1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 96. ülés
6« XCVI. országos ülés. Februarius 28-kán 1840. Pozsega Veró'czc es Szerem, értetnek, és Magyarországnak külön municipalis jogokkal ellátott Társországát képezvén, a’ banális törvényhatóság alá tartoznak. Iíogy a' T. KK. és RR. magok elismerték ezen állításnak igazságát, talán senki sem fogj tagadni a’ ki az döbbeni vallásbeli izenetöket és a‘ felöl lefolyt tanácskozásukat csak keveset is vizsgálta; mi történt azonba szabad gya korín ta. azóta, minélfogva az említett három Vármegye egyszerre megszűnt lenni Slavonia Ország, képviselői ünnepélyes ellenmondása mellett is, a‘ többi országoknak sorából napóleoni módra egy tollvonással kitöröltetikV azt én nem tudom, de ki sem vehetem a‘ T. KK. és Rendeknek jelen izenetéből. Mivel pedig puszta akaratnak és állításnak e' helyen nem szoktam engedni, és olly fontos, nemzetek jogait magában foglaló kérdés ezen az utón és illy mellékesen el nem döntethető, oda jelentem ki szavazatomat,’ hogy e kifejezés: „Tótország“ a' törvényben továbbá is megtartassák. Morvát-,Dal- Pozsegai Főispánt/ Gróf Széchcn Miklós: Cs. kir. Iőherczegseged kegyes felszólítását követvén, azoknak is.'rszá^ban azinétlésével, mellyekitt fontos és ékes szólással mondattak, untatni nem akarok: meg kell mindazáltal vallanom , hogy váratlan cvang.^ V8lll*8vaia előttem , hogy a* T. KK. és RR., minekutána 1-ső izenetökben az 1 791 : 26. t. ez. 14ik §-át eltöröltetni, és az evangelicusokat Dalmát, Horvát és Tót Országokban is bevétetni magok kívánták volna, jelen izenetökben Pozsega, Verőcze és Szeréin Vármegyéket, mellyek mindeddig diplomaticus „Slavonia4- vagy „lótország“ név alatt értettek, Magyarország bekebelezett és valóságos kiegészítő részeinek, a' mellyekre amúgy- is az 1791: 26. t. ez. rendelete minden megszorítás nélkül kiterjed, állítják , és ezen fő tekintetből abban, hogy az újonnan alkotandó törvényből ezen kifejezés: „Tótország“ kimaradjon, megegyeznek. — Mert illy módon a T. KK. és RR. a Mélt. Fő-Rendeknek — az országgyűlési tanácskozások bevett szokása ellen — 2-ik felelő izenetökben részszerint uj tanácskozási anyagot nyújtanak, részszerint ollvas valamiben egyeznek meg, mit hogy ezen Nagymélt. Tábla, legalább illy formában és illy értelemben, kívánt volna, én épen nem emlékezem. — Az én alázatos véleményem szerint tehát a' köz jognak azon uj és külön kérdését: hová tartozzanak a‘ slavoniai Vármegyék ? — melly iránti velős észrevételeimet azon időre fentartom, mikor ez érdemileg szőnyegre kerülni találna — e‘ helyen ‘s ez alkalommal tanácskozás alá venni, és Slavoniának nem kívánt kihagyásábani megegyezést elfogadni nem lehet; ’s igy nincsen egyéb hátra, mint azokra felelni, a' mellyeket a T. KK. és RR. tulajdonképen a’ Mélt. Fő-RR. válaszára megemlítendőknek véltek, és mellvek közül különös figyelmet érdemel az, hogy a T. KK. és RR. a Mélt. Fő-Rendeknek — kik az evangelicusoknak az érintett országokbani bevételét, ezen Országok KK. és RReinek óhajtásától felfüggesztem'! javasiák — azt nyilatkoztatják: hogy olly elvet el nem ismerhetnek, s csak távolról sem akarnak kimondani, hogy a’ magyar törvényhozás valamelly, és pedig bármelly tárgy felett mindaddig nem rendelkezhetik, mig „az Ország valamelly része a’ hozandó törvénybeni megegyezését ki nem jelenti". — Fenséges Főherczeg, Melt. Fő-Rendek! ha ezen kifejezés által: „az Orszáynak valamelly része“ magyar Vármegyék , vagy Magyarországnak bekebelezett törvényhatóságai értetnek, akkor nincs mit ellentmondanom; de hogy a' hozzá kapcsolt Részeket, t. i. llorvát, Dalmát es Tót Országokat amazok sorába helyheztetni nem lehet, azt a’ legrégiebb annyi hazai törvények, jelesen az 171.5: 120, és 1791: 58. czikkelyek által megerősített municipalis jusok létezése bizonyítja; bizonyítják annyi kizárólag Magyarországot illető törvények, mellyek — valamint magának a’ bécsi békekötésnek l-ő czikkelyében olvasható — a’ hozzákapcsolt Részeket, ezen szavakkal „intra ambitumvagy „intra limitesvagy „intra fines solum Ttegni Hungáriáé" — ezen Hazától megkülönböztetik; bizonyba végiére azon magok a T. KK. és RR. által előhozott környülállás, hogy az 1606-ik évi bécsi békekötésnél Horvátország Követei is jelen voltak, mert a’ hol valamelly Ország egyetemben Követei által képviseltetik, ott azonfelül ugyanazon Országnak valamellyik részét külön Követek által képviseltetni felesleges és szokatlan is lett volna. — Továbbá azt állítják a T. KK. és RR., hogy a' municipalis rendszabályok a’ békekötéseknek és ezeken alapult törvényeknek akadályul nem szolgálhatnak, sem pedig mint különös rendszabályok az 1790: 12. törvény értelmében Magyarország- és a’ hozzá csatolt Részekre nézve közönséges törvényeknek ellent nem állhatnak; — mire elég legyen megjegyezni: hogy az 1715: 120, a’ békekötések, az 1791: 26 és 58 t. ez. pedig az ugyanazon évi 12ik t. ez. után alkottattak. — Mi végtére a’ viszonosságot illeti, mellyel a’ T. KK. és RR. állítása szerint meg nem egyeztethető, hogy, midőn a horvátok Magyarországban minden polgári jogokkal bírnak. a‘ magyarok nagy része csak vallás miatt azon Részekből kizarassék: — ezen okoskodásnak helye csak akkor volna, ha az érdeklett kizárás nem a fenálló törvények világos rendeletében és századok gyakorlatában gyökereztetnék. — Egyébiránt minthogy az ismételve felhozott XIX. század szelleme iránt — mellyre Országunk alkotmányának fenállása mellett hivatkozni kényes dolognak tartom — véleményemet kijelenteni már szerencséin volt, — az előbbeniekhez ragaszkodván, cs. kir. Főherczegségedet ’s a’ Mélt. Fő-Rendeket kérem, hogy ez érdemben tett nyilatkozatuk mellett továbbá is megmaradni mélt áztassanak. Koronaőr Gróf Teleki József: Nem kivánok a’ Társországok municipalis jogainak feszegetésébe ereszkedni, jóllehet az iránt több észrevételeket tudnék előadni: de miután még senki sem hivatkozott ezen teremben arra, hogy a Mélt. Fő-Rendek előbbeni izenelöktől elálljanak, és közelítsenek a’ KK. és RR. javaslatához, ’s nem remélhetem, hogy egy szózat is fog az iránt felszólalni, — szükségtelennek találom, nézeteimet bővebben előterjeszteni. — Nem kivánok továbbá abba is ereszkedni, valljon egy vallásnak divatozása hasznosabb e valamelly országra nézve, mint több vallások divatozása? úgy azt sem fejtegetem, hogy a’ vallások iránti türelmesség nem olly dologé, melly sok más kedvetlenségeket kipótolhat ? nevezetesen azon kedvtöltéseket is, mellyekkel már két országgyűlésen mulattatunk, mint fájdalmas szívvel hallottam neveztetni 3 millió polgártársaink legszentebb érdekéről folyt tanácskozásainkat. Itt a’ KK. és RR. új indítványt tesznek Tótországra nézve. Mi ezen kérdést illeti: azt sokkal nevezetesebbnek tartom, hogysem az illy melleslegesen eldöntethetnék, jóllehet ha a kérdés erdemere kerülne a dolog, akkor magam részéről szintén azon hosszas ’s igen tudós ékesenszólással előadott kijelentésére a zágrábi 1 iispök () Excellentiájának talán felelni tudnék, és talán azt is bebizonyítani képes volnék, hogy azon 3 A ármegye soha sem tartozott Tótországhoz: de most minden további észrevételtől magamat tartóztatom, és csak arra vagyok bátor a' Mélt. Fő-Rendeket felszólítani, hogy méltóztassanak szivökre venni azon Slavoniában lakó egynémelly protestánsok sorsát annyiban, mennyiben azt az ő vallásuk szabad gyakorlása megkívánja, — különösen a’ végett is, hogy nekik megengedtessék, hogy magoknak templomokat építhessenek, s lelkipásztorokat hozathassanak; úgy arra nézve is kikérem a’ Mélt. Fő-Rendek figyelmét, hogy azon protestánsok, kik lótországnak szülöttei, és a’ törvény ereje mellett Tótországban meg is honosodtak, ha azon helyeken, hol most vannak, meg nem férnének, más helyekre is költözhessenek, és Tótországot — honjokat — elhagyni ne kényteleníttessenek. Gróf Mailúth János: A XIX. században a’ müveit Európában Jesuitak és Doctor Francia nélkül három országokban, Horvátországon kívül Paraguai, — Dániában, Norvégiában, és Svédországban a catholicusok ellen épen azon rendelések állanak fen, mellyek Horvátországban a’ protestánsok ellen. Ezt csak mellékesen felvilágosítás végett érintvén, e’ tárgyra magára nézve voksommal Uáró Kulmer Ferencz igen szép és kimerítő előadásához járulok. és RR Diakotárt Pusjjók Au kor ich József: Tótországnak, Dalmát és Horvát Országoktól elkülönzése. melly a' T. KK. . jelen izenetében emlittétik, mind a királyi oklevelekkel, mind az Országnak tői királyi oklevelekkel, mind az Országnak törvényeivel ellenkezik: mert sokkal bizomm
