1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1839 / 43. országos ülés

XL Hí. Országos Ülés. - October 8-kán. 1839.

293

Borsodi Követ (Palöczg László): a’ Vasi kívánságot lehetetlennek tartja, mert a’jobbágy tartozása éppen ollyan tartozás, miilyen azé, ki a’ fundationalis cassából kölcsönözött. _ Már pedig ha valaki felvett 10,000 forintot, annak interessét l?99kig ezüstben fizette, onnan 1811dik évi leszállításig bankóba, azontúl pedig az interesseket váltóban fizette, már most kérdés: van e a’ Törvényhozásnak az a" tehetsége, hogy ezen 0 váltó forintnyi interesseket ezen úrbéri tárgyakról folyó tanácskozások közbe vissza vigye száztól 6 ezüst forintja? — ’s minthogy nincsen és ezen kérdést a’ correlatio nélkül elintézni lehetetlen volna, ezt halgatással elmellőztetni, külömben pedig az Elölülő javallatát elfogadtatni kivárnia.

Vasi Követ (Berta Antal): az előtte szállónak válaszúi adja, hogy a’ Pátens behozatalakor mind az urbér, mind pedig a’ szerződésekből a’ fizetések bankóra tétettek által, ha tehát a’ Törvényhozás a’ correlaliót egyikre nézve anticipálja: mi logica szerint nem akarja auticipálni a’ másikat meg nem foghatja.

Unghi Követ (Bernáth Zsigmond): ha lehetne, azt kivánná, hogy minden egyezkedésnek alku volna alapja. A’jobbágyi viszonyokban a’ földes úr mint hatalmas alkuszik a’ gyengével, ’s midőn egy részről feltételeit függetlenül teszi, más részről ellene mint hatalmas elleti az alkuttak surrogatuma az urbér. — Azért a’ földes úr részéről contractus által végzett eseteket urbér alá szorítatni önkénynek tartván contractualis summák minéműségek elhatározását e’ helyen nem kívánja.

Pest A gye Követe fSzentkirályi Móritz): A asi Követnek válaszolja, hogy az urbér, és szerződések között azon lényeges külömbséget látja, hogy az egyik t. i. az első törvényből, a’ másik pedig szerződésből eredett tartozás légyen.

Az Elölülő a’ többségét a’ szerkezetés mellett, vagy szonban, hogy tisztán az úrbéri név, és szám szerint az urbérben kijelelt és meghatározott tartozásoknak ezüst pénzben való fizetése iránt egy új szakasz alkottassék — mondván ki. —

Folytatólag olvastatott a’ Idik törvényczikkely 2dik §sza 5dik pontja.

Zemplényi Követ (Péterffy Károlg): A’ len és kender földekre nézve ezen törvény javallati felvilágosítás nem kielégítő, mivel illy nemű kender földek, mellyek az úrbéri tabellában is befoglaltatnak nem mindenütt, ’s úgy hiszi kevés Megyékben vannak, a’ rendelkezés pedig csak éppen ezekre van szorítva — azzal pedig, ha illy nemű kender földek nem leimének, a’jobbágy azonban kendert még is akarván vetni, ’s kilenczed helyett a’fonást választaná, telki állományából mennyit lehessen neki bevetni — semmi intézkedés nincsen, — ő tehát világosan kívánja kitétetni, hogy az illy esetekben a’ jobbágynak egész telke után fél hold adattassék ki állománya földjeiből a’ földes uraság által — ha pedig többet vetne a’ jobbágy, a’ fél hold mennyiséget meghaladó résztől kilenczedet fizessen, ellenben ha a’ fél hold földbe kendert nem vetne is, attól kiszabott fonást végezni köteles legyen.

Lereghi Követ (Pogány József): a’ kender földekre nézve Zemplént pártolván, egyéberánt az ugaroknak a’ dézsma alól lett felmentetését annyival károsabbnak vélte a’ közre nézve, minthogy ezen engedelem általánosan elegendő megszorítás nélkül vagyon a’ törvénybe kimondva, mellyel a’ szegény csak az egyszerű gazdálkodáshoz értő jobbágy maga kárára, és földes urának rövidségére visszaél, nem értvén a’ szövevényesebb gazdálkodás elveit, a’ pillanatnyi haszon után nyúl, földjeit kéméllés és javitás nélkül egyre másra elvetegeti semmi következése nem számolván, késön fog a’ kára által, midőn már földjeit egészlen kicsigázta, és terméketleníteíte, okosaim, melly hibáját majd talán hosszú évek során csak fáradhatatlan szorgalom, és a’ kiszívott földjeinek javítására megkívántául tetemes költségek által hoszhatná ismét helyre, de erre a’ szegény adózónak sem tudománya, sem elegendő értéke nem lévén, végpusztulásra fog jutni. Mellyekhez képest javallottá a szólló a’ régi rendszert vissza állítatni, vagy legalább az ugar használását csak előre bocsátott trágyavali javitás mellett megengedtetni.

Esztergami Követ (Fribaisz Imre): minthogy az ugar vetés sok helyen megerőltette mára’ jobbágy földeket, megbízni nem akarják korlát nélkül azt továbbá is megengedtetni, hanem azt javasolják, hogy vizsgáltassák meg a’ föld minősége egy Küldöttség által, és hajónak találtatnék az, csak akkor engedtessék meg az ugar vetés.

Zólyomi Követ (Osztroluczky Miklós): Az 183V« esztendei 7dik törvényczikkelynek ódik §. a’ kilenczednek és más efféle adózásoknak megváltását, és a’ földes uraságok s jobbágyok között az eránti egyezéseket ajánlja — de ezen ajánló törvénynek eddig vagy éppen sfemmi, 'ag) igen kevés sikere vala, minthogy pedig ezen megvállatózások ’s egyezések mind a’ földes úrra, mind a jobbágyra nézve igen hasznosak lennének, Küldői azt kívánják, hogy a’ kilenczednek megtiltása haszonbecse 'törvény állal határoztassék meg. Ezen indítványt a’ Karok és Rendek pártolásába annál inkább ajánlja, minél bizonyosabb, hogy a’ kilenczednek természetben való megadása mind a földes uraságnak, mind a’jobbágynak káros: mert a’nagyobb uradalmakban a-jobbágy a gazdasági tisztek hántásainak ki vagyon téve, — a’ kissebb birtokú földes úr pedig, a’ ki elegendő gazdasági Jegyző Könyv 1. Darab. *