1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 11. ülés
szűnjék. f ■ _» es tette, mégis ur a gyakorlatra h.vatkozik, 1796 óta csak egy eset volt. Hogy akkor nem szállott a nemzet a titkos pi ocedura, a prókátor esketése ellen, ennek okát az akkori időkben kell keresni. Akkor történt t i ez az eset az országban, midőn a külföldön a guiUotinok élei már megtompultanak az emberek nyakaikon azt gondolta a nemzet, bogy azon szerencsétlenek is, kik akkor pörbe fogattak, ilyesmit akarnak a/ országban, s ennélfogva elfordult tőlök a szánakozás, elfordult a közvélemény. Hazánk törvényei nem avulhatnak meg azért, hogy akkor a nemzet hallgatott, nem következik, hogy most is hallgasson. Hallom o méltóságától, hogy a törvényt meg kell tartani, hogy a kir. tábla független. Midőn 1836-ban az ifjakkali bánásmód tárgyában Borsodmegye a királyi táblához kétszer irt, s feleletet tőle egyszer sem vett volna, ő Felségéhez folyamodott az iránt a megye, s a Cancellariától az a válasz jött, hogy a kir. tábla mindazt — a mit tett — Ö Felsége parancsolatjára tette. Kérdem, függetlenségre mutat-e ez? mindenek summája ez, hogy megvan az országban a nagy feszültség; adja Isten, hogy ez hovahamarébb meg- A kir. Tábla az 179%: 26-nál fogva, csak a nóta és perduellis eseteire van felhatalmazva, egy új perösvényt Táblai büntető pert állított fel, ezen perbe magát első folyamodási bírónak holott feljcbbvitel útján is megvizsgálhatta volna ezen pereket. 1825-ben egy nagy eriminális per ment a Curiára, ebben az oly Ítéletet hozott, hogy ott az authenticatió az első bíróság színe előtt történjék. És mégis a Curia ezen ítéletéről megfelejtkezvén, az ítéleteket kiküldött Referens által authenticálta, nem vonom én a Referensnek sem a characterét, sem személyét kétségbe, de hiába, egyes ember mindig hamarább esalatkozhatik testületnél. Ha successiót vagy jószágot vesztek, ezt még helyre pótolhatom idővel, de ha fejem elvész, akkor vége mindennek. A bírák Istenre és lelki ismeretökre eskiittenek meg? nem rostálgatják azt küldőim, valljon lelkiismerete szerint itélt-e a Tábla, de mivel a törvényt meg nem tartotta, azért felelet alá kívánják vonni — szép, ha a biró Istene és lelkiismerete előtt tiszta, de addig, mig ez megtörténnék, szükséges, hogy a közvélemény is kimondja reá Ítéletét — ha azt meg nem nyerhetem, ragaszkodom az izenethez. Elnök: Az opinió szép, de arra a biró nem ügyelhet, őt Istene és lelkiismerete vezérli, tisztelem én a törvényhozó test méltóságát, de a bíróság tettét vizsgáló törvényszéknek el nem ismerem; a mi a Borsodhoz intézett feljebb említett reseriptumot illeti, ő Felsége parancsolt a kir. Táblának, hogy hozzon ítéletet, hozott is, minden befolyása nélkül ő Felségének. Hogy a kir. Tábla új pert támasztott-e, szokáson alapul és törvényen. Én osztozom Borsoddal, hogy az ingerültség szűnjék meg, de ezen az utón soha sem fog megszűnni. Engedte volna Isten, hogy a közelebbiek sohasem történtek légyen. Én magam is biró vagyok, oh de szivessen elhárítanám a szerencsétlenekről a büntetést, de, ha a törvény s kötelesség parancsol, mit mondjon az érzés? Ha az volna a közvélemény, hogy az eddigi esetek aggodalmat sziiltenek, lesznek idők, midőn ugyanazok bizodalmát támasztanak. Szathllláry Álltai a kalocsai káptalan követe: törvények által korlátolt szabad szállást, új törvényeket, az elitélteknek kegyelmet kieszközöltetni kívánván, az izenetet nem pártolja. A Főrendek következő tagokból álló küldöttsége u. m.: Lonovics József Csanádi püspök, Keglevich Gábor gróf koronaőr, kincstári elnök, Zichy Ferraris Ferencz gróf győri, Marieh Dávid tornai főispán és Wenckheim Antal — a pesti sérelem tárgyában készült második főrendi viszonizenetet bemutatván, — kérik a Rendeket,miszerint azt az azokban foglalt indokok alapján elfogadni méltóztassanak. Elölülő: A hallgatóságot több Ízben okozott lármás magaviseletéért megróván, felkéri a Rendeket, hogy a kezük alatt levő ifjakat szorosabb rendben tartsák, különben kényszerítve lesz komoly intézkedésekhez fordulni. Szentiváliyi Ödön (Liptó): Czélirányos törvényt s a múltra nézve felírást; — báró Herényi Lajos (Ugocsa): az izenetet pártolja. Horváth Sámuel (Veszprém): A szállás szabadságára nézve a kormány kicsapongásait, s az egyesek korlátlan tetteit jövőben zabolázni kívánja; a múltra nézve pedig ha szelíd módok találtathatnak, azokhoz áll, különben az izenetet pártolja. Beilitzky Ágoston (Zólyom): az izenet mellett nyilatkozik. Alldrássy József (Esztergom): Komoly érzéssel szóllalok meg ezen fontos tárgyban, elfogult kebellel veszem fel a jelen tanácskozások fonalát; — ha ugyan elfogultságot képviselői állásom megenged ; — oly fontos tárgynak nézem én ezt tek. Rendek! mind érdemére, miiül következésére nézve, hogy alig hiszem, ha valaha ezen táblán fontossabb megfordult volna. A szollás szabadsága teszi megyei és országgyűlési tanácskozásainknak lényegét és műszerét, — ha tehát az gátoltatik, igaz, hogy akkor alkotmányunk nem más, mint egy holt test, de igaz más részről az is, hogy ha ez korlátlan szabadossággá alakul, akkor az élet, melynek végetleu boldogságot óhajtunk, reánk nézve veszedelmessé válik. Midőn tehát alkotmányunk megtartása iránti félénkségünket jelentjük, s annak főpalladiumául a szóllásszabadságot kivívni akarjuk, mondjuk egyszersmind, hogy törvényeket is akarunk, melyek azt a szabadságtól megóvják. Hiszen nem oly században élünk, melyben alkotmányunkra halál várakoznék, mert jelen korunkban 8 alkotmány született, és csak egy veszett el. Ha nem csalt felfogásom, én azt hiszem, hogy mindnyájan törvényes szóllásszabadságot akarunk, ez volt a közvélemény tanácskozásaink folyamatja alatt, ezen túl más kívánat nem létez, egyedül a módi a nezve van a külömbség — mielőtt 19
