1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 2. országos ülés
14 II. Országos Ülés. — Junius’ 6-kán. kiállások között megérkezvén a’ királyi Székére leereszkedvén, Ő Felsége jobbján a’ Magyar Test őrző sereg Kapitánya Miháldi B. Splényi Jgnátz, Lovasság Generálissá, balról O Felsége katonai Fő Segédje Gróf Clam Martinetz Tábornagyi Helytartó, a’ Thrón jobbján a’ második lépcsőn a’FőLovász Mester kivont karddal, a’ harmadik lépcsőn pedig a’ Cs. Kir. Fő udvari Mester Herczeg Colloredo-Mansfeld, pálczával — balról pedig a’ Thron harmadik lépcsőjén, Kir. Udvari Fő Kamarás Helytartója Gróf Goess, Udvari Fő Marschall állapodván meg. — A’ Nádor Ő Cs. Kir. Fő Herczegsége pedig, Országunk Prímása ’s többi Zászlósai az Ausztriai Birodalom Ministerei Herczeg Metternich és Gróf Colovrat a’ Trón körül foglalván helyet. — Lecsendesűlvén a’ zajos öröm Országunk Fő Cancellárja ekképen szóllott az Ország Rendéihez: Ö Felsége örökös koronás Királyunk, ki az ősi magyar lrivségben legfőbb dicsőségét, édes Hazánk jólléte eszközlésében Fejedelmi törekedéseinek — legkedvesb arányát helyhezi, örvendve látja szeretett Iliveit, ezen országos Tanácskozásra, illy jeles számmal öszvegyülekezve. — A’ kül- és belső bátorságunk érdéke mindenkor legelső volt Nemzetünknél, ’s ez Urunknak, Királyunknak is legfőbb, legszentebb gondja. — Mellynél fogva, midőn azt óhajtja, hogy a’ Magyar ezredek, e’ uevezetjeknek, és az ezzel egybekötött vitézi erény dicsőségének jövendőben is megfelelni képesek legyenek; tökélletesen meg van győződve, hogy a’ halhatatlan ősök méltó maradéki kebelében rokon érzésre ’s ennek bebizonyitásában a’ legnemesebb készségre tarthat számot, kivált O, kinek szive csak egy vágyót ismér, azt tudniillik: hogy ekképen a’ bátorságos béke fentartásának reménnyé még biztossabbá tétetvén ; minden egyéb gondjait a’ nemzeti jóllét virágoztatására fordíthassa. — lily bizodalommal nyujtalja Felséges Urunk már ma Királyi Előadásait által, s valamint az Ország kedvelt Rendéit szivének a’ legbelsőbb érzéséről bizonyossá teszi, úgy szinte telyes bizonyossággal Ígéri magának azt is, hogy ezen országos Tanácskozásnak minden végzése — az ugyan azon egy — szándékká forrott boldog kapcsolatnak szüleménnyé ’s legdicsősségessebb emleke lészen. Melly velős ’s a’ hiv Magyar Nemzet gondolkodásához illesztett Beszéd után, Ö Cs. Kir. F elsége következendő Beszédje ujjabb örömre ragadta a’jelenlévők’ sziveit: Mit több ízben ünnepélyesen kijelentettünk, nincsen Előttünk semmi kivánatossabb a’ Törvények szentsége, és a’ századok által fentartott ősi szokásoknak épen való fentmaradásánál; — azt tettel és kormányzásunk minden rendeletéivel bebizonyíthatni örvendezvén , öszvehivtuk ezen Országgyűlésre a’ hivséges Karokat és Rendeket, sőt jelen vagyunk azon, azoknak közepetten mi Magunk is — akképen lelkesítve valamint a’ mi legfőbb kívánságunk, hogy a’ vitéz Magyar Nemzet eránti szeretetbe és bizodalomba kedves emlékezetű Eldődeinkhez hasonlók legyünk és tartassunk is — úgy más részről semmit sem kételkedünk, hogy a’ hivséges Karok és Rendek is minden szorgalmokat és igyekezeteket oda forditandják, hogy magokat Eldődeinek, kik a’ magyar névnek vitézi nemzet örökős hirt szerezlek érdemes utódjokuak lenni mutassák. — Azon tárgyak között, melly ékről a’ hivséges Karok és Rendekkel jelenleg tanácskozni fogunk, egy leginkább olly nemű, mellynek fő istápja, minthogy mind az adott köz ígéretnek kielégítését, mind pedig a’ magyar seregeknek vitézi dicsőségeknek való megfelelhetését magába foglalná — a’ nemes Nemzetnek characterében helyheztetik — ugyan azért segedelem utján kívántunk ezen nyilváuságossan fő fontosságú tárgyrul a’ hivséges Karok és Rendekkel tanácskozni, bizodalmassan és bizlossan remélvén, hogy azt, mit Mi királyi Tisztünkbe a’ legelső gondjaink közé számolunk, azt hasonlóan a’ hivséges Karok és Rendek is Quod semel atque iterum solennibus verbis declaravimus: nihil Nobis antiquius esse, quam ut sua Legibus sanctimonia, plenusque Institutis, quae seculorum usus consecravit, vigor constet; — id moribus, totoque Regiminis Nostri tenore comprobare gestientes, convocavimus ad Comitia haec-fideles Status et ordines. — Imo vero adsumus in medio eorundem Ipsi, — ita prorsui animo comparati, ut, quemadmodum Nobis unum id maxime propositum est, ut sinceri in generosam Gentem amoris, candidaeque fiduciae gloria gratissimae recordationis Antenatis Nostris pares et simus, et habeamur; ita vicissim nulli dubitemus fideles Status et Ordines omnem aeque curam, operamque suam in praecipuo illo studio ponere, ut se dignam Majorum, qui Nomini hungaro perpetuam generosae Gentis famam asseruerunt, progeniem praestent. — Inter ea, de quibus cum fidelibus Statibus et Ordinibus in praesens tractaturi sumus, unum iuprimis eius generis est, ut — cum ad interpositam publicam fidem exsolvendam, Legionesque hungaricas in eo, qui heroicae earundem virtutis laudibus porro quoque respondeat, statu conservandas referatur, in nobili Gentis charactere praecipuum praesidium suum habeat. — Via igitur subsidii de re summi, quod ultro patet, momenti agere cum fidelibus Statibus et Ordinibus constituimus — reposita in pectoribus eorum fiducia pro certo tenentes, id quod Nos inter principes Regii nostri muneris sollicitudinisque partes numeramus, aequali apud animum quoque fidelium
