1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 138. ülés
512 eat feletti l,0"-y az egy igen felületes vitatás után keletkezett határozat az ünnepélyes és kimerítő vitatkozás mellett hozott határozattal Tiu- teljesen összeütközik. Én azonban ezen újabb határozatot a' józan és megfontolt közvélemény kifejezésének nem tarthatom, ’s ezen nézetemre több okokat találok a’ körülményekben. Az első az a' nagy többség, mellyel a’ balparti vasút a' legelső tanácskozások alkalmával a’ KK. és RRnél nyert. — A’ második körülmény az: hogy mikor másodszor volt szőnyegen a KK. és Iliinél ez a’ tárgy, akkor is csak a' balparti vasút iránt mutatott sympathiának köpönyege alatt lehetett egy, a‘ balparti vasútra nézve tulajdonképen ártalmas határozatot keresztülvinni. A‘ harmadik körülmény végre az a’ nagy többség, vagyis inkább quasi köz megegyezés, mellyel a'balparti vasút ezen a’ Méltóságos Fő-Táblán a’ múlt alkalommal pártoltatott. — Ismétlem, hogy mind ezeket nem a‘ határozat mcgerőtlenítése végett hozom fel, — tisztelem én azt, és in forma teljeserejűnek tartom. Az országgyűlés egyébiránt — ha neki tetszik — hozhat egymással ellenkező határozatokat: de illy önmagával való ellenkezés egyes embernek nem szabad. Kénytelen valék tehát önszemélyem igazolása végett tenni ezen előterjesztést; mert nem akarok és nem akarhatok az Ország és a1 közvélemény előtt olly ember gyanánt jelenni meg, ki ma egy dolgot pártol, négy hét múlva pedig, minden új ok nélkül, az ellenkezőhöz is hozzájárul. — Azon erős meggyőződésemnek kijelentésével fejezem be beszédemet, hogy az a' roppant többség, melly a’ Martius 21-kei határozatot ezen a' Táblán pártolta, ha a’ tegnapi felírás érdemileg megvitattatott volna, azt bizonyosan el nem fogta volna fogadni. niáflor Ö CS. ki»*. Fensége S IMéltóságos Fő-Rendek! ez rendkérdés, mit elhatározni elnöki jogokhoz tartozik. Úgy hiszem, hogy miután valamelly tárgy iránti tanácskozás be van végezve, — miután a' KK. és RR. javaslata a’ Mélt. Fő Rendek által elfogadtatott, — miután jelentetett, hogy a" KK. és RR. ebben meg is nyugodtak, a’ tárgyalást újra megkezdeni nem lehet; — mert ha ezt meg lehetne engedni, akkor a' tanácskozásoknak végét nem érnők, — régi törvén>kezesi közmondás: „vigilantibus Jura.“ — Méltóságod tegnap nem vigyázott, következéskép későn van ma felszólalni. Egyes Tagja ezen Táblának véleményét a' tárgy felett ugyan kimondhatja: de hogy mi volt múltkor, és mi most a’ közvélemény? azt elhatározni, köréhez nem tartozik. A" minap az volt a’ kérdés: valljon a’ vasút a’ Duna bal partján építtessék e?__nem pedig az: valljon a’ bal, avvagy jobb parton építtessék e? — A' múltkor az Ország Rémiéi Ö Felségének a‘ balparti vasutat ajánlották: most a’ tegnapi felírásukban azt nyilványítják O Felségének, hogy a'jobb oldalon is legyen vasút. _ Ezen két felírás, úgy vélem, a’ múlt országgyűlési törvényekben alapúi, és én azokban ellenmondást nem látok. — Már most mind a’ két felírás fel fog terjesztetni, és ha O Felségének jóváhagyása után mind a’ két parti vasút létesülend, az csak a’ lakosok hasznára fog lenni, miszerint a’ kereskedés a’ jobb, vagy bal parton űzethetik, a’ termesztmények különfélesége és a’ termesztők kényelme ’s tetszése szerint. — A’ mi magát a’ dolgot illeti: azt váriam volna, hogy O Méltósága, ki a' többi tárgyakhoz ékesen szokott hozzászólani, mai előadását jobban fontolóra vette volna. Gróf Szapáry József: Elismerem hibámat, miszerint tegnap kötelességemet teljesíteni elmulasztottam; ez történt leginkább azért, mert nem gondoltam, hogy olly valami jöjjön a’ felírásba, mi iránt még izenet sem váltatott; de különben is, eddigi szokásaink szerint, a" törvényjavaslatok mindig szakaszonként szoktak felolvasóim 's tárgy altatni. Ez tegnap nem történt; mert ha tudtam volna, mi volt a' felírásban, ellene szavaztam volna. Gróf Andrássy György: En sem a‘ bal, sem a' jobb vasút mellett nem szóloitam, 's most sem tudom, mellyikct pártoljam, és őszintén megvallom, hogy soha sem tudom megfogni azon élénkséget, mellyel ezen tárgy az Ország Rendei által vitattatott. Ez egy kereskedési tárgy, ezt hidegen kell megfontolni, nem szenvedélyességgel; ennek okát nem tudván felfogni, jobbnak tartottam, inkább nem szólani. Ezen tárgyról most sem kívánok értekezni, hanem csak Gróf Dessewffy Ü Méltósága előadására figyelinezve, annak okát ott veszem föl, hogy az iránt kívánta figyelmetessé tenni a’ Mélt. Fő-Rendéket, hogy ezen tárgyhoz nem is lehetett volna szólani, mert az köziratra nem ment. Megvallom, nekünk többeknek igen fájdalmasan esik, hogy ezen okból nem is szólhatunk némelly tárgyhoz. Talán jobb volna, hasonló esetek elkerülése végett, az országgyűlési iratokat tüstént kinyomtatni.—Egyébiránt a’ Mélt. Gróffal tökéletesen kezet fogok. A'ádor Ö CS. kir. Fensége: Az idő drága, Meltóságos Fő-Rendek! mellőzzék el ezen kérdésnek újabb vitatását, mellynek más eredménye úgysem lehet, mint az időnek elvesztése; mert az országos határozatnak minden esetre meg kell maradni. Gróf Erdödy Sátidor: Hosszas lenni nem akarok, elismerem azon axiómát: „vigilantibus jura ,u 's azért elismerem a’ mea culpát is, hogy tegnap nem figyelnieztem; de mentségemül szolgál az, hogy most egyszerre annyi Szenetek és felírások szoktak átküldetni a’ T. KK. és RRtől, hogy az ember alig kisérheti figyelemmel a' legfontosabb tárgyakat; — annálfogva, miu'án tapasztaljuk, hogy az előbbeni országgyűléseken is az országgyűlés végével tapsn calami mindenféle szavak csúsztak be a' felírásokba, röviden Gróf Dessewffy Aurél O Méltóságával egyetértek, és indítványát pánolom. Gróf Andrássy Károly: Igen nagy alázatossággal felfogom szeretett Elnökünknek azon elvét: hogy a’ már befejezett tárgyak újra tanácskozás alá ne vétessenek; de más részről én mindennek, mi szemfényvesztés, legnagyobb ellensége vagyok. Illyennek látszik ezen tárgy is, sőt nem csak itt, hanem más tárgyban is észrevettem illy szemfény vesztési mesterséget: következéskép, ha mindjárt vége van is a' tárgyalásnak, mégis szükségesnek tartom, e’ részben észrevételt tenni, nehogy illyesmi többször is történjék. Ha ezt most szó nélkül hagyjuk ’s elmellőzzük, koronáztatik és jutalmaztatik az illy mesterkedés, és ha más titulus alatt egy illy dolgot — egy vállalatot — becsusztatni lehetett: úgy lehet akárhol és akármikor illyesmiket becsusztatni, ha tudniillik eltérünk a' rendes országgyűlési útról. Mállói* O cs. kir. Fensége: Azon „mesterkedés“ kifejezés, mellyel Uraságod élt, nem tudom, kit érdekel? Részemről mondhatom, hogy e' tárgyban is a’ tanácskozási rend megtartatott, miszerint a’ kérdéses felírás a’ többi tárgyak sorában azon renddel vétetett fel, mellyen az a' KK. és RRtől átküldetett. Tulajdonítsa tehát Uraságod magának, hogy a felirás foglalatját nem hallotta, ’s emlékezzék vissza azon szavaira, miszerint e' napokban, midőn az országos Választmányokról szó vala, nem helyeslette, hogy azoknak munkálatai többnyire egy-két választmányi tagok szavazatán alapulnak, ’s kövesse ebbeli észrevételét; ’s igy más alkalommal Uraságod ne hallgasson, hanem a' tárgyhoz szóljon. Báró Ambrózy Lajos: A’ felszólalásról igen szívesen lemondanék: de minekutána azon iMéltóságos Urak, kik már állanak, azt tenni nem akarják, meg fogja nekem cs. kir. Fenséged engedni, hogy felszólalási jogommal magam is élni kívánok. Felkeltem a’ tegnapi határozat 's tulajdonkép azon parlamentaris rend védelmezésére, melly iránt — azt hiszem — közöttünk mindenki, s velem együtt Mélt. Gróf Dessewffy Aurél is, a’ legnagyobb tisztelettel viseltetik; minekutána azonban a’ tisztelt Gróf a’ tegnapi napon a’jobbparii vasút iránt keletkezett határozatot mind formájára, mind kötelező erejére nézve maga is szentnek, teljeserejíínek 's kérdésbe nem vehetőnek ismeri, indítványának — ha különben előadását indítványnak nevezni lehet — tulajdonkép tárgyát, és ennélfogva a’jelen tanácskozás szükségét sem láthatván által, — igen rövid leszek. — A’ midőn a’ Mélt. Gróf, előrebocsátván, hogy a’ mór egyszer hozott fő-rendi határozatot felforgatni semmiképen nem kiváltja s nem kívánhatja, — előadta, hogy a’jobbparti vasút kérdéséhez azért nem szólott tegnap, mert annak ezen Táblánál történt CXXXVIIf. országos ülés. Aprilis 25-kén 1840.
