1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 3. országos ülés
22 III. Országos Vies — Junius 17-ken. son — njjabb időben mind a’kettő meg vagyon sértve: — a’ szabad szólláson ejtet sebeket hitte könnyen orvosolhatni, minthogy tudta, hogy szabadon választott követjei vannak a’ Nemzetnek; — azonban most hogy állanak a’ dolgok? Azon Kormány, melly tőlünk bizodalmát kiván, mindjárt tanácskozásunk első lépésében látjuk, hogy a’ szabad választást is korlátoztatja. — Aggodalmunk tehát annál nagyobb, fájdalmunk annál sulyóssabb — ne zárjuk el tehát kebleinket Ő Felsége előtt, és a’ széllé részéről minden jét reményi. — Az Elölülőnek azon kifejezésére: hogy ha illendően adjuk elő kívánságainkat talán könnyeket és törülhetünk, és használhatunk is megjegyzé: hogy az Előlülő az illendő“ szét nem azon értelembe vehette, mintha a’ Rendeknek ezen médjokat t. i. a’felirási médot illetlenek lenni vélné, hanem abban az értelemben vette, hogy részéről inkább óhajtana a’ Királyi Előadásokat előbb felvétetni, s’ ezen értelemben ellene semmi kifogása. — Mi azonban a’ dolog érdemét illeti, kettős a’ czél, de csak egy az út t. i. a’ törvény által kiszabott út — első czél pedig mindenkor a’ haza java, — a’ könnyek törülése pedig második marad, már pedig a’ haza javát bár melly czélnak is feláldozni nem kelletik. Mi a’ második czélt illeti, ez nehéz feladás, mert az ember mindenkor ember marad, ’s csak polgári erény képes azt zabolázni. — Ha valakinek, talán a’ széllónak volna legtöbb joga könnyöket törülni, — mert kedves lánczokkal le van köttetve azokhoz, kiket a’ szerencsétlenség ért! — t) azonban a’ haza javát semmi más tekinteteknek sem áldozza fel azt parancsolja meggyőződése, ’s ezt Küldői utasitása is, — azért ő mindenek előtt panaszos szavát emeli jó Fejedelméhez; nem is lehet mondani: hogy a’ panasz szava bizodalmatlanságnak szava legyen, — mert kérdi, mi mutat nagyobb bizodalmát, az e’? ha mi O Felségének nyilván kimondjuk: Felséges Urunk ez nekünk hív Magyarjaidnak fáj, fáj pedig annyira, hogy képteleneknek érezzük magunkat parancsolatiduak tellyesitésére, mind addig, míg sebünket nem orvosolod; — vagy pedig az nagyobb bizodalmát mutat e’? ha mi megvalljuk ugyan hogy fáj valamink, de mivel Te Urunk kívánod, mi betegen is, de még is kívánságodat tellyesítjük. Véleménye szerint jobb az első, nagyobb bizodalmát, sőtt megtiszteltetést mutat, azért a’ Királyi Előadások előtt a’ sérelmeket kívánja felterjeszteni. — Előadá tovább az Előlülő, hogy a’ Királyi Előadásokat külső és belső bátorság tekintetéből is kellene előlegesen felvenni; azonban véleménye szerint az volna erre a’ kérdés: a’ belső, vagy külső bátorságot fenyegeti e’ nagyobb veszély? — és ahoz mérve intézkedéseinket, azon kelletik előbb segíteni, hol paraucsolóbb a’ szükség — a’ belső bátorságot veszedelmeztetik több esetek, de kivált a’ Pesti nyilván mutatja: — a’ külső bátorság pedig tudtunkkal veszedelmeztetve nincs, mert hála az egeknek Európát a’ békesség angyala őrzi; de talán arra válaszolni azt fogják: „si vis pacem para bellum,“ ez is meg fog történhetni, de előbb sérelmeinken segíteni kelletik, — mert ha az ujjonczok egy két holnappal később is ajánltatni fognak, a’ külső bátorságra nézve azért semmi veszedelem; ellenben ha a’ Pesti sérelemmel veszedelmeztetik a1 belső bátorság t. i. a’ személy és vagyonbeli bátorság, ’s ha valaki a’Rendek közül ezen tettet szerfeletti félytékenységnek is mondaná, a' szerfeletti féltékenység a’ szerfeletti szeretetből ered, már pedig a’haza eránti szerfeletti szeretetet vétekuek tulajdonítani soha senki sem fogja. — Mind ezeknél fogva tehát ő a’ Pesti sérelmet kívánja mindenek előtt felvétettni, 's azt előgesen felterjeszteni, és pedig úgy, hogy ő mind addig semmibe tanácskozni nem kiván, mielőtt ezen Pesti sérelem nem orvosoltatik. — Mi végre a' Királyi városok kívánságát illeti, erre nézve megjegyzi: hogy a’ ki felülről igazságot kiván, annak alá felé isigazságot szolgáltatni kell, és azon fogva ne tagadtassék meg tőllök kívánságuk, midőn azonban a’ költsönös igazságot gyakorolni kivánja, óhajtja egyszersmind hogy a' Királyi városok küldöttjei magok is legyenek igazságosok, és e’ szerint ha a’ városok is a’ választási just magok között kiterjesztik, Küldői a’ Királyi városokat a’ szavazástól kirekeszthetni nem tartják lehetségesnek, — de azt megkívánják, hogy a’ Királyi városokban minden pol gár, mind a’ választásban, mind pedig az utasításadásban részt vegyen, utasításaikat nem tellyesitő követjeiket pedig visszahívhassák, — ha a’ Királyi városokban a’ polgári jogokat ekkép minden polgár gyakorolhatja, nem tartanak Küldői semmitől, és azon 600,000 lakosnak, kik a’ városokat lakják, szivesen nyújtanak kezet a' haza védelmére, a’ haza szeretetére; — mert ő a’ képviselői rendszert nem látja veszedelmeztetve az által, ha az többeknek kezekben nyugszik. — Véleménye szerént a városok már eleget ki vannak fejlődve arra, hogy a’ törvényhozásban részt vehessenek, ’s ha ne talán némellyekben nem volnának is, módot kelletik nekik nyújtani a’ kifejlődésre, mert ha a V armegyék illy myomasztó állásban lettek volna, kérdi lehetnének e’a’ kifejlődésnek mostani fokán? véleménye szerint az illusioknál kellemenetleuebb állás nem lehet, kivált a’ mostani században, mellyben minden a’ materialismus rámájára vonatik; — adni kell tehát a’ Királyi városoknak erdeket, adni mezőt hogy kifejlődésük előmozditassék, ’s ekkoron függetlenek lesznek és érdemesek, hog) szavazatjuk legyen. Ugyan azért ő, hogy a’ czélhoz közelítsen, óhajtana, hogy még ezen Országgyűlésen egy választmány neveztessék ki, melly a" Királyi városok szavazati] eránya eránt véleményét terjessze elő, addig is pedig, hogy napló Rirálókat, minden innen vonható követ-
