1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 140. ülés
CXL. országos ülés. Aprilis 28-ktín 1840. 531 0 Felségének már háromszor, vagy négyszer terjesztetett fel; es így ezen tekintetből a dolog érdemére nézve nemiienn *- m»gondolnám, hogy a Fő-Tábla részéről többe valamelly akadály tétethetnék. — Mi Ö Excellentiája a’ Fő-Tárnokmesternek Virgjibi'i észrevételét illeti: azt osztom részemről is, és azt vélem, hogy miután eddigi törvényeink szerint mind a’ két nyelven való szerkesztése kívántatik azoknak, azt nem nyilatkoztathatjuk semmi esetre ki, hogy a' Nemzetet szorítani nem lehet arra, hogy a deák fordítást is megtegye; mert ha Ő Felsége a' Nemzetnek ez ujabbi kívánságára továbbá sem méltóztatnék hajolni, azt kénytelenek volnánk megtenni, ‘s ekkor a’ törvény szorítana és szoríthatna bennünket arra, hogy annak eleget tegyünk. fUróf Desseicffy Aurél; A Nemzetnek újabb időkbeni törekvései között egy sincs természetesebb, mint az, mellyel a hazai nyelvet gyarapitni, terjeszteni, diplomatics'! polczra emelni olly ritka és állandó lelkesedéssel iparkodott. I‘ártolom és pártoltam minden időben ezt az irányt, és szívesen járulok mindenhez, a’ mi annak végsikerét biztosíthatja. Nem lehet azonban tagadni, hogy ez irány gyakran igen hibásan intéztetik a’ deák nyelv ellen inkább, hogysem a’ magyar nyelv mellett. Sokszor beszélünk úgy, mintha a deák nyelvet idegenek tolták volna mireánk, mintha nem maga a" Nemzet szabta volna azt maga elébe törvényes és diplomaticai nyelv gyanánt. Elfelejtjük, hogy önállásunkat és függetlenségünket, szemben a' külfölddel és az örökös Tartományokkal, a’ deák nyelv hasonlóképen garantirozta: igy tekintette a’ dolgot az egész Nemzet, mikor József Császár alatt a’ német nyelv behozása ellen — „de lingua peregrina haud introducenda" biztosította. — Nem ez teszi tehát a’ tulajdonképeni különbséget a’ magyar és a’ deák nyelv között: egyik úgy, mint a másik, önállásuakká bélyegez bennünket, és garantirozza függetlenségünket; hanem abban különbözik a’ kettő egymástól, hogy amaz az aristocratiai elementumnak képviselője; emez pedig közelebb áll a’ népszerűség elvéhez. Ideje, hogy a törvényhozás ez iránt magának illusiókat ne csináljon, s a’ dolgot valódi jelentőségében fogja fel: ennek egyébiránt bennünket a’ magyar nyelv további pártolásától tartóztatni teljességgel nem kell. — Nyelvünk jövendője újabb törvények, a' köz lelkesedés és literaturának óriási gyarapodása által teljesen biztosítva van: épen azért nem vagyok barátja olly féltékenységnek, melly ott is ellenséget lát, hol ellenség nincs. Az a’ torsonkodás, melly a’ deák nyelv ellen mutatkozik, természetes szüleménye a visszahatásnak: de most, mikor nemzeti nyelvünk elsőbbségét már törvényeinkre nézve is kivívtuk, többé helyén nincs, s a deák nyelvben többé nem vágytársat kell látni, hanem csak olly valamit, mellynek a’ Nemzet múlt időben igen sokkal tartozott minden tekintetben, ’s mellynek jövendőben is, mint a’ művelődés egyik hathatós eszközének, nagy hasznát veheti. — A’ mi mára Tárnokmester Ő Főméltósága javaslatát illeti: azt egész kiterjedésében pártolom; a’ törvényei szentségéhez ragaszkodó Nemzet nem mondhatja, hogy ötét törvényei megtartására szorítani nem lehet, sőt inkább azt kell mondania, hogy azoknak megtartására magát minden időben önmaga szorítandja. — A kapcsolt Készekre nézve két fő tekintet forog fen. Az egyik az: hogy a’ KK. és RU. magok is még 10 esztendőre függesztik fel a' kapcsolt Részek tekintetében azt a’ rendelkezést, hogy közhivatalt csak magyaréi tudó viselhessen. Ez által meg van ismerve, hogy a" kapcsolt Részekben még 10 esztendeig szabad lesz a’ köztisztviselőknek magyaréi nem tudni; mivel pedig ezen idő alatt is ki kell szolgáltatni a’ kapcsolt Részekben az igazságot és folytatni a’ közigazgatást, nem lehet igazságtalanság nélkül azokat, kik ezzel megbizvák, eljárásukban minden hiteles alap nélkül hagyni. — A’ másik tekintet azon reactio, mellyel a’ zágrábi Püspök 0 Nagyméltósága igen bölcsen megemlített. Épen azért, mert az erősebbek vagyunk, a’ gyengébbekkel méltányosan kell bánni. — Mikor első alkalommal ment föl a’ dolog, én azt nem ellenzém: most azonban, miután O Felsége a’ kérésre nem hajolt, és az ellenokok illy erőben állanak előttünk: annak megújítását nem pártolom. Gróf Erdődy Sándor; Hogy a’ latin nyelv Horvátországban nem holt nyelv, a’ mai tapasztalás mutatja: „guta vivit, vivit et in Senatum venitjC( ‘s így előbbeni elveim nem változván, arra kívánom felszólítani a’ T. KK. és RRet, mit Gróf Dessewffy Aurél 0 Méltósága előadott. Gróf Zichy Károly: Épen az által, hogy a’ múlt országgyűlésen határoztatok, hogy két nyelven alkottassék a" törvény, és hogy a’ magyar legyen az eredeti, itt vagyon az ideje, hogy törvényeink nagy farragóját a’ deák nyelvvel ne szaporítsuk, miután úgyis a’ magyar az eredeti: azért pártolom én e’ részben a’ T. KK. és RR. kivánatát. — Én osztanám a’ Társországok kivánatát, ha azokban latinok laknának, és mi a’ latin nyelvet ki akarnék utáni; de miután ezen Országokat horvátok lakják, s eddig törvényeink horvát nyelven nem Írattak, a’ deák nyelv reájok nézve szinte olly culturabeli nyelv, mint a’ magyarokra nézve. — Valamint ők nem csecsből szopták a’ deák nyelvet, hanem azt kénytelenek voltak tanulni: úgy most könnyebben fogják a’ magyar nyelvet tanulni. — Mi Ő Excellentiája a’ Fő-Tárnokmester észrevételét illeti: abban megnyugszom, miszerint a’ törvény addig, mig az változtatva nem lesz, a’ Nemzetet kötelezi; és igy azon váratlan esetre, ha O Felsége a’ Nemzet kívánaténak meg nem felelne, — a’ törvénynek fejet hajtok. Horvátország Követe Markovich András: Miután Nemzet Nemzetet valamire akaratja ellen nem kényszeríthet, s a’ hatás visszahatást szül,— hivatkozva a’ k. kir. válaszra, a’ zágrábi megyés Püspök és a’ pozsegai Főispány Ü Excellentiájok előadásaihoz csatlakozom. Diakovári megyés Fiispök Kukovich József: Minekutána Ö cs. kir. Fő-Herczegsége és a' .Mélt. Fő-Hendek oda nyilatkozni méltóztattak, hogy azon 10 évi határidőre, melly után a’ T. KK. és RR. a' magyar nyelvet, mint hivatalbelif, a’ társult Országokba is behozatni sürgetik, ugyanazon Országokat kötelezni nem lehet, — az én alázatos véleményem szerint az a’ természetes következés, hogy törvények alapíttassanak a’ deák nyelv iránt is, a mellyeket a törvényesen egyesült Országoknak lakói értvén, megtarthassanak. E’ végből a’ jelen lS40-ik évi Böjtmás-hava 14-kén költ legfelsőbb királyi határozathoz hogy csatlakozzunk, legmélyebb alázatossággal Ítélem. Gróf Almássy Móricz: A’ jótékony természet minden ember kebelébe önte Hazájához és honi nyelvéhez való vonzódást. Megvallom őszintén, hogy hazai nyelvemet tiszta szivemből szeretem, ahhoz forróan ragaszkodom, ’s annak kiterjesztését, mennyire lehet, kivánom ’s óhajtóm: de megvallom, hogy más részt, mit az igazság és méltányosság masok iránt magával hoz, azt — minden ebbeli szeretetem mellett — elmellőzni nem kivánom. Ezen tekintetből mentem ki akkor, mikor a jelen országgyűlésen a’ fenforgó tárgy először szőnyegre került, — ezen tekintetből kívántam, hogy a törvények, valamint a’ múlt országgyűlésen, úgy most is, a’ Társországokra nézve deák nyelven is alkottassanak. — 0 Méltósága Gróf Dessewffy Aurél e’ tárgynak minden oldalát olly tökéletesen kifejtette, hogy ahhoz hozzátenni mit sem tudok, hanem röviden előadásához ragaszkodva, csatlakozom azokhoz, kik a’ Hazánkban fenálló törvények értelmében a törvény deák szerkesztését megtartani kívánják. Gróf Zug Károly : Pártolom Gróf Zichy Károly nézeteit; de pártolom egyszersmind a T. KK. és RR. izenetét is. Gróf Teleki Domokos: Abban már, hogy a’ magyar Nemzet kívánja törvényeit magyar nyelven irni, annyi argumentumokat látok, hogy többeknek felhozatalát feleslegesnek tartom. Igaz, hogy a’deák nyelv elégséges volt Hazánknak az 133 *
