1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 120. ülés
SO 2 CXX. országos ülés. Martius 31-kén 1840. lieiirt a'Ibi a' zsidóknak telt illyeten általános es rögtöni engedmény által keresztény polgártársainkra felette nagy károk ne háro•ft!ie»°ir*i'n|f.” móljának: a' mit én a' szeretet gyakorlásának valódi eszméjével 's rendjével megegyeztetni semmikép nem tudok. — Nem vagyok idegen — a’ mint eló'rebocsátám — az ezen emberek osztályának is adandó igazságos engedményektől: de ezeknek időről időre azon arányban kell történniük, mellyben az ő erkölcsi és polgári műveltségűk kifejlődik, történniük kell figyelmezve a'zsidóknak a’ keresztényekkel'! mindennemű viszonyaira, a dolgok s idők minden körülményeire; és azért az volna alázatos véleményem, hogy a' T. KK. és Rendeknek visszaizentetnék: miszerint a' Mélt. Fő-Rendek a’zsidóknak más nem-nemes polgárokkal! illyeten egyenlőségük kimondatásához nem járulhatnak ugyan: kívánják mindazonáltal, hogy a’ T. KK. és RR. minden körülményeket, s az országos Választmánynak e tárgy iránt készen lévő munkálatát is, fontolóra vévén, ez iránt annak idejében előterjesztést tenni szíveskedjenek. Gróf Esterházy Kázmér: Két fő ok vezérel leginkább a zsidók jelen ügyének pártolására: az első az emberiség tekintete; a' másik pedig azon kívánság, hogy azon némileg ide s tova divatban lévő reformatio, inelly a' zsidó vallásra nézve létezik, közönségessé váljék; mert véleményem az, hogy a’ régi s ó zsidó vallás, inelly túlságos formákon s ncmelly homályos előítéleteken alapul, ellentáll a felvilágosodás és a korszellem előhaladásának. l)e hogy lesz ezen reformatio elérhető? bizonyosan nem máskép, mint ha a zsidó nép tökéletesen felszabadul és honosíttatik ; mert bizonyos vagyok abban, hogy ha még eddig olly szorosan ragaszkodnak a’ zsidók az ó és régi valláshoz, azt csak azért cselekszik, mert az abból származott nagyobb szövetséget, mint legczélirányosb 's egyetlen egy eszközét tekintik a' tapasztalt sanyargatások elhárításának; s igy, ha teljesen felszabadulnak, azt fogják észrevenni, hogy már többé szükség nincsen azon erőbástyára, mellyel magok között felállították, s azt magok fogják lassanlassan felbontani, s idővel összeolvadni a'többi népekkel; annalfogva, habár ezt 11 dicső önmegtagadással létesülendő intézkedésnek haszna mindjárt szembetűnő nem lesz, és azt a’jelen kor használni nem fogja: legalább a’ késő maradékok háladatos szívvel fognak visszatekinteni azokra, kik ezen hasznot nekik megszerezték. Pártolom a’ KK. és RR. izenetét azon hozzáadással: miszerint én is igen szigorú ’s biztosító provisiót kívánok a’ törvénybe hozatni az iránt, hogy ezen felszabadításnak üdvös következményei csak csupán a’ Hazánkban lakó zsidó népre értessenek. Reményiem, hogy nem sokára e’ tekintetben fog győzni az emberiség, és ezután úgyis magától meg fog szűnni ezen provisio. En tehát—mint mondám — az izenetet pártolom; ha pedig az többséget nem nyerne, a’ Koronaőr O Excell. előadására voksolok. Báró Kühner Ferencz: A jelen tanácskozásnak tárgya érdemére nézve már nagyobb részben ki lévén merítve, szükségtelennek tartom annak további fejtegetésével és tárgyaltatásával a’ Nagyraélt. Fő-Rendek figyelmét fárasztani: röviden tehát azokhoz járulok véleményemmel, kik ámbár velem együtt a’ zsidóknak mostani terhes és súlyos áliapotján segíteni akarnak, mégis azt tartják, hogy ezen, következéseiben az egész Hazára nézve olly fontos kérdést rövid utón el nem lehet dönteni, hanem annak rendszeres fölvételét és tárgyaltatását kívánják. Egyébiránt valóban álmélkodásra és csodálkozásra méltó jelenet az, hogy a’ T. KK. és RR. most midőn a’ magyar Nemzetnek s nemzetiségének megerősíttetésén és gyarapodásán legjobban látszanak törekedni, és ez is az Országnak kedvencz gondolatja és kívánsága, — hogy épen most egymás után olly törvényeket hoznak indítványba, mellyek ámbár az emberiségnek és felvilágosodásnak szép czímerét homlokukon hordozzák, mégis a’ magyar nemzetiséget egy kétes jövendőnek kiteszik; mert tapasztalásomból és tiszta meggyőződésemből szólok, midőn bátran azt merem állítani, hogy a’ magyar nemzetiség az egész Országban olly mély gyökereket még nem vert, hogy azt a’ törvénynek ápoló és védő támaszaitól minden veszély nélkül már most meg lehessen fosztani. Ha pedig a’ T. KK. és RR. javaslatja egész kiterjedésében minden megszorítás nélkül, t. i. hogy a’ zsidók az egész Hazában minden polgári jogokban egyiránt a’ nem-nemesi lakosokkal részesíttessenek, törvénybe iktattatnék, — adja a’ magyarok Istene, hogy rossz jósló legyek: de akkor, Gallicziának példáját szemeim előtt tartván, a’magyarok Országa alkalmasint idővel zsidók országává fog válni, és a’ magyar elkeseredett és vérző sziwel mint az Országnak néhai ura és a’ zsidónak mostani szolgája, alig fogja azok emlékét áldhatni, kik mint törvényhozók minden tetteikben és végzéseikben egyéb ^ezércsillagot ki nem tűzvén magoknak, mint a’ korszellemet, azt gondolhatták, hogy egy olly Hazában, mellyet több számos külön ajkú és külön lelkületű népek laknak, egy csak fejlődésben levő nemzetiséget cosmopoliticai nézeteken és elveken alapított engedmények és törvények által elősegéleni és megerősíteni lehessen. Én legalább, mint Hazámnak és nem az egész világnak polgárja, mint Nemzetemnek és nem minden népnek tagja, mindenek előtt magaménak boldogulásán és megerősíttetésén törekedni —legszentebb, legédesebb kötelességemnek tartván, mindent elmozdítani, elhárítani — elkerülhetetlen szükségesnek vélek, a’ mi— habár messziről is — azt veszélyeztetheti; és igy a’T. KK. és RR. javaslatát olly kiterjedésben és olly alakban semmi esetre el nem fogadhatom: de mivel tiszta szándékom van, a’ zsidók sorsát könnyebbíteni és jobbítani, czélom sem lehet, ezen szavazatom által a’dolgot bizonytalan időre halasztani, sőt inkább a’ T. KK. és RRet arra felszólíttatni óhajtóm, Jiogy még a’jelen országgyűlésnek folytában ezen tárgyat a’ rendszeres munkának alapján minél előbb tanácskozás alá vegyék. Gróf Zichy Károly: Hogy egy Istennek hasonló teremtése azért, hogy Istenét imádhassa, hogy a’ tőlünk különböző valhísát követhesse; hogy az Országban türettessék; — hogy az Országnak levegőjét szívhassa; — hogy azért a’ rendes terheken kivül még tolerantialis taksákkal terheltessék.' illetlen, kegyetlen '« embertelen; annálfogva a' T. KK. és RR. izenetét s elvét tökéletesen pártolom. — Megvagyok ugyan győződve, hogy nem lenne szükséges ezt törvénybe iktatni, mivel ez a sérelmek sorában előfordul: de hogy több illy sérelmek esetei magokat elő ne adják, kívánok e részben törvényt hozatni; mert lex tollit usum. Pártolom továbbá a’ KK. és RR. elvét az izenet második részére is: mindazáltal a' törvényczikkelyben — ámbár az itt még fel nem olvastatott — azt nem úgy kívánom kimondatni, mint velünk közöltetett; mert miután a' zsidóknak már megengedtetett úrbéri telkeket birni, miután már törvény által ki van mondva, hogy bárkinek úrbéri telket birni ilehet, — azt tartom, hogy az egyensúly s a’ mostani parasztság sorsa kívánja, hogy ezen engedelem kiterjesztessék a zsidókra úgy, hogy ők kir. Városokban, privilegiális helységekben "s azon környékekben, honnan eddig ki tiltva voltak, lakhassanak, házakat bírhassanak, és mesterségeket űzhessenek. Egyébiránt az ellen nem vagyok, hogy a KK. és RR. felszólíttassanak, miszerint egyszersmind olly záradékról a’ törvényben gondoskodjanak, hogy — miután ezen mostani intézkedés által Hazánkban a’zsidó népnek sorsa kedvezőbb lesz, mint a’ szomszéd Tartományokban, számos értéktelen emberek ide ne jöhessenek : ellenben azokat, kik értékkel bírnak , e’ részben kizárni nem akarom; mert azok az Ország kárára soha sem lesznek. Ezekben alapítom véleményemet. Országbírója Majláth György: Csak a’ dolog formájára kívánok szólani, t. i. arra nézve, hogy a törvényjavaslat fel nem olvastatott. — Ez azért történt, mert az izeuetben szint’azon szavak foglaltatnak, mellyek a törvényjavaslatban: s igy, midőn most az izenethez szólunk, az által fog cldűlni egyszersmind a’ törvény is. Gróf Andrassy György: Méltányosnak látom, hogy mi e" tárgyra nézve ismét egy előlépest tegyünk: s igy
