1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 91. országos ülés
XCI. Országot Vitt. — Februarius 22. 1S40. 127 tik is az érdemes Követekre: megengedi e’ a’ Kassai polgárság, melly borkimérési joggal bir, — minden időben és minden megszorítás nélkül a' hegyallyai borok behozatalát? — a’ mire tagadolag felelni kénytelen; így tehát Hegyallyának Kassa Varosához e’ közelebb fekvése csak annyira hasznos és kedvező azon Városnak, a' mennyire a’ szegény adózó nép a’ borok keresztül vitele alkalmával becsületesen megvámoltatik, mert mind a’ hídtól, mind az úttól külön vámot kéntelen fizetni. — Kérdi továbbá, és hivatkozik is az illető Követekre: nem legiulsóbb emporium e' Kassa Városa azon kijelelt hat megyei kerület déli óldalán? — Valljon hol vagyon Kassán alól nemes Abauj vagy Torna Megyékben olly emporium, mellyre a’ Váltótörvényszék jótékonysága kihatna? — Valljon jelent e’ meg valaha a' Jászai sertés-vásárokon egy pénz tözsér vagy Vechsler? — a’ ki a’ sertésvevöket felsegéllette volna? vagy adta e* el valaha valamelly termesztő sertéseit váltóra? sót ha ezen vidéket tekinti, kérdi; ha valljon (kivévén az életet) az, a’ mi Kassán alól fekszik, nem inkább Pestnek és Miskolcznak törekszik e’? a' hol előbb utóbb szint ollyan Váltótürvényszék lészen felállittandó. Már pedig ezen két hely: Kassa és Miskolcz nem igen állhatna meg közel fekvése miatt. — Mondotta továbbá az Abauji Követ, hogy Kassa Felsó - Magyarországnak fó Városa, — Buda egész Magyarhazánknak, Zágráb pedig florvát országnak fő városa, — de azért sem az illető Követek, sem a’ Karok és Rendek a’ kqzjót azon díszes fővárosi czimzetnek fel nem áldoz, ták; mert a’közjónak hódolni minden polgárnak szent kötelessége. Midőn Kassa Városa népessége hozatik eló; minő figyelmet érdemel 28. Szabadhatoságokban nyolczvan egynéhány ezernyi, iparra szorult, kenyérben szűkölködő, de a' városok természetes hivatásának tellyes mértékben megfelelő polgári népesség? melly egy szívvel ’s egy lélekkel ön érdeke tekintetéből inkább Eperjest mint Kassát óhajtja Váltótörvényszék helyének. — Mondatott: hogy Kassán vagyon a’ fő harminczadi hivatal , és hogy Kassa felső Magyarországnak mint egy középpontja; — de nem vélné, hogy éppen akkor a' midőn a’ Galliciai harminczadok eltörlése iránt most készült a’ Felírás, az volna a' Karok és Rendek kivánata: hogy a’ határszéli harminczadok töröltessenek el ugyan, de a’ Kassai, melly felső Magyarországnak közép pontján lenni állittatik, örök időkre megtartassák. Hallotta azt is említetni: hogy ,,Kassának banko-cassája vagyon“1 — kérdi: hány polgár vagy hány kereskedő, és mennyi ezerrel segéltetett fel azon banko-cassából ? — Egyébiránt pedig miután jelenleg már tellyes értékű pengő pénz kereng a’ hazában, gondolja, hogy nem sokáig fog ezen banko-cassa pártolást nyerendeni. — Hogy az országos Választmány Kassát pártolta nem tagadja, de egyszersmind nemes Gömör, Borsod, Heves, és úgy tetszik Beregh Megyéket is ugyanazon Kerülethez csatolandóknak vélte; — miután pedig ezen négy Megyék jelenleg más Kerületekhez adódtak, és oda csak hat Megyék csatoltatott azon Kikiküldöttséget a: megváltozott számánál fogva is bizonyosan inkább Eperjest, mint Kassát ajánlaná a’ kérdéses Váltótörvényszék helyének. — Mondotta végtére a’ tisztelt Követ, hojry Kassa Városában a’ diligence létezik; megengedi ugyan, hogy minden két hét alatt egyszer megyen Kassáról Budára a' diligence kocsi, de egyszersmind figyelmezteti a’ Rendeket: hogy Eperjesen és nem Kassán ál 1 iHatott fel és létezik az úgy nevezett gyorskocsi, melly minden héten háromszor, ’s így két hét alatt hatszor utazik rendesen Eperjesről Pestre. Valóban ha a Váltótörvényszékek czélszerü elhelyezésére alkalmatos fekvés, kereskedési viszonyok és nevezetes utak össze köttetései szolgálnak alapul; akkor Eperjes \ árosát miután a’ határra nézve olly érdekes helyen fekszik,—el mellőzni nem lehet; nem említi ugyan az elmúlt századakat, szóljanak a'reminiscentiák. Ki nem tudja, hogy meddig a jó reménység foka fel nem találtatott, Eperjes az éjszak országi kereskedés rakhelye volt? Azt sem említi: hogy jelenleg honnét kapják leginkább a’ Burkus-Sileziai posztógyarok á szükséges gyapjút? mert ennek úgy, mint a’ többi — úgymint vászon, pálinka, bortermesztmenyeknek Eperjesen lévő raktáraik sokkal isméretesebbek, mint sem azok hasszas elószámlálasával a Karokat és Rendeket untatni kellessék ; — egyedül azon kijelelt Megyék bel- és külföldi kereskedési és helybéli körülményeit érinti. — A' mi a’ külföldet illeti: azon élénk kereszt utaknak, mellyek Eperjes vidékén nyoltz felé oszlanak, nagyobb része a’ külföldre veaet, rész. szerint Krakó, Varsó, Slézia és Morva Országnak, részszerint pedig Lembergnek, vagy >s Lengyel és Orosz Országnak úgy, hogy a’ ki Lembergból, ^ arsóból vagy Krakóból Pestre , Tokajba vagy Debreczenbe utazik, Eperjest el nem kerülheti. Minő öszeköttetésben áll tehát éjszakkal, abból nyilván kitetszik: hogy Eperjesen éjszaknak öt felé oszlanak az országutak, az első nemes Megyének, Lőcsének (mellyen Sopronnak, Triest felé Eperjes vidéken az úgy nevezett Phönix hutában olvasztott rezet viszik ki) úgy Késmárknak vezet a’ hói két fele agazik el; a a-ik Sárosnak ,Szebennek , Lubotinnak viszen, mellyen a' Tokai borok Poprád vizén , ^ isztulán Varsóba és a’ Balti tengerre vilettnek ki; ezen hely csak két állományi távolságra lévén. Eperjest már hajdanában a’ Tokai borok nevezetes raktárává emelte; — 3-ik Bártfának, hol ismét háromfelé oszlik; — 4’ik nemes Zemplén Megyének, Sztropkó városának; 5-ik Hanusfalvának, Bukovinának vezet. Hogy pedig ezen elószámlált utak mind élénkek, országosak és 32*
