1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 94. ülés
XCIV. országos ülés. Februarius 26-kán 1840. 33 hogy a’ természeti elsőbbségnél fogva a’ vegyes házasságokból származó gyermekek apjok vallását kövessék.__És midőn Hazánknak nevezetes számú polgárai ez alkalommal Ismételve eldódeiktól öröklött egyenlöségi joguknál fogva á’ Mélt. Fő-Kendektől azt kérik: hogy az 1791; 26 czikket, melly e’ részben a‘ bécsi és linczi békekötéseknek Alápjait híven nem követte, az idő sürgetés kivánatihoz képest kipótolni méltóztassanak, minthogy ez által számos visszaélések megszüntetnek, és számtalan lakosoknak nyugalma és megelégedése visszaálhttatik, valljon méltányos és czélszerű e ezen időszerűséget önmagával biztosító kivánatot továbbra halasztani? — Vannak ölly alkotmányos törvények mellyeknek megváltoztatását nem tanácsolhatnám. De a’ jelen esetben, midőn az előterjesztett kívánat alkotmányos elvekkel nem ellenkezik, és foganatosítása csak kölcsönös bizodalmát’s egyetértést eszközölhet, kétségem sincs, hogy a’.Mélt. Fő-Rendek annak elfogadásától idegenek nem lesznek, és pedig annyival inkább, mivel vélekedésem szerint ez esetben nem is egyéb, mint ép’ alaptörvényeknek törvényes helyreállítása czéloztatik. Főlierczcg Vadőr « es. klr. Fensége: Közbeszólóig inti a’ szólókat, miszerint csak egye-A’vegye» hínesen az izenet kitűzött pontjának el- vagy el nem fogadása iránt nyilatkozzanak. — Mire »ÍmÍi««**1 Temen Gróf Tihanyi Ferencz ekkép fejezé beszédét: Cs. kir. Fő-Herczegséged kegyes útmutatásához ké- eyerrt,ekek pest szavazatomat oda pontositom, hogy a’ T. KK. és RR. c’ pont első részében foglalt kivánatukat ez alkalommal is neveltete'»«». örömest pártolom, és kérem a’ Mélt. Fő-Rendeket, miszerint ezen igazságos, időszerű, de a’ felhozott példákat tekintve, a'catholicusok elveivel nem is ellenkezhető kivánatokat elfogadni méltóztassanak. — A’ másik részére pedig, midőn az átmenet kérdésénél egybefüggöleg elóforduland feltartom ezúttal szavazatomat. Gróf Mailáth János: Gróf Széchenyi István urnák példáját, de nem elveit követve, röviden oda nyilatkozom , hogy én 0 Herczegségének az Ország Primásának előadását pártolom. Fölierczcg JYádor O cs. k. Fenségei A’ tanácskozás módjára nézve megjegyzi, hogy a' Mélt. Fő-Rendek mindenek előtt azon egyszerű kérdést határozzák el: ha valljon a‘ KK. és RR. azon előadásához, miszerint mindkét nembeli gyermekek atyjok vallását kövessék, hozzájárulnak e? azon kérdés elhatározása pedig: hogy a’ vegyes házasságokból született gyermekek 18 esztendőn túl magoknak szabadon vallást választhassanak, a’mint ezt a’ Koronaőr 0 Excellentiája igen helyesen megjegyzé, az átmenetei kérdésére tartozván — akkor vétessék tanácskozásaid, midőn az izenetnek az átmeneteit magában foglaló pontja elóforduland. Gróf Károlyi György: Tökéletesen meg lévén győződve arról, hogy az, mit a’ KK. és Rll. a’ vegyes házasságokból születendő gyermekek vallásbeli neveltetésére javaslanak, a‘ kölcsönös egyetértést ’s házi békeséget legjobban megállapítaná, és örökre biztosítaná, ’s minthogy ezen javaslat a’ catholicus elvekkel nem ellenkezik , azt pártolom. Gróf Batlhiányi Lajos: Pártolom a' KK. és RR. izenetét. Gróf Zay Károly: A’ múlt alkalommal e’ tárgyra nézve előadtam véleményemet, most röviden csak oda nyilatkozom, hogy Gróf Széchenyi véleményét pártolom. Gróf Viczay Károly: Pártolom a’ KK. és RR. izenetét. Gróf Páljfy József: Kifejtették az előttem szólók azon okokat, miknél fogva a’ KK. és RR. izenetét pártolják, azokat magamévá tévén, a’ KK. és RR. izenetére szavazok. Egyébiránt csak annyit vagyok bátor megjegyezni azon előadásra, miszerint, ha a’ gyermekek atyjok vallásában neveltetnének, akkora’ catholicus fél meggyőződése ellen valami tétetnek: — miután ezen törvény hozatik, ’s így a’ félnek önkényes akaratára bizatik: házasságra lépni, vagy nem lépni, nem foghatom fel, mikép tétetnék itt valami a’ catholica fél meggyőződése ellen. Gróf Teleki Sámuel: Áldás eldődeinknek, kik az 1790: 26 törvényezikk által csendet akartak behozni; de lehet e áldás ott, hol az egyik fél a’ lelkek szaporításán, a’ másik fél jogai fentartásán igyekszik; — annálfogva lehet e békeség ott, hol a’gyermekek különböző vallásban neveltetnek? és így a’ KK. és RR. első indítványát egész kiterjedésében pártolom. Föherczeg \ádor Ö cs. kir. Fensége: Figyelmezteti az előtte szólott Grófot, hogy eddig ezen tárgy iránti tanácskozások a’ legnagyobb egyességgel és mérséklettel folytattattak, — azon kifejezés azonban, mellyet a’ Gróf használt, mintha a’ catholica papság lelkeket halászni akarna, épen nem az óhajtott egyességre, hanem inkább ingerültségre vezet. — Egyébiránt talán ide is alkalmazható lenne ezen vers: Iliacos inlra muros peccalur el extra. Uerczeg Prímás Kopácsy József: Csak röviden azt jegyzem meg, hogy előadásomnak egy lényeges Césze még hátra maradt, hogy t. i. ott, hol rendelkezés van, hol a’ reversalisok közönségesen divatoznak, t. i. Burkusországban, épen onnan keletkeztek az egyenetlenségek, hogy a’ gyermekeknek az atyának vallásában leendő neveltetése kivétel nélkül az előbbi szokás ellen megállapíttatott, ’s a’ reversalisok is szokáson kívül tétettek. — Mi pedig továbbá azt illeti, — mivel nevezetes az ellenvetés, — mintha a’ törekedés lelkek szaporítása volna: erre csak azt kell megjegyeznem, hogy a’ catholica rész a’ vegyes házasságokat nem kívánja, sőt inkább az volna érdekében, hogy azok mentül ritkábbak legyenek, tehát itt valami lélekszaporításnak ezélzása nincsen, hanem minden esetre,^ mikor a’ vegyes házasságok megköttetnek, egyedül csak elveit kívánja szeme előtt tartani azoknak, kiket az anyaszentegyház hívei közé számlál. Liptói Főispány Báró Majthényi Antal: Most is azon elvekből megyek ki, mellyeket ha valaki nem érez, azt azoknak igazságáról fontos argumentumokkal meggyőzni nem lehet: illyen a’ nemzeti nyelv, illyennek tartom a’ reciprocitás iránti igazságot; azt tartom, minden vallásnak fő elve a’ reciprocitás, ’s ezt Krisztus Urunk is tanította, midőn azt parancsolta, hogy ..úgy szeressük felebarátinkat, mint önnön magunkat, 's másnak ne tegyük azt, mi magunknak kedvetlen“; — azt tartom, ha ezen tanítást lelkiesméretesen megtartanák, akkora’ többször említett Eldorádót elértük volna. — Egyébiránt miután a’ tárgyhoz apostoli tudománnyal több Nagyméltóságú Püspökök szólották, nem szólanék, ha nein hallottam volna olly okot előhozni, melly eddig felelet nélkül maradt; — a’ fő argumentum ugyanis abban összpontosul: hogy a’ T. KK. és RR. izenetének czélja a’ catholicus elvekkel ellenkezik, ‘s így ez ellenkezésben az evangelicusnak kell engedni a’ catholicusnak ; vagy ha engedni kell a’ catholicus, vagy evangelicus elvekből, az engedés bizonyosan az evangelicus hiten volna. — De előttem az á’ kérdés: hogy mennyiben kell engedni? de valljon szükségese az engedés? Ennek két oka lehet: vagy a‘ status czélja ’s java, vagy a’ lelki üdvesség. A status czélja és java hogy azt meg nem kívánja, ennek theoretica mutogatásába nem akarván bocsátkozni, factumot hozok elő: miszerint tartományok vannak, hol a’ catholicum principium feljebb áll, — tartományok vannak, hol az evangelic« hit egyforma lábon van tökéletes reciprocitásban a’ catholica vallással: és a’status java virágzik. — A’ lelki üdvességre nézve, Fő-rendi Napló. I. Kötet. 9
