1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 94. ülés
A' vegyes h4- rabságokból hEÜlctcndö gyermeket^ vallásbeli neveltetése. '26 XCIV. országos ülés. Februarius 26-kán 1840. «edésre, mellyel ezen nagy ügy itt is pártoltatott: megvallom;, a’ háladatosság ’s legtisztább örömérzés lepi el keblemet; mert azt látom, hogy midőn e’jelen időben más nemzeteknél vallás tárgyában az ingerültség nevekedett, — midőn Europa egyik hatalmas országában túlságos buzgalom, vagy hidegen számoló politica milliomnyi lakost régi oltárától megfosztott — másutt pedig ugyanazon buzgalom martyrokat ébresztett, — akkor Hazánkban a’ valódi tolerantia ünnepli legszebb ünnepét, akkor minálunk a’ catholicismus kél fel úgy szólva a’ protesíantismus mellett, — mutálunk a’ catholicus nyújt protestáns rokonának barátságos kezet, — hogy ötét magához emelhesse. Ez egy olly factum, melly Hazánkat ’s Nemzetünket az öszves civilisatio annalisaiban örökre dicsőíteni fogja, olly factum, melly engemet részemről sokkal inkább boldogít, mint valamennyi concessiók, mellyek annak következményei lehetnek.— Ezen érzéstől vezérelve, a' midőn az üzenetnek legfontosabb részéhez, a’ 2ik ponthoz, kívánok szólani, nem fogok az ügynek igazságáról okoskodni, — egyszerű bizodalmas kérésem: hogy a’ mit a’ Mélt. Fő-Kendek a’ minap nemesen elkezdettek, azt a’viszonosság elvének elfogadása által mai nap dicsőén végezni méltóztassanak. — Emeljenek ez által a’ Mélt. Fő-Rendek a’ magyar Hazának, le«islationak ’s önmagoknak örök időkre egy olly monumentumot; melly minden diadalmak legszebbikének, a’ szeretet, harmonia ’s egyetértés önmagunkon nyert békés győzedelraének legyen hirdetője. Tengermelléki Kormányzó Kiss Pál: Én a’ vallásos érdeket a’polgári erények gyakorlásától különböztetni nem tudom. — Véleményem szerint a’ kérdés tehát az: ha valljon a’ KK. és ItR. jelen javaslata e’ kettős czélnak megfelel e, vagy sem? A’ házasságok vagy müveit emberek közt köttettek, és boldogok, vagy a’ köznép közt jutnak létre. A’müveit embernek is a’ boldog házasságban fájni fog talán az, hogyha hitvese, ha férje nem szintén azon vallásbeli elveket gyakorol: a’ köznép között ez gúnyra, kétségeskedésre, talán intolerantiára fog alkalmat nyújtani. De mié’ kétféle házasság következése? — az. hogy a‘ vallás különbsége ’s gyakorlása kedvetlenségre szokott alkalmat nyújtani, melly igen gyakran a’ házasság boldogságára nézve káros.— Ha ez, Mélt. Fő-Rendek! áll a’ szülékre nézve, ezen tekintetben állítani lehet, hogy a’ polgári élet, béke és szerencsés házasság az által némileg veszedelmeztelve van: áll bizonyosan a’ gyermekekre nézve is, kik az által különböző vallásokhoz tartoznának, ez bizonyosan a’ viszonszeretetnek inkább kárára, mint hasznára volna. — Megvallom, hogy igen jól ismerem, ’s megfontoltam azon ellenokokat, mellyek ezen vélemény elébe gördíttettek, — sokszor a’ törvényhozónak szándékát és indulatját csak az bírálhatja meg, ki felettünk van, a» sikert pedig csak a’ századok utáni gyakorlás és következés szokta igazolni. — Én azonban általányosan véve mind vallásbeli, mind pedig polgári tekintetből azt vélem, hogy a’ vegyes házasságok — bármi toleransok akarunk is lenni — általában nem kívánatosak; ’s így miután a’ vegyes házasságok az által, hogy a‘reversalisok kiadása ennekutána megszüntetik, de jelesen az által is, hogy ha a’ gyermekek egyedül atvjok vallását követik, némileg bizonyosan nehezítve lesznek, egyébkép pedig azt vélem, hogy az előrebocsátott tekinteteknél fogva, ha minden gyermekek csak egy vallást fognak követni, a’ viszonti szeretet a’ testvérek között, és a’ nemzetségnek további elágazásában bizonyosan elő fog mozdíttatni, — e’ részben a' KK. és RR. javaslatát elfogadhatónak vélném. 31 i pedig a’ jelen tárgynak második részét illeti, az iránt komáromi örökös Föispány 0 Méltóságával egyetértek. Báró Percnyi László: Cs. kir. Főherczegségednek kegyes intését követvén, nem fogok dogmának taglalatába ereszkedni, szemem előtt tartván azon sinórmértéket, hogy e’ helyen kifejezendő véleményünket bizonyára lehet ala pitani hitünknek olly elveire, mellyek törvénykönyvünkben nyilván ki vannak mondva, avvagy azon nyilván mondottakból nyilván következnek. Előre bocsátom, hogy mindenkoron kötelességemnek fogom tartani azt, hogy a’ polgári törvénynek quoad effectus civiles hódoljak; ellenben hitemnek alapjait a' polgári törvénynek alája vetni soha sem fogom. Ezután azon nyilatkozásaimból, mellyeket e' teremben ezen vallástárgyban több Ízben kijelenteni szerencsém volt, csak egynéhány elveket, mellyek épen a’ jelen pontot illetik, kívánok sorjában összeállítani. — Az 1-sö elv az: hogy a’ catholica anya a' catholica elvek szerint sem magára, sem gyermekeinek akár egyik, akár másik nemére hitéről le nem mondhat. — 2-ik elv az: hogy ellenben azokra nézve, kik az elébbi üzenetökben azt kívánták, hogy gyermekeik 18 esztendős korukban általában magoknak vallást választhassanak, és kik az egyik vallástól a’ másikra való általlépést minél inkább könnyíteni kívánják, semmi szívbeli aggodalom nem fekszik abban, hogy ha gyermekeik más vallásban, liogysem magok követnek, neveltetnek. — A’ 3-ik és 4-ik elv az: hogy minekutána a’lélekisméreti erőszaktételre a’ világ egyik hatalmának sincsen joga, én a' catholica és evangelica vallás alapjainak különbözésök mellett a' vallásos jogoknak egyenlőségét ^rcciprocitatem) csak abban állapíthatom, hogy mindenik felekezet a’ maga elvei szerint ítéltessék meg. — Az 5-ik elv az: hogy minekutána a’ hit ágazatai felülhaladják a’ törvényhozásnak körét, és minekutána a’ vallásosságnak, a' hitbeli meggyőződésnek hathatósabb az ereje az emberi szívre valamennyi polgári törvénynél, annálfogva magasabb polezon áll a' hitnek dolga a" polgári törvénynél. — Mikből következik, hogy olly javaslatokra nézve, a mellyek vallásomnak alapjaival megütköznek, soha sem indulhatok ki a' kisebb érdekű polgári tekintetből, hanem egyedül csak a' nagyobb érdekű vallási tekintetből, bizonyos lévén a’ felől, hogy a’ vallásosságnak szelíd buzgósága legbiztosabb örje a’ polgári bátorságnak; — meg vagyok győződve, hogy a’ Főméltóságú és Hazánknak egyéb papi Rendje úgy lelkesittetett mindig, fog is mindig úgy lelkesíttetni, hogy a’ polgári törvénynek mindig hódol, quoad effectus civiles, de ugyanazon polgári törvénynek soha alája nem vetheti vallásunk alapjait. — Miből azt következtetem, hogy a midőn említett Főméltóságú és Hazánknak egyéb catholicus papi Rendje kötelesnek érezte magát az l?91-ik esztendőben azon nyilványos kinyilatkoztatással, hogy a’ 26-ik törvényezikkely alkotásában csak annyiban vett részt, a mennyiben ezen czikkely a catholica hitnek elveivel meg nem ütközik, akkor ezen kinyilatkoztatása bizonyosan egy fő okot szolgáltatott azon czikkely 15-ik szakaszának a’ vegyes házasságbeli evangelicus atyának fiai vallásos neveléséről szóló engedményes rendeletére. — Hogyha azon törvényezikkelynek alkotásában részt vehettem volna: hitemnek alapjai szerint én sem járulhattam volna megegyezésemmel azon 15-ik szakasznak említett engedményes rendeletéhez, és azért lelkiesraéreteinnek meggyőződése szerint ugyanazon engedményes rendeletnek tágításában, avvagy bővebb kiterjesztésében sem egyezhetek meg. — Reményiem: annak nyilványos jeleit adtam már e’ teremben, hogy törvénykönyvünknek, országgyűlési irományainknak becsét tudom méltánylani; mert soha sem szólottám e‘ helyen egy tárgyban is a’ nélkül, hogy meg ne vizsgáltam volna elébb, mit mond felőle törvénykönyvünk, micsoda példát mutatnak felőle országgyűlési irományaink? Mind a’ mellett lehetnek e’ világon sok olly keserű körülmények, mellyekben azon könyv, azon irományok meg nem tudnának a' kétségbeeséstől menteni, mellyek között nem volnának képesek a’ reménynek vigasztaló sugárút szívemmel éreztetni: ellenben nem gondolhatok olly irgalmatlan állapotot, nem képzelhetek olly kegyetlen helyheztetést, melly szivemet hitem vigasztalásától megfoszthatná. — Azért hitemnek alapjait mindenek felett becsiilvén, és azok által vezéreltetvén, azoknál fogva a' T. Rendeknek azon javaslata ellen kell voksolnom, miszerint azt kívánják , hogy a’ vegyes házasságbeli valamennyi gyermekek mind atyjok vallását kövessék.
