1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 133. ülés
más bár miféle épületeket felállítani szabad ne legyen; azon épületekre nézve pedig, mellyek más házak körén kívül a’ Duna felé vivo út mellett, még az előbbi időkben építtettek elhatároztatott, hogy azok, ha talán idővel háború, es a híd előtti erosseg vedelme úgy kívánná, akkori értéküknek a’ kir. Kincstárból leendő megtérítése mellett ledöntessenek, ’s ugyan azon házaknak birtokosaik semmiféle költséges javításokat, az elkerülhetetlenül szükségeseket kivéve, netehessenek, minthogy illynemü javítások bár mennyi költségekbe kerülnének is, a’ házak ledöntése alkalmával visszapótoltad nem fognak, mindazáltal sem az említett hid előtti erősséghez tartozó véd körvonala (úgy nevezett explanade) ki nem jeleltetett, sem annak kiterjedése a' várossal nem közöltetett, sem pedig a kiwiltsaglet el kiadasa előtt épített házak össze nem Írattak, ’s meg nem becsültettek. Innen történt, hogy azon téren, mellyre most a’ katonai kormány a hid előtti erősség védkörét kiterjeszteni kívánja, ugyanazon katonai kormánynak, a’ legkisebb elletmondása nélkül, valamint a' helybeli polgárok és lakosok nagyobb, és jó anyagokból készült házakat, úgy a» N. M. M. Kamara is só és harminczad hivatalt késztettek, 's nőhet boldog emlékezetű 2-dik Jósef alatt igen közel viseltetett a’ török háború, 1809-dik évben pedig a’ Péterváradi vár egészen védelmi állapotba tétetett, még is soha az említett házak lerontása szükségesnek nem találta, tolt, továbbá a’ városnak ezen része nem csak ékesebb a' többinél, de a’ kereskedés is leginkább ebbe virágzik, a’ benne lévő házak pedig nevezetes mennyiségű költsön felvett pénznek szolgálnak biztosításúl, és a’ köz adó terhének is nem csekély részét viselik. A’ már érdeklett vég vonali tér miatt ezen város és a’ hadi kormány között fenforgó villongások lecsillapítására nézve már í 813-dik, aaután pedig 1821-dik években kamarai és katonai vegyes biztosság munkálódott, melly is a híd előtti erősséghez tartozó vég yonalnak, a’ város felé 200 ölnyire leendő kiterjesztésére nézve a’ hadi kormány javallatát elfogadván, azon kérdést, valljon az ezen téren épült házakat lerontani szükséges e? a’ határozás végett Ó Felsége elébe oliy megjegyzéssel terjesztette, hogy a’ lerontás szükségének esetében, az igasság megkívánná, miszerént a’ kérdéses házak becs ára illető tulajdonosaiknak visszapótoltassék. Azonban felette súlyos , a’ természeti igassággal és a’ tulajdoni jussal öszveütköző a’ fentebb érintett biztosságnak abbeli rendelése , miszerént ez a’ védvonal körében minden további építést azonnali öszverontáá fenyítéke alatt megtiltott, sőtt a'Biztosságnak ezen kiküldetési körén túl ható rendelését a’ Főméltóságú M. R. Helytartó Tanács is 1822-diki December ío-rol 3oO70-dik szám alatt költ Intéző levélnél fogva azon ideig, még erre nézve illető kir. határozat nem érkezend, idölegi szabályul rendelte. x Utóbb 1823-dik évben a’ védvonali téren lévő több házak leégvén, ámbár ezen leégett házak 1748-dik év után építtettek, és a" híd előtti szomszédságában esnek, mindazonáltal az 1825/7-dik évben öszvegyült országos Rendek kívánaténak folytában, ugyanazon házaknak nem csak a’ tűz előtti minőségük szerint, hanem a‘ mint a’ tulajdonosok szüksége megkivánná, és tartós anyagokból leendő felépítése egyedül háború alkalmával netalán történendő ledöntésük esetésük esetére a’ költség pótlásának megtagadása mellett megengedtetett. Melly engedetem következtében az említett véd vonalnak a’ hid előtti erősséghez legközelebb első részén valóban igen derék, és erősen épült házak fel is állottak; és mégis noha az esosség közelében fekvő házak ellen semmi akadályok nem keletkeztek, a’ hadi kormány a’ híd előtti erősségből távolabb eső, következésképen azt éppen nem veszedelmeztető házakra nézve törvény elleni, gyakran egymással öszveütköző, és a' panaszkodó városhoz erőhatalommal! fenyegetődzések között is bocsáttatni szokott határozataiban — a’ fentebbi vegyes biztosság korlátozásainak továbbra is leendő fentartását sürgeti. Ezen átalános előadásnak valóságát számos egyes esetek bizonyítják: jelesül Sztojadikovics Euthim, Bariján István, Csergiesz Antal, Marinkovics Constantin, és Polit János engedelmet nyertek, miszerint a' híd előtti erősség közelében lévő házaikat, mellyek 18523-ik évben leégtek — erős épület szerekből, még pedig a’ két elsők egy emeletre felépíthessék; ellenben másoknak, midőn az erősségtől sokkal távolabb fekvő házaikban, némelly kisebb, bár elkerülhetetlenül szükséges épületeket, mint óllat, fészert, kerítést, viz vezető csatornákat ’s a' t. építeni akarnak, efféle építés vagy éppen nem, vagy csak fából engedtetik meg; sőtt az elavult, ’s megromlott épületek kiigazítása is megtiltatik, vagy legalább számtalan nehézségek által gátoltatik. így legközelebbi Padeidiván Györgynek udvarát fallal bekeríteni, és téglákból új istállót építeni a’ fő hadimérnök igazgatóság folyó évi 364^- szám alatt megtiltotta. Továbbá 1837-dik esztendőben Augustus 23-kán 3265. szám alatt Matusevich Jósefnek istálút sártéglából építeni megengedő, ellenben Augustus 26-án 1839-ben elóbbeni szomszédjának Markovich Jósefneh szobát és konyhát sártégiából megtiltván, csak fából engedte építeni; Szekuvich Krisztának 1839 dik évi Május 5 kén 1705-dik szám alatt fészer és istáló építését egyátalában megtiltotta, ugyan akkor Veinberger Jósefnek fa oszlopos raktárt építeni engedvén. Szilich Jánostól 1839-dik évi Julius 6 kán 2486-dik szám alatt hasonló oszlopokkal ellátandó fészer építhetését j-2 133. Ülés írásai. Aprilis 15. 1840.
