztek, de egyike által sem ezen sérelem szüntetett meg^ hogy pedig ez úgy vagyon, mutatják azt azon Országgyűlésének Actai, ugyan is az 1832 országgyűlési Acták közt a’ 448dik országos Ülésben az 588dik szám alatt ezek szőrül szóra találtatnak: a’ 96dik számra „minthogy a’ költséges czéleránytalan, és a’ Városok tulajdani jusát és törvényhatóságát egyformán sértő erdei rendszer iránt Debreczen, Kassa és Eperjes Városok sérelme meg nem szüntetett, sőt ezen kívül más királyi Városok is ugyan ezen kártékony és törvénytelen erdei igazgatásról panaszkodnának, a’ Karok és Rendek ezen sérelemnek orvoslását továbbá is sürgetik, egyszersmind pedig O Felségét megkérik, hogy az ezen tárgyban kiadott legfelsőbb Rendeléseket is, mellyek a’ kegy. kir. Válaszban említetnek, az ország Rendei eleibe kegyesen terjesztetni méltóztassék,“ világos tehát ebből, hogy ezen sérelem még eddig orvosolva nincsen, valamint a múlt Országgyűlése a’ 463dik országos Ülésnek Naplókönyve azt is bizonyítja, hogy' ezen serelemnek a’mostani Országgyűlésen leendő újabbi sürgetését és lelterjesztését Kassa Városa magának fentartotta. A’ szólló tehát a'nnak most leendő felterjesztését újabban is sürgette. Eperjesi Követ {Bujánovics Vinczé): Kassa Városának előadását részéről is pártolja. A’ 6dik pont alattira. Az Elölülő: Szükségtelennek tartja azon okokat újra felhozni, mellyeket ezen tárgyban Pozsony Városa is felhozott, és a’ mellyek most olvastattak fel, kik itt vágynak tudják mindnyáján, hogy az Oiszággyülések most már esztendőkre terjednek, és hogy' mindnyájan szállásokkal nem csak szűk-XCV. Országos Ülés. - Február 27-kén 1840.
