1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]

1840 / 110. ülés

172 CX országos ülés. Martius 17-kén 1840.

Sn elmek é* készített árdszerekre szoríttassék: hogy tehát most a' házaló kereskedés épen minden személyekre 's portékákra kitér- Kivíimiok jesztvc lenni ne láttassék, szükségesnek tartóin, hogy az országos Választmány véleményének ezen szavai megmaradjanak- ..n' szokott rendszabások megtartása mellett,(i — különben senki, ki falun boltot nyit, nem lesz biztos az iránt valljon nem jön e harmadnapra más olly idegen, ki mindenféle portékákat egész szekerekkel hozván, azokat onnét mint valami boltbul árulja, ’s boltjának vélt haszonvételét egyszerre elenyészted.

nádor ö CS. kir. FdlSCgCS Magok az illy házaló kereskedők biztosítása megkívánja, hogy az eddigi rendszabások megtartassanak, — s ennélfogva, hogy az országos Választmány véleményének kérdésés szavai megtartassanak. (Helyes!}

A’ 2-ik számra nézve az ítélőmester jelenté: hogy kimarad.

Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignács; Nem vagyok azon vélekedésben, mellyet az Itélőmester ur előadott, hogy t. i. a’ KK. és HR. ezen sérelmet ki akarják hagyni, mert a’ KK. és RR. határozata ezen sérelemnek első részét, mint a’ melly a’ sajtószabadságot illeti, különös tárgynltatásra utasítja, a'második részben előterjesztett panaszokra nézve pedig meghagyatott az országos Választmánynak véleménye. Ennélfogva kérem: hogy ezen szám alatti sérelem felolvastassék.

A’ 2-ik szám alatti sérelemnek felolvasása után —

Fő-Tarnoktnesler Báró Eötvös Ignác*: Ezen szám alatti sérelem három részre oszlik: az első a’ .Magyarországban törvényesnek állított sajtószabadságot illeti, — ez iránt a’ T. KK. és RR. tudtunkra adják, hogy különös törvényjavaslat szerkesztésével foglalatoskodnak, ’s ez úttal e’ tárgyat elhalasztani kívánják5 — erről tehát most szó nem ]ehet. — A’ második része ezen sérelemnek oda czéloz, hogy egyes esetek által megmntattassék, hogy nem csak a' sajtószabadság sértetett meg némelly felsőbb rendeletek által, hanem a’Megyéknek 0 Felsége által 1790-ben megismert hatósága is, melly szerint némelly magok körű tárgyakat minden elóleges kir. vizsgálat nélkül sajtó alá bocsáthatnak. Ez iránt a’Választmánynak véleménye az volt, hogy mivel úgyis azon esetek, mellyek most itt Szatinár Vármegye által ismételve felhozatnak, valamint más, ezekhez ’s a’ most itt újonnan jelenteitekhez hasonló esetek 0 Felségének a’ múlt országgyűlésből már ismételve feladattak, ’s midőn 0 Felségének azok iránt érkezett kir. leiratában az Ország Rendei meg nem nyugodván, későbben, jelesen Aprilis 30-kán Ő Felségénél ujabbi 's kegyelmesebb határozatnak kiadásáért folyamodtak, () Felsége pedig még azon országgyűlés végén, jelesen Majus 1-jén költ leiratában oda nyilatkozott: hogy e’ részben bővebb felelettel fogja még az Országot szerencsésíteni, ezen igy igért, de még meg nem érkezett kir. válasz most megint sürgettessék, és a’ régibbek mellett a’ most legelébb panaszlott újabb esetek is azon kérelemmel felterjesztessenek, hogy O Felsége azok iránt nyilatkozni, és — a’ mennyire lehet — az Országnak e’ részbeni aggodalmát megszüntetni méltóztassék. De marad még egy tárgy, t. i. a’ 3-ik része ezen ponti sérelemnek, melly újnemií figyelmet érdemel, t. i. hogy Bihar Vármegyében N.-Váradon bizonyos ember által könyvárusság a’ Helytartó Tanács tudta nélkül nyittatván, mihelyt arról a’ II.-Tanács értesíttetett, azon intézetet eresztette Bihar Vármegyéhez, hogy mivel mind az eddigi kir. rendeletek, mind az eddigi divatnál fogva Hazánkban könyvkereskedést a’ H.-Tanács tudta nélkül alakítani nem lehet, a’ kérdéses könyvkereskedő engedelem szorgalmaztatására utasíttassék. Ezen intézményt az országos Választmány’s a’ KK. és RR. sérelmesnek tartják, azt állítván, hogy minden akárminö kereskedés kinyitásának valamelly felsőbb engedelemhez való kötése sérelmes, mivel Hazánkban a’kereskedés szabad, és semmi olly világos törvény nincs, melly az iIlyetén kereskedéshez a’ felsóbbi engedelem megszerzését kívánná. Általában lehetne ugyan ezen kérdésről sokat szólani, valljon czélszerű és kívánatos e Hazánkban a’ kereskedést már most minden korlát nélkül megengedni? de ha ezen kérdésbe most érdemileg beereszkedni nem is akarunk, ’s csak arra tekintünk, mi Hazánkban divatozik: tagadni nem lehet, hogy a’ szokás még eddig Sz. István idejétől fogva ellenkező volt, ’s nem csak kereskedést, de még mesterséget űzni sem lehet a’ nélkül, hogy magát az iránt, hogy alkalmatos, ’s azt kellőkép megtanulta, magát előre nem igazolta volna; ha tehát a’ Afélt. Fö-RR. a’ KK. és RR-nek ezen kivánatát és sérelmét 0 Felsége előtt pártolni méltoztatnak, egyszersmind azt is eldöntik mellékesen, mi eddig a’ rendszeres munkálatoknak egyik lényeges tárgya, hogy t. i. a’ Magyarországban létező ezéhek és művészeti kiváltságok általában megszüntetendők, mit igy melleslegesen tenni már annálfogva is nem tanácsos, mivel e’ tárgy 3ok embereket illet, ’s igen nagyon kiterjedt viszonyokba vág. De abban se’ lehet sérelmet találni, hogy a’ kérdéses n.-váradi kereskedés iránt a’ Helytartó-Tanács meggyőződni kivánt a’ felől: volt e valljon azon embernek engedelme ezen kereskedés-megnyitásra, vagy nem? mivel tagadni nem lehet, hogy eddig Hazánkban a’ Helytartó-Tanács tudta ’s megegyezése nélkül könyvkereskedést felállítani nem lehetett. Igaz ugyan , hogy ez iránt törvény nincsen, de viszont más részről azt sem lehet tagadni, hogy az 1790: 12 t. ez. a' végrehajtó hatalomtól mást nem kíván, mint hogy abbeli hatalmát in sensu legum gyakorolja. Meg vagyok győződve, hogy midőn 0 Felsége a’ Helytartó-Tanács által az illyetén könyvkereskedésekre csak királyi feliigyelését gyakorolja, mivel a’ könyvek az erkölcsiségre behatással vannak, és az eleve való könyvvizsgálat nálunk még de faclo létez, sem a’ törvények szellemével nem ellenkezik, sem világos törvényt nem sért, ’s azért a’ KK. és RR. javaslatához nem állhatok.

Fő-Lovászmester Gróf Batthyány Imre: Miután a’ KK. és RR. a’ sérelmek ’s kivánatok 6-ik osztályában ezen sérelmet újítják, úgy vélem, hogy ezen sérelem azon osztályban fog tárgyaltatni. Mi a’ Bihar megyei sérelmet illeti: mivel a’ KK. és RR. arról nem szólónak, azt tartom, mi is e’ részben bővebb argumentatiókba ne ereszkedjünk.

Gróf Andrássy Karoly: Nem lehetek Fő-Tárnokmester Ő Excellentiájával egy vélekedésben, mivel azt hiszem, hogy a’köny várost nem lehet a'ezéhek közé behelyeztet ni, itt nem czéhekről, hanem más esetről, melly sérelmes, van a’szó; mert ugv tartóin, nehéz volna megmutatni, hogy a’Helytartó-Tanács azon hatalommal, melly most mint sérelem kérdésben forog, — élt volna, sót inkább az ellenkezőt lehetne bebizonyítani.—Kevés könyvkereskedések léteznek ugyan nálunk, de mégis léteznek a’ nélkül, hogy a’ Helytartó-Tanács azokról valamit tudott volna, miből azt következtetem, hogy a’ Helytartó-Tanács inkább most kívánja magát ezen gyakorlatba tenni, mert máskép ezen tette szembe sem tűnt volna, ha eddig is illy jog gyakorlatában lett volna. De nem is lehetne ezen hatalmat a' Helytartó-Tanácsnak tulajdonítani, mert az által kettős censura gyakoroltatnék, egyik a’ praeventiva a’ kiadandó könyvekre, a’ másik pedig a’ könyvárosokra, — azaz a’ már kiadott könyvekre nézve, — ’s szerint végre csak ollyanok lehetnének könyvárosok, kik egészen a’ Kormány kezében vannak. Ennélfogva a’ KK. és RR. kívánságát pártolom.

!¥áflor Ö CS. kir. Fensége: Azt hiszem, hogy az előttünk lévő tárgy nagy részben csak is-