1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 141. ülés
CXLÍ. országos ülés. .Április 29-kcn 1840. 541 ki sok hadi szolgálatot tett, megne tisztelhessük, vagy Báró EichhoíTot; azért is kivánoiu, hogy bemenj ütik a’ KK. es ült. Izi;nrl ,.'°,no* izenelének pontonkénti tárgyalásába. Gró/ Széchenyi István: Tökéletesen kezet fogok a’ Nagyinéltóságú Koronaőrrel, mi az országos Választmány kiküldetését illeti; mert tagadhatlan, hogy az e’ táblai votumok szaporítása szorosan függ az országgyűlésnek elrendezésével össze. Addig is azonban, inig ez történni fog, kívánnám, hogy — kivált a’ jelen állapotban -— részletesen szólnánk a' hozzánk átküldött, s a' T. KK. es KR. által javaslatba hozott érdemes személyekhez, mikép nem hajlok Liptó tisztelt Főispányának véleményéhez, de inkább én is úgy érzek, mint Biharnak érdemes Főispánya , és a’ javaslottakból, megvallom, többeket igen óhajtanék honfiusítással megtisztelni, mint például Báró Lederert. Némi általános elveket azonban mégis fel szeretnék állitni, minekelőtte részletekbe bocsátkoznánk. Ugyanis 3 fő eset adhatja magát elő: vagy hogy épen nem vesszük be az ille* tői; vagy hogy bevesszük, de ülés és szavazat nélkül; vagy végkép üléssel és szavazattal. Az első eset nem von következést maga után, s igy arra provisio nem kell; a' két utolsó esetben pedig egyenesen kitétetni kívánnám, miszerint minden tévedésnek eleje legyen véve, hogy ülés- és szavazattal, vagy ülés és szavazat nélkül vétetett be az illető, és ehhez még csak azt ragasztom, hogy minden Bárókra, Grófokra és Ilerczegekre is egy úttal, akárhonnan vegyék is eredetüket, ’s akárkinek köszönhessék is létüket, azon rendszabást szeretném megállapíttatni, hogy mindaddig ezen Táblán ne legyen szavazatuk, inig az országgyűlés által inarticuUlva nincsenek. Tengermelleki Kormányzó Kiss Pál: Én az indigenatust a’ megkülönböztetésnek és a’jutalom egyik legfőbb fokának tekintem; mert midőn rendszerint az Uralkodó valakit felsőbb rangra maga és ön kegyelméből emel, az indigenák a’ Nemzet közös ajánlására O Felsége kegyes hozzájárulásával szoktak neveztetni. Azt mondom, nagyobb megkülönböztetésnek és jutalomnak tartom a’ meghonosítást, mint a‘tisztviselők előmozdítását: e’ részben tehát helyesnek és jónak tartom, hogy a Nemzet ezen megkülönböztetéssel gyéren éljen, és csak azokat boldogítsa ezzel, kik arra tökéletesen érdemesek. — Érzem továbbá én is szükségét annak, hogy bizonyos elvek határozassanak ezentúl meg, mellyek szerint előre lehessen haladni az indigenák kinevezésében, mivel nem csak igazságtalan, de felette bajos is az, ha az elvek hiánya miatt az egyes személyek érdeme és tulajdonságaiba kell beleavatkoznunk, és azokat kell taglalnunk. A‘ kérdés azonban előttem az, hogy: ha az, mit jövendőre nézve kívánunk felállíttatni, a’jelen pillanatban vissza-, vagy azokra is hatható e, a* kiket a’ KK. és KK. most íolterjesztettek? — Véleményem szerint megvallom, hogy a’mi a’ jövendőt illeti, kívánom, hogy egy országos Választmány által az elvek jövendőre nézve állapíttassanak meg. — Nem lehetek mindenekben egy véleményben a’ liptói Főispánnyal; többeket részemről, miket O ajánlott a'jövendőre megállapítandó elvek iránt, elfogadok: de azt, hogy taksafizetés nélkül valaki he ne vétessék, úgy vélem, nein volna jó és kívánatos elfogadni, mivel lehetnek olly személyek, kik vagy érdemeik vagy jeles tulajdonaiknál fogva, valamint egy részt a’Nemzet becsületére válhatnának, úgy más részt annak igen hasznosak is lehetnek. Ezt bizonyítja az eddigi szokás és tapasztalás is, hogy általánosan véve az indigenák bevétele a’ Nemzet és az Ország valódi hasznára volt, — úgy vélem, ezt senki kétségbe nem hozhatja. — Továbbá, nem lehetek egy véleményben a’liptói Főispánynyal az iránt, hogy csak ollyanok vétessenek be indigenáknak, kik már nemesek. Mind a’ régibb, mind az újabb idők bizonyítják, hogy ollyanok is vétettek be, kik nem nemesek; annálfogva én most is a’jövedelemnek és érdemnek minden classisban az útját nyitva kívánom hagyni az indigenatus megszerzésére. Minden classis használhat a’ Nemzetnek, tudománya, ipara, vagyona által; és igy én e* nemzetbeli megkülönböztetésből senkit kizárni nem akarok. Véleményem tehát jövendőre nézve oda terjed, hogy egy országos Választmány neveztessék ki, melly az elveket állapítsa meg, a jövő országgyűlésre helybenhagyás és törvényalkotás végett terjesztendő. — Mi azonban a’ most javasló» indigenákat illeti: megvallom, hogy szint’ úgy, mint a’ Koronaőr O Excellentiája javaslotta, én is kivánom azoknak érdemeit figyelembe venni, és — a’ mint az eddigi szokás tartotta — igy azt gondolnám, hogy ezen Mélt. Fő-Tábla azokat, kiket igazságszeretetéhez képest érdemeseknek tart, — fogadja el; a’ többiekre nézve pedig az okát jelentse ki: hogy miért véli azokat kihagyandóknak. Fő-Tárnokmester Káró Eötvös Jgnácz: A’nélkül, hogy a’ tanácskozás eredményét megelőzni kívánnám, bátor vagyok a’ Mélt. F'ő-Rendeket figyelmeztetni arra, hogy országgyűlésünk mostani állásában és úgy szólván utolsó perezén lehetetlen, hogy olly általános elvekről is tanácskozzunk és értekezzünk a’ T. KK. és RRkel, melly eknek kölcsönös elhatározása nélkül is eljárhatunk az elünkbe tűzött jelen tárgyban. — Leginkább azt az elvet hallom emlíitetni: hogy nem czélszerü Magyarországban minden esedező külföldieket, kellő és elégséges érdem nélkül honosítani, "s hogy nem tiszta hajlandóságból, hanem csak bizonyos ’s mindenre egyenlően alkalmaztatandó okokért méltányos a’ honosítás diját elengedni. — Miután úgyis alkalmasint az lesz a’ mostani tanácskozásunk eredménye, hogy a’ honosításban országgyülésileg elhatározandó vezérelvek jövendőre annak rende szerint tárgyaltatva elhatároztassanak, azt tartom, hogy a’ mai tanácskozásunkban ezen általános nézeteket már azért is mellőzhetjük, mivel úgyis pontonként fogjuk a’ T. KK. és KK. izenetét fölvenni, s akkor kiki minden egyes személyekre szabadon alkalmaztathatja azon személyes meggyőződését, melly szerint érdemesnek tartja azt, vagy nem a’ honosításra, valamint a’ ’taksának elengedésére is. — De tétettek itt még más általános olly indítványok is, mellyek minden esetre a‘ KK. és KKkel lesznek közlendők, és a’jelen izenet részletes tárgyalásában is minden egyes személyekre alkalmazhatók; azért időnyerés végett bátor vagyok felszólítani a’ Mélt. Fő-Kendeket: méltóztassanak mindenek előtt ezen elvekre nézve nyilatkozni. — Az elsőt Gróf Teleki László Ő Méltósága hozta szőnyegre, hivatkozván némelly régibb törvényeinkre, mellyekben azon különbség mutatkozik, hogy némelly külföldiek sessio- és votummal vétettek be; mások pedig minden az iránt lett említés nélkül iktattattak törvényeinkbe, melly historicus adatra Ü Méltósága azon indítványát alapította: hogy midőn szakaszonként fel fog vétetni az izenet, akkor a’ most előttünk lévő folyamodókra nézve legyünk arra is figyelemmel: valljon azoknak votumot és ülést is kívánunk e adni, vagy nem? — Azt kérdem tehát legelsőben: tetszik e a’ Mélt. bő-Rendeknek (írói Teleki László ü Méltóságának ezen javaslatát elfogadni, ’s már a’ jelen tanácskozásunknak folyamatja alatt is foganatba venni? — A’ második indítvány Koronaőr Ő Excellentiája azon véleményéből fejlődött ki, miszerint úgy nyilatkozott O Főméltósága, hogy habár meggyőződése szerint most, mielőtt ezen izeneten keresztülmegyünk, bizonyos és kötelező általános elvek meg nem állapíttathatnak, és azok iránt a’ KK. és KKkel nem értekezhetünk, mégis méltó volna őket a’ végett felszólítani: hogy a’ honosítás ezen tárgyának jövendőre biztosabban való elintézése végett, még ezen országgyűlésből neveztessék egy Választmány, melly az indigenák beiktatása alkalmával vezérelvül szolgáló nézeteket megállapítsi. —A’ többi itt felhozott elvek és kivánatok ollyanok, hogy azokat ezen eleve való értekezésünk tárgyául kitűzni szükségesnek nem véltem, az izenet felvételekor a’ nélkül is minden egyes személyre alkalmaztatni lehet. Gróf Jlailuth János: Azon utasítást követvén, mellyel az Elnök Ű Excellentiája előadott, szólani fogok a’ tárgyhoz; ’s igy szólok Gróf Teleki László Ü Méltósága indítványához. Örvendek, hogy ez egyszer szerencsém van Ó Méltóságával egy véleményben lenni, ’s csak egy kis észrevételt akarok tenni. (Ha nem értettem jól: méltúztassek megengedni.) 11a jól értettem: Ö Méltósága azt mondotta, ininlha itt függő votumok volnának; — itt függő votumok nincsenek, Fő-rendi Napló. I. Kötet. 136
