1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 12. ülés

78

Azou állításra, hogy nem volt szándéka a kormánynak alkotmányunkat sérteni, válaszolom: miként én nem a szándékban, Lauem a tettben keresem a sérelmet. Homályosak lévén törvényeink, hozzunk újakat

__azt mondta mlgod. Megvallom, ez engem legnagyobb kétségbe hozott, mert hiszen éppen azzal, hogy

küldőim is fel térj eszték, miként a törvény által használt némely törvények már nem a mai kor szabad szelleméhez valók lévén, azokat ahoz alkalmazni ne méltóztassék — mit nyertünk vele mást, mint azt, hogy érkezett egy kir. leírás, melyben az mondatik, miként mi csak emigy önkényleg magyarázgatjuk a törvényeket. Már ha mi akkor, midőn azt mondjuk, hogy ez vagy amaz törvény a kor szabad szelleméhez nem tartozik, és mégis ily választ kapunk, ugyan mit remélhetünk a hozandó törvénytől sérelmeink orvoslására nézve? hiszen, ha én azt hihetném, mit a m. kir. Szeméiynök mond, hogy jó törvényeket alkothatunk, hogy a kormány abban elfogadja az elvet, melyet kívánunk, úgy édes örömest elhagynám én a sérelmek mezejét, — de puszta szóra és ígéretre ezt nem tehetem, tennem nem szabad; akarom tehát, hogy elébb orvosoltassauak a régi törvényen ejtett sérelmek, aztán hozzunk újakat. Azon theoria, melyet Mlgod (kir. Személynöktől) és Esztergom vm. követe által a Consvetudóról kifejteni hallottam, kénytelen vagyok arra fakadni, hogy ha az állana, akkor én kész volnék ezennel indítványt tenni, miszerint Vcrbőczy egész Prol. 10. ez.-vei együtt törvénykönyvünkből töröltessék ki,- (itt törvényt adni járatossággal — bőven kifejté az úgynevezett Consvetudónak alapjait, tulajdonát és erejét mutogatván, miként a valódi Consvetudó az, melyet a törvényhozói joggal biró nép hoz be) homályosak törvényeink? elhiszem, hogy a kormány szeretne, miszerint a köztanácskozásokban mondott beszédek azon 25 fnál, melyet a II. 69. ez. rendel, nagyobb büntetést húzzanak magok után, de mi lenne akkor függetlenségünkből, ha valakinek azon szavától, melyet közgyűlésben talán hevességből mondott, három hónap múlva, — mint gróf Rádayval történt — annyival inkább, ha még később is felelni kellene. A bíróság felelettel nem tartozik? igen, de itt a kir. Tábla nem úgy áll mint a biróság, hanem mint biztosság, mely akkor kezdődik, mikor ezen perbeni biróság az 1715: 7. t. ez. e részbeni megszüntetésével a királytól elvétetvéu, az 1790: 56. által a kir. Táblára ruháztatott. Már most tagadom, hogy a Commissariust a maga tetteiért feleletre vonni ne lehetne. Hiszen legyen független a biró, de úgy, hogy aztán senkitől ne függjön, és ne avassa magát abba, a mi nem hatóságára tartozik, mert akkor incompetens biró lesz. Ha mi már ezt oly testületnek elnézzük, mely azt a jogot követeli magának, hogy senkinek az Isten és lelkiismeretén kívül felelettel nem tartozik, úgy mi lesz mi belőlünk? Itt még utasítását előadja, kiemelvén a tanácsnokoknak az 1507 : 7. t. ez. szerinti büntetése, a pereknek az országgyűlés elébe leendő terjesztése, végre a Pestről nem tudni hová hurczoltatott Farkas, Bankó Bőd kipuhatolása iránt stb. mint azt a kerületben elmondá, s a sérelmek miben létét megemlité. A Kossuth ügye körül kitünteté, miként Kossuthnak a törvényhatóságokhoz küldött levelei elfogattatván, azt. mondták rá, hogy a postalegény táskája lyukas volt. Úgy, de ő mind az 52 vármegyének irt, e szerint tehát az 52 postalegény táskája lyukas volt; Kossuth leveleinek letartóztatása miatt a postahatóságok ellen pert indított, ezt a Cancellária legfelsőbb felügyelési jogánál fogva felkérte. Már most azt gondolják a t. Rendek, hogy az a Cancellária ezt vissza küldte az illető bírósághoz ? nem, tek.

Rendek, letartóztatta, s most is ott van. Legsajnosabb azon sok kir. parancsokban, melyek ezen időben

a megyékhez érkeztek, az, — miszerint azok a Felség iránti hódolatot kétségbe hozzák, s midőn mind ezek iránt a megyék többszörözve felírtak, akkor a tanácsnokok a kir. Szentély palástja alá bújtak, s a helyett, hogy a Felség és Nemzet jogait védték volna, magok csináltak zavarokat; de lássuk már tek. Rendek, hogy az a Commissionalis biróság micsoda bűnbe lelte azon megítélt ifjakat? talán Lovasy fegyveres kézzel támadta meg a hazát? vagy hamis pénzt vert-e? nem tek. Rendek, ő ennél sokkal rettenetesebbet tett, ő egy társaságnak tagja volt, melynek neve „Menage“, czíme egy szabadon eresztett ló kantár nélkül, és ő ezen társaságban beszédeket tartott, s ebből olyan revolutió lett, hogy az ország fellázadt, és minden megye representált. Hát Lazsánszky mit tett? ő ezen társaságokban járt ezen beszédeket hallgatni, mindazokért 10 évre ítéltettek, hogy életüknek 24-ik évétől 34-ikig tartó virágkora tümlöczben senyvedjen el. Végre csak azt mondom, hogy ha már azt követeli magának azon biróság, hogy Isten és lelkiismeretén kívül számadással senkinek nem tartozik, nem bánom feleljen meg tehát

egykor azon biró előtt, de azért a közvélemény is kimondta rá Ítéletét. (Zajongó tetszés, az elnök

csendre inti a hallgatóságot.)

Elölülő: A pesti követ azon állításának, mintha a kir. tábla commissionalis biróság volna, ünnepélyesen ellent mond, mert ezen bírósághoz a kir. tábla úgy jutott, hogy legnagyobb bizodalma lévén benne a nemzetnek, ezen hála Istennek igen ritka esetet az 1790: 56. t. ez. szerint neki általadta, a mi pedig az ítéletek taglalatját illeti, itt ugyan annak helye nincs, de miután az egész procedura, titokban mint szóló (elnök) sem tud róla semmit, hanem a szóló érdemes követ csupán csak egyes adatokat adván fel, s ítéletét azokon alapítván, megjegyzi, miként örül, hogy ez nem biróság.

Dominies Sálltlor (horvátországi követ): Utasítása szerint a szerencsétlen foglyokra nézve nem sérelem, hanem kérelem alakjában a kegyelem útjára folyamodni, jövőre nézve azonban törvény létesítését kívánja.