1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 20. ülés
105 XX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (A. Főrendeknél) 1839. évi julias 24-én. Elnök: JÓZSEF föherczeg Nádor ö cs. kir. Fensége. TÁRGY: A pesti sérelem tárgyábani 4-ilik izenete a Rendeknek megvitatás alá vétetik. A Karok izenetét egészen elfogadták: Pálffy József, Zay Károly, Batthyány Lajos és Kázmér, Széchényi István, Ticzay Héder, Eszterházy Kazimir, Pál és Mihály, Erdödy Sándor, Draskovics Sándor, Zichy Ödön, Wenckheim József, Andrássy Károly, Szápáry Antal és Ferencz grófok, Jeszenák János báró és Odescalchi Ágoston lierczeg; összesen 18. Ellene szavaztak: Dcssewffy Aurel, Almássy Móricz grófok, Józsika Sámuel, Ambrózy Lajos bárók, Andrássy György gróf, Sahlhausen Leopold báró, Károlyi Lajos, Apponyi György grófok, Percnyi László és Kedl Gyula bárók, Stankovics János győri, Hantik György zágrábi és Scitovszky János pécsi püspökök, Kopácsy József herczegprimás, báró Mednyánszky Alajos, gróf Széchen 3Iikíós, Gyürky Pál, Tajnay János, Zdenczai Miklós, Marich Dávid, Almássy József gróf, Zidiy Ferráris Ferencz gróf főispánok, valamint gróf Kcglevich János, Hertelendy Ignácz főispán, Kiss Pál fiumei kormányzó, Markovich András albán horvát követ, Mailáth György országbíró és báró Eötvös Ignácz tárnok, összesen 29-en. Gr. Károlyi György a junctimra szavazott. — A nyilatkozások ekként történtek: Gr. Dessewffy Aurél elbeszélé ezen tárgynak szőnyegre jövetele óta a két tábla közti események történetének sorát, felhozván a mindkét részről előadott erősségeket, és következteti, bogy a fő tábla állásából mindeddig kimozdítva nincs, de nem is lehet, mert a törvény világos; de mi lenne belőle a sérelmekre nézve is, ba az az elv állíttatnék fel, melyet a Karok kivívni kívánnak, hogy nem diaetai tractatusok, hanem a korszellem, mely ma oly dolgot ismer sérelemnek, melyet idő változtával figyelemre sem méltat, — határozza el valamely sérelemnek igazságos voltát? ez tehát új ok lehetne a többihez, miszerint oly sérelem, melyet a korszellem annak tart, annál keve'sbbé a kir. előadások elébe teendő. Végre hogy ezen tábla részéről forma szerinti közeledési felszólítás történt volna a közeledésre, tagadja. Gr. Pálffy József azt látja, hogy a 13-dik czikket mind a Főrendek, mind a Karok és Rendek megtartani kívánják, csak azon különbséggel, hogy a Karok és Rendek azt eleitől fogva végig teljesittetni akarják, az elein pedig ez van: „ad quam S. S. et 00. citra ponendum impedimentum comparituri“ stb., továbbá a sérelmekről az van, hogy „tollantur“, a kir. feladatokról pedig hogy „pertractatis/' Ezeknél fogva a szólló a Rendek magyarázatához áll. De lehetetlen, hogy a Főrendek ne emlékeznének, miként 1790-től fogva, a kormány a nemzet segedelmét egész készséggel elfogadta, serelmeit pedig soha sem orvosolta. Ideje, hogy megszűnjenek egyszer a propositionalis diaeták, valahára már a sérelmekhez kell látni. A Főrendek szinte a sérelmek orvoslására nézve elismerik, hogy arra nézve az országgyűlés „salutare remedium“, de a módhoz nyúlni nem akarnak s úgy tesznek, mint azon orvos, ki a betegséget veszedelmesnek találja, de gyógyszert azért nem ád, mert a beteg gyenge. Gr. Allllásy Móricz: A közelítésre nézve megjegyzi, miként közelíteni annyit tesz, mint némikép engedni, ezt pedig csak az teheti, ki szabad akarattal bir; a fő tábla ezen helyzetben nincs, mmt a világos törvény nem dispensálhat; — a Rendek azt mondják, hogy polgári kötelességük a séielmek orvoslását sürgetni; mondjuk meg, hogy ismerjék szinte oly kötelességüknek a kir. előadásokat felvenni, melyeknek előleges felvételét a törvény minden feltétel nélkül parancsolja; ha ettől eltérünk, alkotmányunk megrendül; egyébiránt ha van valami a mi az országos tanácskozásokat hátráltatja, az nem más, a Rendek záradéka. (Visszatetszés, zúgás.) mint 27*
