1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 27. országos ülés - 1839 / 28. országos ülés
212 gyek azt a’ törvényhozásnak szokott utján indítványba, ’s ennek elfogadása vagy eldöntése a’ törvényhozó hatalomtól fog függeni. Részérói jelenleg azon véleményhez ragaszkodik, a’ mit Al-Nádor is előadott, hogy világos törvény nem létében senkit kényszeríteni nem lehetett, ’s kinekkinek személyességétől függ a’ Választmányba részt venni, vagy pedig nem. Zempléni Követ (Lónyay Gábor'): Elórebocsátván azt, hogy az óvást tévő tagokcsak kötelességeiket tellyesitteték, azon fogva azt, mint kötelességébe állótt részéről is pártolta. Borsodi Követ (Palóczy László):— Minden félre értés elmellőzése végett, egyedül utasi* tásánál fogva kijelenti, hogy Küldői senkit azok közül, kik Királyi hivatalokba alkalmaztatnak bizodalmokkal megajándékozni nem akarnak, minthogy pedig azt, a’ választás alkalmával tudni nem lehetne kívánják , hogy a’ Küldöttségnek ollyan tagjai, a’ mellyek kir. hivatalokba előléptetnek, az illyen Küldöttségekbe részt ne vegyenek, mert Küldői azt tartják hogy az ollyan tagtól, a’ melly függésben vagyon, a’Haza javának előmozdítását várni nem éppen lehessen. — Az Al-Nádor jól tudván a’ múlt Országgyűlésén ezen Táblának végzését, miért választatása alkalmával nem jelentette ki ez eránt akaratját, ha pedig választásába megnyugodott , kötelessége lett volna neki a’ Táblának, melly őt kiküldötte határozatit tisztelni. Al-Nádor ( Ragály Tamás) — Borsodnak válaszképen nyilvánította: hogy o a' moralis kötelességet olly meggyőződéssel érezte, millyennel azt bár ki is érezheti, és a’ Küldöttséghez való megjelenése kötelességének megszűnését részéről is tartotta, sőt nyilván is kimondotta, azonban hogy ha áll azon elv, hogy az, a’ ki Törvény általa’ Választmányba kineveztetik, akaratja ellen is kénszeritethetik a’ részvételre, a’ Végrehajtóhatalom, vagy igazabban a’ Felség által, azon esetre nem helyesen cselekedett a’ RR. Táblája hogy a’ Felségnek, a’ törvény rendeletén, sarkalló hatalmát, a’ Felség eleibe fel nem terjesztett Rendelet által kívánta fel tartóztatni, ő újra ismétli, hogy kénszeritve jelent meg. Bihari Követ (Beöthy Ödön): az Al-Nádor előadását nem tudja jól megfogni, azért kérdezi vallyon azon kényszerités egyedül csak személyére nézve áll e’, — midőn több tagok is voltak hasonló helyezetben, kik még sem jelentek meg, a' szóló ugyan hiszi, hogy azon kénszerités egyedül csak személyére volt, mint kinek jártossága's tapasztalással bővített tudománya közönségesen tudva vannak, azonban minthogy az Al-Nádor mint akkori Követ tudta a’ Rendek Táblája határozatát, vagy mindjárt elválasztásakor kellett volna a’ Küldöttségről le mondania, vagy pedig ha már akkor elválalta, és kénszeritetett, hivataláról kellett volna lemondania, mint tett az akkori Zólyomi Követ. Az Előlülő: Figyelmezvén arra, hogy hasonló előadások messze, és a’ belső érzések magyarazasába vezetnek, a’ dolog érdemére nézve továbbá is azt nyilvánította, mit Zala, hogy a hasonló határozatok nem bizhatnak törvényes lekötelezésekkel, mert törvényesen csak az kötelezhet, mi törvényben van, azért, ha jövendőre olly erejűnek kívánják határozataikat a Rendek tegyenek indítványt az e’ részben hozandó törvény végett; — most azonban minthogy ezen kérdés személyes viszonyokba vágna, annak vittatásával fel hagyni kéri a’ Rendeket. Csongrádi Követ QKlauzál GáborJ: Békés és Bihar Megyék követeihez csatolván véleményét, jövőre biztosítást kivan, múltra nézve pedig kijelenti, hogy az illy tagokat részéről törv£ nyesen munkáló tagodnak el nem isméri. — Erre Az Elölülő ismét azon megjegyzést tette, hogy törvényesen munkáló tagoknak csak akkor lehetne el nem ismérni, ha neveik törvényben iktattvanem volnának. — Ezek után olvasta a’ Nádori ítélőmester az Izenet I-ső szám alatti tartalmát, melly igy szóll: „Az általkelő katonaságra nézve“ 's a' t. Trencsén Városi Követ (Perneczhj Ferentz): Küldői tökélletesen meg vannak győződve arról, hogy szent kötelesége legyen ügy minden polgárnak , mint polgári egyesületnek a’ haza köz terhei viselésében bizonyos irányban részesülni, 's ugyan azért mások terheltetesével semmi uj jogot, semmi kiváltságot nyerni nem kívánnak. De miután Szabad Kir. Treuchén Városa csaknem emberi emlékezetet meghaladó időktől fogva, az áltkelő lovas katonaság beszállításától ment volt, és jelenleg is ment, Küldői ezen kiváltságba mint más nem közös terhet viseléséért nyert kárpótlásba magokat továbbra is meghagyatni kívánják — Ugyan is bőven részérül a' fen nevezeti Sz. Kir. A áros katonai tartásban — midőn csekély népessége daczára is, két gyalog katonai Századnak igen alkalmas laktanyát tart; már pedig hogy illyetén katonai laktanyák, ’s kaszárnyák tartása nem csekély költségbe kerül, bölcsen tudva van a' Rendek előtt. Továbbá rendkívüli terhet visel Sz. Kir. Trenchén Városa—midőn katonai ujonczok állitása idejében: nem csak Trenchén Megye, hanem más körül fekvő nemes Megyékből állított ujonczok is, a’ nevezett Sz. Kir. \ áros keblében (quartélyra nézve) a’ város költségein szoktak tartatni. — Úgy valamint a’ katona szedés végett kiküldött Parancsnokság, vagy is az úgy nevezett Verbung Comandónak szallásoltatását is, saját költségein viseli a’ nevezett Sz Kir. Város, azon kívül még az áltkelő lovas katonasság beszállítását is viselni, ez kettős teher volna Sz. Kir. Trenchén Városára nézve,mert ezen \ árosban igen kevés istálló találtatik, és igy ezen Város e’ tekintetben az lenne, mellyre a XXVIII. Országos Ülés. — September (S-hán 1839.
