1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 46. országos ülés - 1839 / 47. országos ülés - 1839 / 48. országos ülés - 1839 / 49. országos ülés
XLIX. Országos l ies. —- October \T-kén i839. 343 nézve 10 esztendős kizárólag! határ idő tételébe való főrendi megegyezést eltakarva magába fog. J.ilná, annak — mivel zár idő csak a1 fizetést halogató adósóknak szokott adatni, és ezen határozat a kapcsolt Országok méltóságával őszve nem fér, ünnepélyesen ellent mond, úgy szinte a’ mennyiben a' kérdéses kívánság az 1 715-k i 120-ik Czikkelyhen , melly c‘ tárgyat mint ázó municipalitásokat érdeklőt az országos tanácskozás alól kivette, ütközne, az iránt szükséges óvást tesz, s erőssen remélvén, hogy () Felsége igazság szereteténél, rs a leghívebb Ilorvát Nemzet iránt mindenkor bebizonyított kegyelménél fogva, ezen kivánatot törvény gyanánt megerősíteni, az által a’ Uorvátok Nemzetsége kiirtásába megegyezni soha sem fog. — Egyébcránt mivel az e’ tárgyban f. e. Július tó-án tartott országos Ülésben mondott beszédjének egész foglalat!, sőt szakaszai a" naplóból kihagyattak, igazolása tekintetéből azokat a* mai naplóba beiktatni, és a’ szelént az előbbi naplót kiigazitatni kéri, azok pedig következendők „hogy az Országgyűléséhez i83o -ik esztendei December 2-án bocsátott kegyelmes \ alasz az 1792-ik esztendei királyi fent óriásra^ és az i8o5 esztendei l^-ik Czikkely 1 -só szakasza, melly a legfelsőbb helyen minden némi} Felírásokat mindenkor deák nyelven tétetni rendel, hivatkozik. — Hogy n deák nyelv a’ kap. csőit Országoknak municipalis nyelve, azért az i83o-ik esztendei 8-ik Czikkely l\-ik és 5-ik §-a rende/ete egyedül Magyar Országra lécén szorítva, annak ellenébe magyar nyelven készített Körlevelek Ilorvát Országba nem küldethetnek. — Hogy 0 Felségének ki még az előbbi Országgyűlés régén felterjesztett jelen kívánattól megegyezését kegyelmesen megtagadta, az ősi alkotmány f’rátartáséira ,‘s annak a’ jő vendőségre sérthetetlen átszállítását tárgyazó szent igyekezetében is nem csak a Magyarország, hanem a kapcsolt részek lakosai jussainak kiváltságainak és helybehagyott szokásainak sérthetetlen fentartása iránt a' koronázási Hitlevélben nyilvánított tiszta akaratjába bizakodván a’ kapcsolt Országok Rendei ’s a' t. Ifogy nemzeti nyelvünket az ujjabbi időkben jelesen az utóbbi Országgyűlés befejezése után három esztendő alatt váratlan há/adással eszközlött virágzását nagy részben azon ellenhatásnak lehet tulajdonítani, mellyet a’ magyar nyelv terjesztésének múlt Országgyűlésén történt vitatása okozott kétséget nem szenved, végre hogy a1 kapcsolt Országok Rendei az illető Izenetben foglalt kivonatoknak, mindég és mindenkor ellene fogják ma. gokat szegezni ágért, mivel ha ezen kívánat ok tellyesedésbe mennének, tulajdon nemzeti nyelveknek diplomaticai állásra valaha lehető felemelhetése nyilván kizáratnék, és az ő nyelvük örökre lenyomatnék, a’ paraszt nyelv aljas állására, é fölött azon belső meggyőződéstől vágynak elfoglalva, hogy az elhatározott mozdíthatatlan, és egyesített akarat legerősebb, és kiforgathatatlan elő fala, és védje minden egy nyelvű, nemzetnek, a nemzetiség lerontására ezélzó minden meri ny elleti'' Az Elnök megjegyezte, hogy a1 szóllú Követ az ellentmond szó helyett, óvás szót értett. Posega Vármegye Követe (Farkas Sándor) : világos utásitásánál fogva ez úttal is oda nyilatkozik, hogy Küldői részéről, — kik a’ latin nyelvet a’ hivatalos dolgaik elintézésében továbbra is megtartatni kívánják, — semmi olly törvényhez, melly őket a’ magyar nyelvnek bizonyos dő alattvaló megtanulására, és dolgaiknak ezen nyelven vitelére szoríthatná , nem járulhat.— Zágrábi Káptalan Követe (Haramusztek József) : mély tisztelettel fogadja ugyan mind a FŐ Rendek» mind a’ Karok táblájának a’ magyar nyelv általános kiterjesztése tekintetében tett határozatát — távol legyen tőle csak gondolni, annál kevesebbé kívánni, hogy a’magyar nyelv kimivelésének, és virágzásának vagy csak legkevesebb akadály tétessék, sőt tiszta szívvel kivánja, hogy annak igazságos határok között a1 legszerencsésebb előmentele, és legvirágzóbb állapotja legyen, ugyan ezt kivánják Küldői, és minden polgár társai , kik nem csak semmi akadályt nem tesznek a’ magyar nyelv kimivelŐdésének , és virágzásának , sót ellenkezokep azt igen is igyekeznek előmozdítani, és elő is mozdítják, midőn nálolc is a’ magyar nyelv, mint rendes tudomány tanittatik, melly által a’ nemzeti ifjúság miveltetik, sőt az i83o-ki 8-ik czikkely 4-ik §. következtében a’ magyar nyelv megtanulása végett gyermekeiket javaik nagy feláldozásával esztendőnként Magyar Országba küldik. De még is mindezek ellent nem álván, utasításához képest minden tisztelettel kinyilatkoztatni kénytelenitetik hogy ezen határozatba bé nem egyezhetik, abba meg nem nyugodhatik, sőt az ellen felszólalni azt ellenzeni köteles, a’ mennyire az által a’ 800 esztendei elidősitéssel erősített törvényes, és újjabb Országgyűlésekben is megerősített, dicasterialis, polgári, törvénykezési, mi több még egyházi hivatalos diák nyelv minden haszon nélkül, ellenben az Ország , és Ország lakosi ’ nagy kárával kizáratik, és mintegy száműzetik, a’ mennyiben továbbá a’ magyar nyelvnek Magyar Országgal társ, és egyesült Horvát , és Tót Országokban terjesztésére javait eszközökben valamelly erőltetés, sőt sérelme foglaltatnék, Horvát és Tót Ország municipális azon jogainak, mellyeknél fogva Horvát, és Tót Országnak kiváltsága van a’ köz dolgok folytatására önkebelében használandó nyelvet meghatározni, a’ minthogy 1713-ki i2o-ik czikkely szerént elhatározták, és l8o*/6-ba jövendő időkre a’ diákot rendelték, melly már az előtt is divatozott, és Horvát, ’s Tót Országnak kezdetétől szakadatlan és sértetlen hivatalos éléssel megerősített, és a’ mellyet az i8o5-ik esztendei November 28-kán hozott, és Ö Felségének az I7i5ki i20-ik czikkelyhez képest legfelsőbb jóváhagyás végett felterjesxtett, és 1806-ik esztendei Februárius 86* k’ martar nyeltről.
