1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 6., 7. ülés
49 fel a Rendek, miszerint a törvény ösvényén maradva, a kir. előadásokat tegyék tanácskozásuk előlc-rs tárgyává. Almásy József gróf (gömöri főispán): szinte világosnak tartja az 179%: 13. törvényczikket de ha az világos nem volna is, az 14-95: 25. t. ez., mely ez utóbbi által megerősittetik azt kellőkép magyarázza s világosan kimondja, hogy O Felsége minden országgyűlés elején a maga szükségeit és kivánatait tartozik előadni. Ezek igy lévén, azt a kérdést intézi a Főrendekhez: valljon ha szabad-e a törvényhozó test egyik részének, a másik rész tudta és beleegyezése nélkül más sorozatot kezdeni? s erre felelete az lévén, hogy nem; következésképen a kir. előadásoknak mindenek előtti felvételére szavaz. Ily szellemben vagy is az 179%: 13. t. ez. világos értelme mellett nyilatkoztak Széclien Miklós gróf (pozsegai, deákul), Tihanyi Fcrcncz {temesi), Vay Ábrallám gróf (marmarosi), Mjirich Dávid {tömni), Nádasdy Lipót {komáromi, örökös), Gyiirky Pál (krassói), Hertclendy Jgnácz {torontáli), Kcglcvich János gróf {borsi), Zichy Ferencz gróf {bihari), Zichy Ferraris Ferencz gróf (nyári), Yccsey 3Iiklós báró {szatmári) főispánok. Kiss Pál (fiumei kormányzó), MarkoviCS András albán {horvátországi követ, deákul), továbbá llanlik György {zágrábi), Belánszky József {besztercze-bányai), Sztankovics kér. János (győri), Ozegovich Imre (szegmiai és modrusi), Kovách Miklós (erdélyi), BarkÓCZy László báró (székesfehérvári), Lonovics József (csanádi), (e kettő magyarul) megyés püspökök, mely utolsó véleményét avval is támogatta, hogy minden alkotmányos nemzetnél előlegesen szokták felvenni a kir. vagy illetőleg ministen javallatokat, továbbá de la Motte Károly gróf, Almásy Móricz gróf, Andrásy György gróf, ez utolsó oly kijelentéssel, hogy egy részről gr. Rádaynak követi hivatalától eltiltását kétségen kivül törvénytelennek, de más részről Pest megyét, mert per alatt lévőt, és igy nem szabad embert választott követének, hibásnak tartja. Szavaival, a kormányt in forma, Pestet in merito tartja bűnösnek. Hanem a mi a jelen tárgynak, s a kir. előadásoknak elsőségi kérdését illeti, azt mondja, hogy ez esetben a törvényt a kir. előadásokra nézve világosnak látja, s azt alkalmaztatni kívánja. Károlyi György gróf: óhajtotta volna, hogy Pest megye más valami kellemesebb tárgyat hozott volna fel szőnyegre, valamint azt is szeretné, hogy midőn törvénytelenségek orvosoltatása vétetik czélba, az törvényes úton tétessék. De valamint ő egy részről a kormány eljárását jelen esetben a 1-ma 9-usban sértőleg ütközőnek éppen r.em tartja, mind öszve is azt a törvény nem eléggé világos voltából eredetinek tekinti, úgy más részről az 1791: 13-ik t. czikket világosnak látja. Ezeknél fogva a kir. előadásoknak előleges tárgy altatására szavaz; hanem miután azokban a sérelmek felterjesztésére is felhivattatunk, hogy azokkal együtt (cunctim) ezen tárgy is felvétessék, a sérelmek felterjesztését nem ellenzi. Széchényi István gróf: a csongrádi helyettes szavait fogván fel, kijelenti, miként óhajtotta volna ő is, hogy ezen tárgy szőnyegre ne jöjjön, s e részben mindent elkövetett ellene, mely tettével azt nyerte, hogy kiskörű népszerűsége a közvéleményben hanyatlott, mert azon 18 — 20 éves ifjúktól, kik azt tartják maguk felől, hogy jobban értenek a közdolgokhoz, mint a szóló, a ki már 50 éves, azt az ítéletet vonta magára, hogy gr. Széchényinek hazaszeretete ingadozik. De a csongrádi helyettes beszédének zárszavaival nem egyez; mert meg kell ugyan vallanik, hogy ha rábízták volna is, jobb királyi előadásokat maga sem készíthetett volna, de mégis miután azokban a sérelmek utolsó helyen emlittetnek, a jelen sérelmet nem szeretné azokhoz kötni. Azt mondja az árvái főispán, hogy a törvény világos a sorozatra nézve, azonban úgy látszik, hogy abban még sem bízott, mert okokkal támogatni szükségesnek vélte. Nevezetesen visszatért azon időkre, midőn az általa felhívott törvény hozatott. Nézzük hát azon időket, oly idők voltak azok, melyekben a sarkaiból kifordított alkotmány régi állásába egyesült erővel visszatérettetni czéloztatott. Fel lehet-e hát csak tenni is, hogy épen ekkor oly törvényt hoztak volna, melynek homálya miatt a sérelmek orvosoltatása lehetetlenné váljék. A divatra is hivatkozott azon főispán ur, jelesen az 1825-ki országgyűlésre; de az által — engedjen meg — maga magát czáfolta meg, mert akkor világosan kimondatott, hogy azok olyan sérelmek, melyek semmi halasztást nem szenvedhetnek. Tekintsük jelenkori helyzetünket is. A szóló most a kormányt okos és emberséges emberekkel látja körülvéve, úgy, hogy jelen lenni hiszi az időt, melyben — úgyszólván — „ad fractionem panis szeretné hozatni a dolgot, s szeretné minden sérelmünket napfényre deríteni, hogy egy részről valaha már gyökeres orvoslást nyerhessünk, mitől egyébiránt köz férfiaink nagyobb része akként irtódzik, mint a rósz gazda, ki inkább tűri a rendetlenséget, minthogy régi rendszerét változtassa; másrészről azcit, hogy alkalma lehessen a kormánynak nagylelkűségét kimutatni. A mi azon kérdést illeti : szabad-e pei alatt levőnek egy vagy más hivatalt viselni? valljuk meg, hogy erre nézve nem vagyunk tisztában. Minden megyében más szokás van e részben. A szóló különbséget tesz az ilyen perek közt, vannak roszabb szaguak és szennyesebbek köztök — mint például — ha valaki megyei, a közdolgok kezeié. <é\el visszaél, de az itt fenforgó pert éppen nem tartja ilyen bélyegűnek. Az üzenetnek a h «nemiek általi pártoltatását szükségesnek tartja, s részéről azt egész terjedésében elfogadja (hosszas éljen). 13
