1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 1. országos ülés

a> jelenkor tapasztalásai szerint, a’ polgári társaságnak legszebb és legnagyobb boldogságot igero képzetét valósítja, úgy, ba elhibázódik egy vagy más részről a mérték, öszvebonyolódnak a rendetlenül munkáló erők, szaporodnak az akadályok, és elmarad mindaddig a nemzeti czél, míg bölcs belátás, érteimesség, és a' költsönös jogok méltánylása újra ki nem fejlődnek.

Hogyha ezek fogják vezetni Nemzetünket, ha kiilönössen ősi alkotmányunknak szoros megtartása felöl Fejedelmünk törvényessége, és ön belső tudatunk s tapasztalásunk által biztosítva lévén, az idő és körülményeink kivánata szerint figyelmünket a’ társaságos élet azon nálunk még hibázó, vagy tökéletesen ki non» fejtett gyakorlati részeire fordítandjuk, mcllyeknek jótékony voltokról hosszas tapaztalás kezeskedik, és senki nem kétségeskedik, és mellyeket aJ neveltetésnek, kereskedésnek, hitelnek, közösülésnek, czélirányos büntetésnek, erkölcsi javításnak, és más illyen közhaszna érdekeknek más müveit nemzeteknél szerencsés sikerrel koronázott előmenetele, hazánk nemzeti, 's helybeli viszonyaihoz alkalmaztatva, bátran elfogadhatóknak világossan nyilatkoztat; ba ezek közül is, minthogy véges az emberi erő, es idő kell mindennek életbe hozatalához, bölcs választás által a’ legszükségessebbeket kiszemeljük, ba a' közjó előmozdításának eme nagy munkáját kissebb érdekű egyes, személyes, hely s időbeli kivánatoklioz való szoros ragaszkodás által, mellyeket a’ polgári életnek minden oldalú kifejlődése smegerősítése iigy jg nagyobbára önként betölt és kiegyenlít, a pótolhatatlan idő \eszfeségével es a kedvező körülményeknek elmulasztásával nem akadályoztatjuk: biztos reménységünk lebet, bogy további előhaladásunknak és polgári boldogságunknak nagy czéljához, a nemzeti erőnek szabad, de rendes, törvényesés egyesült kifejlődése által folyvást, biztosan, és kettőztetett lépesekkel közelíteni fogunk.

Talán kelletinél tovább is terjedtem a Tekintetes KK. és RR, bölcsessége előtt kiilömben is tudvalévő nézeteknek fejtegetésében; de azon díszes, azonban terhes hivatalnak, mellyre Felséges Urunk által rendeltettem, előre meggondolt suljait azon remény édesítő, hogy éppen ama nézeteknél fogva csekély tehetségemhez képest munkás lehetek édes hazám boldogitásában ; mivel pedig egész valóm, ha ki kell mondanom, az egyenességre hajlandó, nem kívántam megtagadni magamat, és reményeimet ezen helyen, hová bizodalmát hoztam, s mellyből bizodaloniert esdeklek.

Mint a‘ törvén) hozó test ezen nagy érdemű, ‘s befolyású alkotó részének Elölülője nem fogom soha elválasztani érdekemet a’ Tekintetes Karok és Rendeknek valódi érdekitől; mert egynek kell lenni a’ főnek a' testtel, és nem is létez semmi nehézség ezen feltételben. — Ilívség buzog itt mindenkinek meljében Királyához, liivség Hazájához. —• Szerencsétlen félre értése is volna az, alkotmányos rendszerünk valódi felfogásának, ha ellentételbe helyheződne a1 Fejedelem és a Nemzet, annak, vagy emennek érdeke, vagy szolgálata. Védni fogom én, ha sükség itt, és mindenütt: Királyom törvényes jogait, mert a’nemzet jóvoltára van azokkal felruházva; védni itt és mindenütt a nemzet igazait, mert azoknak sértése előbb utóbb gyengíti a’ Király alkotmányos erejét. Nincs már egyéb hátra, mint hogy a' Tekintetes Karoknak és Rendeknek nagy becsű szívességökbe, kegyes jóv oltokba magamat egész tisztelettel ajánlván, azon szívem méljéből eredett óhajtással zárjam be beszédemet, hogy Isten dolgunk vezetve, országos Tanácskozásaink felséges Urunk dicsőségére, ősi alkotmányunk fen tartására, a' Tekintetes Karok és Rendeknek, és édes Hazánk minden sorsú polgárinak, haladó holdogítására szolgáljanak.

Melly beszédjét a’ Méltóságos Királyi Szcmélynöknek ismételt tartós „éljen“ kiáltások követvén, arra a’ Rendek nevében B. Rudnyánszky Sámuel Esztergami Fó Káptalan Követjc kóvetkeaendőképen tisztelkedett:

Méltóságos Királyi Udvari Tanácsnok, és Personalis Űr!

Királyunk Ö Felsége törvényszerű akaratjábul és Küldőink bizalmából Méltóságod köz hedvességü Elnöksége alatt édes Hazánk ügyében a’ legnemesebb szándékkal tanácskozni szerencsésen összegyűltünk, telrék a reménnyel, hogy nem csak részünkről követségí pályánkat kellően megjárjuk, de mindenfelől tekintve is, a jelen Országgyűlés kívánt érdeményekkel fog jelesülni.

Ugyan Is a’ mi áldott Fejedelmünktől ama dicsőült kegyes Atyának kegyes Fiától, ki fŐ- hatalmát, mint látjuk, leginkább csak jobbágyai vigasztalásában, és népei boldogitásában gyakorolja, sót kiárasztva kegyelmét a’ szerencsétlenekre, nem csak egyes búsulókat örökös hála könnyekre fakaszta, nem csak egy nemzetet zajos örömre és áldásokra indíta, hanem az egész világot nagylelkű tette harsány magasztalásira gerjeszté, ÓtÖle, kinek Fejedelmi tulajdonsági, miolta homlokát a’ szent korona ékesíti, sőtt az előtt is világosan feltüntenék, a’ legutóbbi törvényhozás emlékeiben pedig’s azolta is szüntelen teljes déli napfényben ragyognak, akarom mondani: kinek oltalma kedvezéseiül ébrednek leginkább a’ honi múiparnak eddig nem látott moz^ /. Országos Lies. — Jvrtrus 5-hen.