1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 141. ülés
551 CX LI. országos ülés. Aprilis 29-kén. 1840. Fo-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz; Akárhogy indítványozta Méltóságod, én n’ kijelentésekre és a’ sza-1«"*»hono.í\ ázni ok i.i fig) címeztem, miszerint azok közül, kika tárgyhoz szólották, részint említették Méltóságodat, részint nem; ’s igy a’ világos többség szavazatát a’ szerint jelentéin ki. — Vannak részletes árnyéklatai a’ szavazatoknak, ollyanok is \.monk t. i., kik azt mondották, hogy ez iránt a KK. és RRkel eleve ’s általánosan még valami bővebb értekezés szükséges, s arra nézve, hogy mindenek előtt beraenjünk a részletes tárgyalásba, nem volt több, mint 9 szavazat. (iió/ Teleki László: Minthogy azt mindig el szoktam végezni, mit elkezdettem, most is el fogom végezni beváljanak azokká. ha egyenesen a’ törvényben is megemlíttetik, hogy ülési és szavazati joggal is bírjanak, ’s igy világos legyen mindenkire nézve, mennyi joggal vétetik be. — További indítványom az volt: hogy mielőtt a’ kérdésben lévők honosításába ereszkedünk, izenjük meg a’ T. KK. és Iliinek: egyeznének meg azon elvek kifejtésében, mellyeket előadtam. — Indítványomnak ezen második ágát nem tudom pártolták e a’Mélt. Fő-Rendek, vagy sem? Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz: Újonnan is oda mondom ki a’ többséget, hogy minden további eleve való 's általános értekezések nélkül menjünk be az előttünk lévő izenet tárgyalásába; — de mivel azon elv már szembetűnő többséggel elfogadtatott, hogy ez nttal az országgyűlési szavazati jog csak némelly egyes személyekre ruháztassék, ha ezen részletes tárgyaltatáskor olly személyek fognak előfordulni, kiket érdemeseknek talál ezen megtiszteltetésre a’ jelen Fő-Tábla, akkor azt világosan mondja ki. — Azt is indítványba hozta még Gróf Széchenyi István Ö Méltósága: hogy a’viszonti esetekben, midőn olly tagok fognak előfordulni, kiket ezen Fő-Tábla országgyűlési szavazati joggal nem akar felruházni, az a’ törvény szerkesztésébe világosan ki tétessék; de ezen javaslat, leginkább az 1715 és 1723-iki országgyűlések példáit tekintve, pártolást nem nyert. — A’ negyedik végzés az: hogy a’ jövendőre nézve a’ KK. és RR. egy országos Választmány kiküldése végett szólíttassanak fel. (jlfelyes Ennek következtében olvastatott Báró Lederer Ignáczot tárgyszó a) alatti pont. Gróf F.rdödy Sándor: Ráró Lederer érdemeit annyira kifejtve látom, ’s azokról annyira meg vagyok győződve, hogy — az elóbbeni elv megállapítása mellett — kívánom, hogy felvétessék a’ honosítandók sorába cum roto et sessione és taksa nélkül. £ Éljen /_) b) Báró Eickhoff József. Báró Orczy Lörincz: Azt gondolom, ezen ur olly állapotban van, ki Hazánknak positive és negative több hasznot tehet, mint száz más ember. Gróf Andrássy Károly: A’ minap Fenséges Elnökünk szememre hányta, hogy nem olvastam a’ felírást, mondván: „vigilantibus jura most azonban olvastam, ’s látom is az újabb vaspálya iránti izenetet; — múltkor a’ kígyót a’ virágok között észre nem vettem, az volt hibám; de most észrevettem, ’s többet látok ezen honosításban, mint első tekintetre az ember gondolná; — összeköttetésben van az a’ most említett tárggyal, és nem egyéb, mint Báró Sina pártjának munkája;— még mást is látok benne» azt: hogy ha azon tisztelt Urat, ki valamennyi újabb cameralis restrictióknak és adózásoknak szaporítója, — ki a’ határvadászokat felállította, — ki a’ dohány-monopoliumot, melly már úgy szólván felejtve volt, ismét éleibe hozta, — ha az illyen urat a’ nélkül, hogy csak kérné is az indigenatust, azzal megtiszteljük, azt mondjuk ki implicite, hogy köszönjük a’ Kormánynak azon procedúrákat, — ’s ezt akarjuk vele elérni ? holott azt mondom , hogy már egyéb nem marad fen ezen segédeszközök után, mint egy chinai közfalat huzni Ausztria és Magyarország között; mert például, hogy a’ dohány háromszor szokott visitáltatni, ez transspirál, ezt megtudja a’publicum , ’s csak szemrehányásoknak tesszük ki magunkat: azért én semmi esetre, — legalább utolsó leszek, ki Báró EichholF honosításához fog járulni. Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz: Tisztelem — kivált itt — a’ törvényes szólásszabadságát: de azt tartom, az soha olly valamire ki nem terjedhet, mi ezen tiszteletreméltó testnek méltóságát csak távolrul is érinthetné. — Az előttem felszólalt igen tisztelt Méltóságos Gróf által azt hallottam említietni, hogy az, mi ezen tanácskozásunknak tárgya,— Báró Sina pártjának munkája.— Nem látok tanácskozásunknak más tárgyát, mint a’ KK. és RR. izenetét, melly mivel nem másnak, mint az általunk méltán tisztelt KK. és RR. törvényes ’s országgyűlési tanácskozásinak eredménye, azt tartom, az semmi pártnak szüleménye, vagy épen egyes személy mesterkedéseinek következése nem lehet: azért, habár sajnosán is, mégis tartozom kijelenteni Ő Méltóságának, hogy azon kijelentése ezen helyre alkalmatos nem volt, ’s azt azon tekintetnél fogva, mellyel nem csak a’ T. KK. és RRnek, de magunknak is — leginkább törvény hozói állásunkban — tartozunk, figyelmesen el kellett volna mellőzni. — Egyébiránt, habár távol vagyok is attól, hogy a’ jelen tanácskozásnak módját itten akarnám nehezíteni, vagy épen annak eredményeit megelőzni, — miután itt most személyes érdemekről van szó, ’s miután ezen személyes érdemekről teendő szavazatoknak ’s az iránt általunk hozandó határozatnak alapjai részszerint előttünk vágynak nyomtatásban, részszerint pedig önnön tapasztalásunkon’s ismeretségünkön alapulnak, ’s miután kétséget nem szenved azon mondásnak igazsága: „turpius ejicitur, quam non recipitur hospes— ’s mivel ha olly esetek fordulnak elő, mellyekben némelly folyamodók az Ország Rendei előtt tekintetet nem érdemlettek, ezen szent terem annak helye mégis soha nem lehet, hogy egyes személyek iránt való idegenség itt mintegy országosan kijelentessék, — alázatosan, de egyszersmind teljes bizodalommal is vagyok bátor a’ Mélt. Fő-Rendeket arra kérni, hogy az esedezők érdemének bírálása 's az iránt való nézetüknek s Ítéletüknek kijelentése közt a’ tanácskozás sorában — a’ mennyire lehet — minden személyeskedést kerülni, és szavazatukat mentül rövidebben előadni méltóztassanak, bátorkodván könyörögni azon tekintetért is, mellyel azon személyek iránt, kik a-most kérdésben lévő kitüntetésüket nem keresték,— hogy mindnyájan viseltessünk, a’ méltányosság is megkívánja. Gróf Andrássy Károly: Kénytelen vagyok felelni arra, mint tisztelt Elnökünktől hallottam, mintha t. i. én fentebbi előadásommal e’ Táblának tekintetét sértettem volna. Örveudek, hogy ezen elvet hallottam kimondatni. En e’ Tábla méltóságát sérteni nem akartam, de nem vettem észre, hogy a’szabadszólási sérelmek tárgyában ezen elvet követtük volna; mert úgy emlékezem, hogy ezen sérelmek tárgyában átküldött izenetek itt csak úgy nézettek, mint egy párttól jövő irományok. Ez itt számtalanszor kijelentetett, úgyszintén többször a’ Vármegyék hiteles előadásainak hitel nem adatott, holott az egész Ország a’ Vármegye dolgát együtt felfogta. — Azt hiszem, hogy Báró EichhoíT sokat árthat és használhat, és hogy százszor annyit használhat, mint más ember, mint ezt Elnökünk és Báró Orczy Lórincz () Excell. előadták, ez mind igaz lehet: de elég az hozzá, hogy ő az Országnak semmi hasznot nem tett; mert ha tett volna, akkor én volnék az első, ki reá állanék arra, hogy a’ honosítandók sorába felvétessék. — Végre csak azt akarom még 138*
