1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 13. ülés - 1839 / 14. ülés
91 nemzet kebele, a szólás törvényes szabadságán ejtett azon sérelmek miatt, melyek már az utóbbi orsz gyűlésének folyama alatt történtek. Ily sérelmek valónak: midőn b. Wesselényi Miklós azon beszédért melyet Szatbmár vmegyének 1834. deez. 9-én tartott közgyűlésében - a megyei követeknek adandó utasítások felett mondott; a hármas részii törvénykönyv II-dik R. 69., 1635:89, 1625:62 1723 - 57 - nem külömben a felhívott hármas részii törvénykönyv I : 14 és az 1723 : 9. czikkely ellenére felsőbb parancsolatból, a korona-ügyésznek felperessége alatt hívtelenségi perbe fogatott. Majd Bars vmegyének akkori egyik követét,^ ki mint orsz. gyűl. követ, a törvényeknek és törvényes szabad oltalomnak paizsa alatt, nem is ön nevében, hanem küldőinek személyében vett részt a köztanácskozásban — azokért, miket a Rendek 1835-ki január 22-én tartott országos ülésükben mondott, — hasonló sors érte. — Békés vmegye're pedig azért, mert orsz. gyűlési követeinek egy közérdekű tárgy érdemében, törvényes jussánál fogva adott utasítást; és azt az országbeli löbb megyékkel is rokon" bizodalommaí közlötte; felsőbb helyen mondatván ki a kárhoztatás, az említett megye kebelében kir. biztosi vizsgálat rendeltetett. (3-ik §.) Igazolták, sőt! még súlyosabbá tették a nemzetnek méltó aggodalmát azon esetek, — melyek az utolsó országgyűlés óta történtek, ugyanis a főtörvényszékek b. Wesselényi Miklóst oly vádra, melyet törvényeink, különösen a hármas részű tkönyv I. R. 14-dik czímje s az 1723-ik évi 9-ik czikkely a hívtelenségi esetek közé nem számítanak — a törvényeknek, és törvénykezés rendének elmellőzésével, súlyos önkényes büntetésre Ítélték: Ítéleteikben oly elveket állítottak fel, melyek törvényeinkkel meg nem egyeznek, s igy maguknak önkényesen törvény feletti állást és törvényhozási hatalmat tulajdonítottak továbbá a hon polgári közül többen azért: hogy szóllási törvényes szabadságukat gyakorolva, az illető megyék közgyűlésein folytatott tanácskozások közben véleményeiket előterjesztettek ezekért felelősekké tetetve, szinte felsőbb rendeletből, részint hívtelenségi, részint becsületvesztési büntetéseket követelő perekbe fogattak. (4-ik §.) A nemzet keserű aggodalmának mértékét fájdalmassal nevelte az is, hogy az utóbbi orsz. gyűlésének berekesztése után csakhamar felségsértéssel vadolt nehány ifjak az 1687 : 14. és 1723: 5. czikkek rendeletének ellenére a polgári törvényhatóságoknak elmellőzésével, katonai erő által fogságra vitettek — a perek ellenük, nyilvánosság és teljes mértékű szabad védelem nélkül az 1741 : 26. és 1805: 5. czikkek rendeletének félretételével, s a törvénykezés rendének elmellőzésével tétettek folyamatba; s ámbár az ítéletben megismertetik: hogy a felségsértési vétek be nem bizonyodott: mégis igen súlyos és a törvényen nem alapuló önkényes büntetésre ítéltettek. Némelyek köziilök a reájok mért büntetésnek kiszenvedése végett az országon kívül vitettek — egyik még azután is, midőn már az Ítélet által reá szabott rabsági időt kitöltötte, s igy annak teljesen eleget tett, ügyészi vizsgára nem bocsáttatván, az ítélet tartalmán túl is büntettetett. (G. §.) Tetézte ezeket még azon váratlan és sérelmes eset is, hogy Kossuth Lajos, ki oly tárgyakról, melyek a megyei gyűléseken, törvényes köznyilvánossággal tanácskozás alá vétettek, másoknak kérelmére, s különösen több törvényhatóság által is felszólítva és megbízva Írott magán levelezést folytatott — noha ezt — sem törvény sem az eddigi törvényes szokás nem vétkesiti, — főbb parancsolat mellett, mely nem is törvényben, hanem valamely régibb kormányrendeleten sarkallónak mondatik, annak folytatásától eltiltatott, — s az eltiltó főbb parancsolat vele, nyilván kijelentett kívánságára sem volt közölve, midőn levelezéseit tovább is folytatta, katonai erő által elfogattatott, hívtelenségi perbe idéztetett, az 1715: 7. t. ez. sérelmével folyvást elzárva tartatván, perében a szabadláboni védelem neki megtagadtatott. Végre a nélkül, hogy az eltiltó parancsolat a perében is előadatott volna, — mint más annak megszegője, a törvénynek és a törvénykezés rendének ellenére, szinte súlyos önkényes büntetésben elmarasztaltatott. (7. §.) Felette súlyos sérelem e részben még az is, hogy az eltiltó parancs nemcsak illető törvényhatósághoz intéztetett, hanem annak elmellőzésével közvetlenül Kossuth Lajosnak mint magán személynek adatott tudtára. Mert miután az 1687 : 4. t.-cz. által a tettleges ellentállási jus eltöröltetett, a megyek azon jussának, hogy a törvénybe ütköző kormányrendeletek ellen törvényes észrevételeiket felírás utján előadhassák, az 1790/1: 4. t.-cz. szerint is sértetlenül fel kell tartatni. Már pedig, ha az efféle parancsok közvetlenül magánszemélyekhez küldethetnének, akkor a megyéknek közfelszólalási említett jussa nem gjakoroltathatnék, s az egyes polgárok személyes biztosítása veszélyeztetve volna (8. §.). Mindezek a szóllás törvényes szabadságát s a nyilvánosságot olyan nagy mértékben sértik, az egyes polgárok törvényes igazait és személyes biztosságát annyira veszélyeztetik: hogy fájdalmas érzéssel, de őszinte meggyőződésünkből kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy miután az 1790/1: 12. t.-czikk szerint végrehajtó hatalom csak a törvények értelmében gyakoroltathatik, s a bíróságok csak a fennálló törvények szerint, nem pedig azokról vagy azok ellen mondhatnak Ítéletet, az elszámlált szomorú esetek felette sérelmesek, — és az említett bírói Ítéletek a felhozottaknál fogva törvénytelenek. (9. §.) ^ Ugyanazért szükségesnek tartjuk Felségedet fiúi bizodalommaí megkérni, hogy a törvényt és atyai jó szivének sugallatait követve, a fent előszámlált szomorú esetekből eredő súlyos sérelmeket orvosolni, azoknak minden kövétkezéseit tettlegesen megszüntetni és a nemzetet az önkény ellen minden oldalról biztosítani méltóztassék. A kik st Elnök: Múltkor az egészre nézve előadtam ellenkező vélekedésemet, hanem miután a Kendek többségének azt elfogadni tetszett, már most nincs egyéb hátra, mint azt miuél elfogadhatói) )á
