1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 132. ülés
Megye a azok iránt való legfelsőbb elhatározást sürgeti, ’s egyszersmind minekutánna Stájerország felé Kiküldött országos határozó Commissiónak Vas vármagyebeli Németújvári uradalomhoz tartczó Raiafalvi helység , és a' szomszéd Stájer Herczegségben Fekvő Fólöstömi város köpött, határos kérdés alatt volt úgynevezett Panigl dűlő iránt i83o-dik esztendei Augustus 20-kén Szanyi Soprony vármegyei mezővárosban hozott, ’s ezen dűlőt egészen Fölöstömi vá" sának rendelő Ítélete a’ Megyére, ’s részint Magyarországra nézve sérelmesnek találja azért, minthogy 1626, i553, és 1672-dik esztendőkben költ három rendbeli hiteles, és királyi adomány-le'élben gyökerezett adatokkal bemutattatott, hogy az említett két helységek között mindenkor a’ Lapincs vize tette a’ határt, a’ kérdéses dűlő pedig a’ Lapincs vizén innen lévén, Magyarországhoz tartozik; mind pedig azért is, mivel maguknak a’ Fölöstömieknek 1642 dik és 1647-dik esztendőkben költ Leveleikből azon ön megismerésük is, hogy a’ kérdéses dűlőnek csak haszonvevő birtokosai voltak, megtetszik, ’s az, az 1672-dik esztendőben költ árendás! szerződés által is megvilágosíttatik; azon magános egyesség pedig, melly mellett a’ Battyányi nemzetség későbben, úgymint 1719-dik esztendőben azon dűlőt Fölöstömi mezőváros, nak általadta, a* Ország határában változást annál inkább nem tehet, mivel az 1681: í3 dik tör. czik. 8 dik §. a’ Battyányi famíliának ezen ponton a' Fölöstömiekkel tett egyességét nyilván kárhoztatta, s a’ királyi Fiscus e' részben mindenkor is ellenmondással élt, — 's ezen a’ Lapincs vizén innen helybeztetett dűlőt, noha a' határozó országos Commissio ítéletében maga is megismerné, hogy ezen a' vidéken mindenhol a’ Lapincs vize választja a’ két tartományt, csupán a’Stájer Herczegségnek magányos jegyzőkönyveiből ’s merő következtetésekből, és mivel a' Fölöstömiek a’ víz-ágnak valóságát vették kérdés alá, Magyarországtól elitéke; azonban az előterjesztő Megye «ál tál az is, hogy az i Ily es ítéletek hozásában az Alispányoknak (a’ mint előadásaikból a’ Megye értette) voks, noha azok az országos Commissariusokkal együtt minden megkülönböztetés nélkül volnának kiküldve, nem adatott, nem kisebb sérelemnek tapasztaltván : ezen két rendbeli sérelem orvosoltatását sürgeti. 5. Trenchin Vármegye sérelemképen adja elő: hogy kereskedési útjai, és az azokon lévő hidak felállítására szükséges költségeket a'kir. Helytartó Tanács útján sikeretlenül szorgalmazta; holott más kevésbé népes, ’s e’ szerint a’ pénztárba sokkal kevesebbet adózó Törvényhatóságok az illyes munkálatokra nevezetes segedelmet kaptak ; minél fogva nevezett Trenchin Vármegye azt kéri, hogy a’ Galliczia, Slézia és bányavárosok felé vezető Kiszutza Újhelyi útnak, úgy Klanezniczán állítandó, és a’ Megyén keresztül elrendelendő postákra nézve szükséges, a’ legfelsőbb pénztárra pedig jövedelmes hídnak elkészítésére megkivántató költségek—4’ felemelt só ár pénztárából megadattassanak , ’s ugyanazon felemelt só'árából beszedett pénz mennyiségnek miképeni kezelése az országnak tudtára adatván, a' számadások elömutattassanak, a' mit Beregh Vármegye is kíván. 6. Ugyan Trenchin Vármegye kívánja, hogy mivel ezen Megyének Mármarosi sóval való ellátása nagyobb fuvarozási költségek nélkül nem eszközölhető, a’ lengyelországi só ezen Megyének azon az áron, mellyen szomszéd Árva, Liptó és Thurócz Vármegyékben árultatik, jövendőre annyival is inkább szolgáltasson ki, mivel ezen Megye Gallicziával határos lévén, azon régi törvény világos rendelése alá esik; mellynél fogva a’ Galicziával határos Vármegyék lengyelországi sóval olcsóbb áron ellátatni rendeltetnek. 7. Zemplén, Borsod, Ungh , Ugocsa és Torna Vármegyék kivánják , hogy mind az egyesült, mind a’ nem egyesült ó hitüeknek azon ünnepei, mellyek a’ Romai-Catholicusok által nem ünnepelt napokra esnek, egyesítessenek , a’ többi ünnepek pedig általán fogva vasárnapokra tétessenek által. Bihar, Szathmár és Arad Vármegyék az ünnepek kevesitése, ’s illetőleg egyesítése mellett azt is kívánván, hogy a’ külömböző kalendáriomok egyformaságra hozattassanak. 8. Liptó, Ungh és Ugocsa Vármegyéi- kivánják, hogy a’ só ára az 1790/1: 21-dik törvényczikkely értelmében még a’ jelen Országgyűlésen leszállítassék — Ungh és Ugocsa Vármegyék jelesen azt is sürgetvén, hogy azi79<>|i: 20-ik törvényczikkelynek azon kikötése: „nisi extreme urgentes circumstantiae aliud exigerent“, eltöröltessen. 9. Szepes Vármegye azon , mindaz 1807 kl, mind az 1825-ki Országgyűlés által elismért sérelmének, hogy kebelében létező, ’s e’ Megye Törvényhatósága alól kivett 16 mezővárosok vissza nem kapcsoltattak, orvoslását annyival inkább sürgeti, minthogy azon királyi Válasz ólta, melly tS37*ben e’tárgyat a’ dicasterialis útra igazította, a’ visszakapcsoltatás már régen végrehajtathatott volna, melly nélkül, a’ mint a’ tapasztalás mutatja, Szepes Megye Tisztviselőinek akár az igazság kiszolgáltatása eránt, akár ezen mezővárosok köz példabeszéddé vált járhatatlan útjainak kiigazítása, vagy a’ tolvajok és más gonosztevők nyomozása, vagy akár melly egyéb tárgy eránti faradozásai, az érdeklett 16 városoknak a’ megye hatóságától való függetlenbégéből eredett rendetlen igazgatása miatt sikeretlenek maradnak. Hogy pedig a' 16 városok Oszáyyyül. írásai III. Kötet. 75 132. Ülés írásai. Aprilis 1 1 I8K). 4 )
