1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 59. országos ülés - 1839 / 60. országos ülés
380 s röviden kimondotta, előterjesztvén’s ígérvén készségét arra, hogy ha valaki jót áll arról, hogy •' midőn az előttük álló lépést az ujonezok állítása szükségének adatai megtudására megteszik, az Országgyűlése a’ fenforgú sérelmek orvoslása elmcllőzésével hé nem rekesztetik, akkor ezen lT)és tételéhez részéről is tartózkodás nélkül járul. — Ebben világosan ki van fejezve miben áUjon aZ aggodalom , melly ezen lépést hátráltathatná, azonban illyes jót állásnak szükségét ő nem látja azért, mert e’ részben maga a' fenforgó tárgy mostani fokozatja biztosítja arról, hogy az érintett aggodalom esete magát elő nem adhatja, mivel ellenkező esetben valamint egy részről a’ sérelmek elmellőztetnének, úgy más részről az ujonezok állításán is igen igen könnyedén ált lehetne esni. Ezt megjegyezve, vissza emlékezteti a Karokat és Rendeket azon időre, midőn a" szólás szabadsága lárgyabéli második izenct vétetett itt tanácskozás alá; a midőn a méltóságos Personalis tír igen sokat jelentő, és a' jövendő kétes időket tisztán elünkbe idéző felszólítással hívta fel a’ Karokat és Rendeket arra, hogy alkossanak és adjanak most és itt, a midőn annak ideje van és helye, a’ bíró kezébe Törvényt; a’ midőn ő Méltósága egy két szóval azt is érintette, mit légyen az, ha a’ Királyi Felség az ítélőszékek által megitéltettcknek kegyelmeket osztogat. Nem kételkedett akkor , hogy ezen élénk felszólításra e' kedvező körülményhez buzgó készséggel fognak ragaszkodni a' Karok és Rendek , azonban egy maradjon felkiáltással (mellyben lő csak annyira vett részt, a’mennyiben azt többség határozatának, utasítások, ’s meggyőződések szüleményének tekintette) a’ felszólítást siker nélkül hagyván, az izenct szerkezetét megtartották. Illy helyezetben a’ midőn t. i. a’ kedvező körülményt 's alkalmat elmellőzve a' szólás szabadsaga tárgyában! új, és az idő szükségeihez képest kielégítő Törvények alkotásához éppen nem közelítettek ,-sőt a’ szenvendőknek s azokéval rokon könnyeknek eltörlésére, s igy a’ sérelemnek és tettleges orvoslására sem akkor , sem azoha semmi lépést nem tettek, meg kell vallania, hogy már most nem érti, s telly ességgel ált nem látja, miben állhatna azon orvoslás, mellyet a’ Karok és Rendek a’ szólás szabadságbeli sérelmekre eszközölni kívánnak? ’s a’ midőn az orvoslásnak miben léte előtte homályban rejtezik, ’s igy' orvoslásáról biztosítva nincs, azért ezen záradékul, az ujonezok allitása szüksége adatainak már Felírás által kérettctelt megtudásához kötött, vagy' akármeJly más feltételhez pótló utasítása ’s meggy őződésénél fogva nem járul, ’s szavazatával oda nyilatkozik, hogy a’ szükség adatainak megtudására tüstént lépés tétessék. Krassói Követ (Kiss András): A’ dolog érdemére nézve nem szól, mert ez úgy sem tárgya a’ tanácskozásoknak, csupán a' záradékra szorítja észrevételeit, mellyet is ő következetlenségnek tart, ugyan is midőn a’ RR-dek a’ tudakozást elhatározták, annak természetes következése az volt, hogy ha a' szükséget tudni akarjuk, ki kelletik azt halgatni, máskép mikép juthat az tudomásunkra, hogy pedig a’ RR-dek a’ tudakozó Felírásba a'kihalgatást nem értették, erre nézve mint fellebb is érintő a’ kihalgatás természetes következés lévén, ha ezt érteni nem akarták, ki kellett volna azt világossan kötni, azonban hogy'ezen ellenvetés nem való, nyilván mutatják azt a- Rendek tanácskozásai, ugyan is a’ RR-dek a’ tudakozó Felírás alkalmával azt jelentették ki: hogy megtudván a’ szükséget annak pertraclatiójaba bocsátkozni nem kívánnak, és igy a’ pertractatio nem pedig a' kihalgatás volt kikötve: — Mi pedig azon ellenvetést illeti, hogy a1 sérelmek eránt nem jött kir. Válasz, ezt véleménye szerént ide felhozhatónak azon fogva nem talalja, mert a" Rendek a: jelen záradékjokba nem átaljános sérelmeket, hanem csak a’ szólás szabadságiakat köiik ki, a’ mi tovább ellenvettelik, hogy' ha most a’ kerületi záradék elesik, a’ fő Rendek azokat fel nem fogják venni; ezen ellenvetés ha állana is, minthogy a’ Rendeket egy országos végzés és határozat kötelez, arról magokat ki venni nem lehet, annál kevésbé pedig a jelen esetben, hol a záradékkal egyedül a’ fó Rendeket kívánják csak erőltetni a’ szállás szabadsági elveknek elfogadására, holott a Rendeknek dolgok a’ Kormánnyal vagyon, ezen felhozottaknál fogva tehát, mivel a’ kérdés alatti záradékban ő részéről is következetlenséget lát, azt elhagyatni; s az 1830-dik esztendei példára a’ szükség megtudására egy Küldöttséget neveztetni kíván. Tolnai Követ (Uezerédy István): Ha Soprony Vármegye javallatának azon értelmet adott, me y értelemben azt az Elölülő felfogta, már magába elegendő, hogy' más vélemény be legyen, rt a Sopronyi halászatnak nem volna nagyobb erőssége, a’mostaninál. Többiben Csongrád ve e így értelműek előadák bőven azon okokat, mellyeknél fogva hozatott a’ kérdés alatti *g' J-, melly ekhez most már kényszerítő okok is hozzá járultak, t i. a’ végzés szentsége, és a’ ^ 8 ^gallapodás, melly el határozatainkat pártolni kelletik, és ha az állandóság és clhatátiilein 1^ esc’knél is dicséretes, mentői inkább dicséretes és szükséges egyr Törvényhozó tesszt fel I' ] ÍUt et* * ‘««életlenség volna a’ Király Küldöttjével nun értekezni , rövideden ’ ia az állana, akkoron az egész Törvényhozás, és a’ Rcpresentatio ugyan anny i LX. Országos ülés. — November 21-kén 1839.
