1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 133. ülés
3!>4 133. Lles írásai. Aprilis 13. 1S40. hoz tartozó Radafalvi helység, és a' szomszéd Stájer Herczegségben fekvő Fölöstömi város között, határos kérdés alatt volt úgynevezett Panigl dűlő iránt i830 ik esztendei Augustus 25-kén Szanyi Soprony vármegyei mezővárosban hozott, ’s ezen dűlőt egészen Fölöstömi városának rendelő ítélete a' Megyére, ’s részint Magyarországra nézve sérelmesnek találja azért, minthogy ,525, i553, és 1672-ik esztendőkben költ három rendbeli hiteles, és királyi adomány-levélben gyökerezett adatokkal bemutattatott, hogy az említett két helységek között mindenkor a’ Lapincs vize tette a’ határt, a’ kérdésé^ dülo pedig a’ Lapincs vizén innen lévén, Magyarországhoztartozik; mind pedig azért is, mivel maguknak a’ Fölöstömieknek 1642-ik és 1647 ik esztendőkben költ Leveleikből azon Ön megismerésök is, hogy a' kérdéses dűlőnek csak haszonvevő birtokosai voltak, megtetszik, ’s az,- az 1672-ik esztendőben költ árendási szerződés által is megvilágosíttatik ; azon magános egyesség pedig, melly mellett a* Batthyányi nemzetség későbben, úgymint 1719-ik esztendőben azon dűlőt Fölöstömi mezővárosnak általadta, az Ország határában változást annál inkább nem tehet, mivel az 1681: 23-ik t. ez. 8-ik §. a’Batthyányi famíliának ezen ponton a’ Fölóstömiekkel tett egyességét nyilván kárhoztatta, ’s a’ királyi fiscus e’ részben mindenkor is ellenmondással élt, — ’s ezen a’ Lapincs vizén innen helyheztetett dűlőt, noha a’ határozó országos Commissio Ítéletében maga is megismerné, hogy ezen a’ vidéken mindenhol a’ Lapincs vize választja a’ két tartományt, csupán a’ Stájer Herczegségnek magányos jegyzőkönyveiből ‘s merő következtetésekből, és mivel a’ Fölöstömiek a’ viz-ágnak valóságát vették kérdés alá: Magyarországtól elitélte; azonban az előterjesztő Megye által az is, hogy az illyes ítéletek hozásában az Alispányoknak (a’ mint előadásaikból a’ Megye értette) voks, noha azok az országos Commissariusokkal együtt minden megkülönböztetés nélkül volnának kiküldve, nem adatott, nem kisebb sérelemnek tapasztaltatván : ezen két rendbeli sérelem orvosoltatását sürgeti. 5. Trenchin Vármegye sérelemképen adja elő: hogy kereskedési útjai, és az azokon lévő hidak felállítására szükséges költségeket a’ királyi Helytartó Tanács útján sikeretlenül szorgalmazta ; holott más kevésbé népes, ’s e’ szerint a’ pénztárba sokkal kevesebbet adózó Törvény, hatóságok az illyes munkálatokra nevezetes segedelmet kaptak; minél fogva nevezett Trenchin Vármegye azt kéri, hogy ar Galliczia, Slézia és bányavárosok felé vezető Kiszutza Újhelyi útnak úgy Klauezsniczán állítandó, és a’ Megyén keresztül elrendelendő postákra nézve szükséges, a' legfelsőbb pénztárra pedig jövedelmes hídnak elkészítésére megkivántató költségek a’ felemelt só ár pénztárából megadattassanak, ’s ugyanazon felemelt só árából beszedett pénz mennyiségnek miképeni kezelése az országnak tudtára adatván, a’ számadások elomutattassanak, a’ mit Beregh Vármegye is kíván, 6. Ugyan Trenchin Vármegye kívánja, hogy mivel ezen Megyének Mármarosi sóval való ellátása nagyobb fuvarozási költségek nélkül eszközölhető, a’ lengyelországi só ezen Megyének azon az áron, mellyen szomszéd Árva, Liptó és Thurócz Vármegyékben árultatik, jövendőre annyival is inkább szolgáltasson ki, mivel ezen Megye Gallicziával határos lévén, azon régi törvény világos rendelése alá esik, mellynél fogva a’ Gallicziával határos Vrrmegyék lengyelországi sóval olcsóbb áron ellátatni rendeltetnek. 7. Zemplén, Borsod, Ungh, Ugocsa és Torna Vármegyék kívánják, hogy mind az egyesült ó hitiieknek azon ünnepei, mellyek a’ R.-Catholicusok által nem ünnepelt napokra esnek, egyesítessenek, a’ többi ünnepek pedig általán fogva vasárnapokra tétessenek által. Bihar, Szathmár, es Arad Vármegyék az ünnepek kevesitése, ’s illetőleg egyesítése mellett azt is kívánván* hogy a’ különböző kalendáriomok egyformaságra hozattassanak. 8. Liptó, Ungh és Ugocsa Vármegyék kívánják, hogy a’ só ára az 179°/,: 2i-ik törvényczikkely értelmében még a’ jelen Országgyűlésen leszállítassék — Ungh és Ugocs Vármegyék jelesen azt is sürgetvén, hogy az 17907*1 : 20-ik törvényezikkelynek azon kikötése: „nisi extreme urgentes circumstantiae aliud exigerenteltöröltessen. 9. Szepes Vármegye azou mind az 1807-ki, mind az 1825-ki Országgyűlés által elismért sérelmének, hogy kebelében létező, ’se’ Megye Törvényhatósága alól kivett 16 mezővárosok vissza nem kapcsoltattak, orvoslását annyival inkább sürgeti, minthogy azon királyi Válasz ólta , melly 1837-ben e’ tárgyat a’ dicasterialis útra igazította, a' visszakapcsoltatás már régen végrehajtathatott volna, melly nélkül, a’mint a’ tapasztalás mutatja, Szepes Megye Tisztviselőinek akar az igazság kiszolgáltatása eránt, akár ezen mezővárosok köz példabeszéddé vált járhatatlan útjainak kiigazítása, vagy a’ tolvajok és más gonosztévők nyomozása, vagy akar melly egyéb tárgy eránti fáradozásai, az érdeklett 16 városoknak a’ Megye hatóságától való függetlenségéből eredett rendetlen igazgatása miatt sikeretlenek maradnak. Hogy pedig a’ 16 városok légi kiváltságainak csonkittása felöl ne panaszolkodhassanak, a’ nevezett Megye a visszakapcsoltatás javallatját is bemutatja. 10. Thurócz Vármegye a’ még 1812-ben előadott, és az 1836-ki Országgyülélen elfogadott s felterjesztett alsó és felső Turcsek' helységek felöl való sérelem tárgyában a’ még ki nem adott végső kir. Rendelést annál inkább kieszközöltetni kivánja , minthogy Körmöcz Városa
