1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 93. országos ülés
Eaeu pont azonban a" törvéuyjavallattal együtt a világos többség kivánatához képest kihagyatjatott. __ Csongrádi Vármegye Követe (Klauzál Gábor): E’ mái határozatban kijelenteni kivánta, hogy e’ tárgy eránt a’ rendelkezés akkorra marad, midőn a’ büntető törvénykönyv fel fog vétetni. Erre Az Elölülő kinyilatkoztatta, hogy a’ mái tanácskozásokban megállapított határozatok fel fognak olvastatni. , A’ 30., 31. és 32dik pontra semmi észrevétel nem leven. Olvastatott a’ 33dik pont. Mármaros Vármegye Követe (Mihályi Gábor): Mármaros Rendei is méltánylják az országos Küldöttségnek véleményét, hanem körülményeire egy ehhez hasonló, de lényegére nézve sokkal külömböző sérelemnek ez alkalommal való előterjesztését a’ szólló Követnek tették köteleségévé: ugyan is a’ közelebbi lefolyt esztendőnek November holnapjában a’királyi Ítélő Tábla által hozott azon büntető perben, Ítéletét sérelemnek látják, mellyet sem a’ fenállól790: 43diki, sem az 183yadik esztendei 17dik törvéuyczikkelyek tartalmával, sem pedig a’ százados gyakorlattal összve egyeztetni nem tudják, melly per több nemes alperesek ellen kezdődött, több rendbéli aprólékos csintalanságokért, és a’ melly perben egyik alperes ellen sem kéretett halálos büntetés ; melly is a'Megye Törvényszéke előtt lefolyván, a’ hozott ítélet kimondása alkalmával azon számos nemes alperesek . közül négyen az ellenek hozott ítélettel meg nem elégedvén, azt a’ királyi Táblára vitetni kívánták, a’királyi Tábla nem tekintve azt, hogy a’ felperes tiszti Ügyész az ítéletet feljebb vinni nem kivánta, sem azt, hogy a’ négy alperesen kívül a' többi nemes számos alperesek az ellenek hozott ítélettel megelégedtek, és büntetéseket részent kiállották. A’ királyi Tábla minden alperes ellen ítéletét kiterjesztette, és némellyeknek terhes ítéletét megkönnyítette, ha bár az ellenek hozott ítélettel megelégettek is; többiekét pediglen sokkal megterhelte, mellyet Küldői sérelemnek, törvény és százados gyakorlat ellenének nézik, és ezen sérelmet Ő Felsége eleibe felterjesztetni kívánják, hogy az illy étén történetek a’múltra nézve orvosoltassanak, jövendőre pedig az illy étén. esetek eltávoztassanak, a' melly fontos, és a’ személyes jogogokkal összekötött sérelmét Megyéjének pártfogásába ajánlja. Az Elölülő: Ha valamiben, ebben bizonyára kéntelen kimondani meggyőződését, mert rendíthetetlen elv az, hogy valamint köteles az igazság az ártatlant menteni, úgy köteles a’ bűnöst büntetni, és éppen azért van rendelve a’ feljebbvitel. A’ jelen panasz meg nem felel azon elvnek, hogy a’ bűnöst büntetni kelletik. Az 1790: 43dik czikkely, mellyre a’ Karok hivatkoznak, mellynél fogva azt állítják, hogy a’ fejlebb vitt ítélet a’ felsőbb Biróság által csak könnyebbíthető, vagy megerősítendő, de sohasem súlyosítandó, a’ József systhemája alatt tett rendelést illeti, abban egyedül József rendelete szerénti ítéletek töröltettek el, a’ mint a’ felhívot törvény lső szakaszának foglalatja mutatja; a’mint hogy a’ki a‘ József systhemája alatt rendelt, nehéz: gyakran örökös büntetésre emlékezik, általlátja, hogy erről kelletett is rendelkezni; ezen törvény szerént tehát igaz, hogy az akkoron már megítéltek büntetését, midőn pereik újabb vizsgálat alá vétettek, súlyosítani nem lehetett, de a’ felhívott törvény más időhözbeni esetekről nem szóll; nem is volta’ magyar törvényhozás soha azon véleményben hogy a’ felső Biró a’ büntetést nem súlyosíthatja, ő tehát azon véleményben, hogy egy halálra kért embert a’felső Biró nem büntethet szigorúbban, mint az első Bíróság által megitélletett, nem lehetvén; a’ Karokat ezen pont általános kihagyására felszólította. Somogy Vármegye Követe (Szegedy Sándor): A’ midőn Európa minden mívelt országai a’ büntető törvényeknél nem annyira a’ vétkesek szerfeletti büntetését, vagy az éppen kárhoztatóbb boszszu vágyat, hanem inkább a’jó útról eltévedtnek erre visszavezetését, és a’ bűnösnek jobbulását vették volna alap elvűi, akkoron Küldői ezen elvet követve koránt sem- nyugodhatnak meg az országos Választmány nézeteivel, és a’jelen kivánatok sorában eszközöltetni kívánt óhajtásokkal merőben ellenkező véleményében, hogy t. i. mind azon büntető pereket, mellyekben halálos, vagy ahhoz hasonló büntetés kérettetik, akár milly légyen is az, első Biróság Ítélete a’ tiszti Ügyész feljebb Mimi tartozzék, mert minekutána az 1790: 43dik törvény rendelete világosan kifejtené, hogy a’ fenyitő, és a bűn perekben mikor légyen szabad a’feljebbvitel a’vádoló felperes Ügyésznek a’ biróság által már megítélt rab sorsának sulyosítására, újabb adatók nélkül igaza nem lehetvén, de honunkban a büntető szokás, hol törvényeink halgatnak, kötelező erővel bír, valamint a’legújabb 1836: 17dik tartalmánál fogva is, sőt a’ Curiának hasonló esetekben követni szokott törvényes gyakorlata ellenkezőt bizonyítván, ugyan azért Küldőinek azon kivánatát, hogy az illy pereket, ha a’ vádlott az első biróság által a’ halálos, vagy ehhez hasonló büntetéstől felmentetett, a’ Megye Ügyésze feljebbvinni ne tartozzék, a Karok és Rendek további pártfogásába ajánlotta. 15tt XCIII. Országos Vies. — Február 2ő-kén 1840.
