1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 106. ülés
145 CYI. országos ülés.Martius 12-kcn 1840. .Vidor C.S. klr. FcilStsCS Köz akaratja a Alelt. Fő-Rendeknek, hogy a’ válasz-izenet ezen értelemben tétessek meg. (Helyefi) _ ír#tí!í&* Azon szakasz, nielly igy kezdődik: 17-dik §-ra nézve a’ KK. és n/f. “ — olvastatott egész végig. I o-Tárnokmcster Báró Eötvös Ignácz: Tagadhatatlan , hogy Hazánkban, Írott törvényeink szabályai szerint, az kely táigyiasszonyok hozományaikat csak akkor követelhetik, ha azoknak férjök vagyonába lett beruháztatását meg is tudják mutatni, és ba” hogy azé’ részben fenálló \ erbőczy Hármas-Könyve 1-ső Részének 110-ik Czíme valóban e’szerint rendelkezik. Mi divatozott ez iránt az adózó nép közt ez Országban a' XVII. és régibb századokban, — az előttem tudva nincsen, ’s azt tartom, igen nehéz volna ezt már most alaposan kifejteni: de hogy az itt a’ T. Rendek által felhozott, és a' nemesek között még most is divatban levő, Yerbőczy I-ső Része 110-ik Czimének a’ nem-nemesek örökösödésére és hozományokra is alkalmaztatása egykor már zavarokat szült, azt hivatalomnál lévő adatokból állíthatom. Miután a’ kérdéses 110-ik Czímnek a’ polgárokra való alkalmaztatásaból keletkezett nehézségek voltak annak indítóokai, hogy egy 1823-ik esztendőben alkotott s később ü Felsége állal is megerősített tárnoki statutum által az rendeltetett, hogy a’ kérdéses törvénynek tartalmai a’ királyi Városokban lakó polgári nőszemelyek hozományaira nem alkalmaztathatok, igy keletkezett a’ királyi Városoknál azon mostani szokás, hogy midőn a’ nemesi örökösödésekben a hozományok valóságos bebizonyítása nem elegendő, hanem azoknak beruházása is kimutatandó, polgároknál tökéletesen elég az, hogy a’ hozománynak a’ férj kezéhez lett juttatása megmutattassék. E’ szerint hozattak azóta minden városi s tárnoki Ítéletek, mellyeket a’ Királyi és Hétszemélyes Táblák is helybenhagytak, ’s ebből keletkezett azon szokás, melly azóta lassankint más nem-nemes örökösödési esetekre, nevezetesen a’ jobbágyokra is általment. Ezen 110-dik Czímnek a’ nem-nemesekre való általányos alkalmaztatása tapasztalásom szerint egy olly határozat volna, melly a’ legtöbb esetekben az illető asszonyokat s azoknak örököseit a’ hozománynak követelésétől elzárná, mert tudjuk, milly nehezen lehet ollykor a’ hozományok beruházását megbizonyítani; tudjuk, hogy az örökösödés esete sokszor 30—40 év múlva történik, 's hogy azt mindannyiszor csak irományok, oklevelek által lehet kellőképen kimutatni, midőn mindnyájunk előtt ismeretes, milly ritkán találtatnak iUy oklevelek a’ nem-nemesek között, kiknek alkalmatos helyűk azoknak tartására nincsen, ’s kiknél 30 — 40 évek alatt azok gyakran a’ férgek által is megemésztetnek. — így e’ részben én a’ Karok és Rendek javaslatához nem állhatok. — Mivel azonban azt nem tagadhatom, hogy az alaptalan hozományok követelhetésének megelőzése a' jobbágyok között is czélszerű és kívánatos, abban örömest megegyezek, hogy ezután a’ népnek ezen osztályzatában is ünnepélyesebb próbák által tartozzék az asszony megmutatni, hogy ő valamit a’ férjéhez hozott. — így tehát a’ Karoknak és Rendeknek azt kívánnám feleltetni, hogy mivel nem lehet kívánni a’ jobbágyoktól, hogy ők olly próbákat legyenek kötelesek 10, 20, 30, 40 év múlva aziránt előmutatni, hogy valamelly hozomány a‘ férj javaiba befektetett, mint az a’ nemesektől, kiknek levéltáraik vannak , méltán követeltetik, e’ részben a’ Mélt. Fő-Rendek minapi javaslatához járulni szíveskedjenek: — annak eltávoztatására ellenben, hogy alaptalan hozományok ne követeltessenek, azt a’ Mélt. Fő-Rendek is elfogadván, hogy csak olly hozományok legyenek megítélendők, mellyeknek a’ férj kezéhez való jutása, a’ helybeli elöljárók és foldesurnak bizonyítása által, ki fog mulattathatni. Koronaőr Gróf Teleki József: Mit a’ Tárnok () Excellentiája előadott, igen alapos, ’s az ellen valamit előhozni alig lehet. — Mi az általa javaslóit közelítő módot illeti azonban: nem különbözik a’ Mélt. Fő-Iíendek előbbeni véleményétől; azon értelemben voltak ugyanis a’ Mélt. Fő-Rendek a’ múltkor is, hogy azon próbák legyenek szükségesek a’jobbágyi hozományokra nézve, mellyek a’ polgáriakra nézve megkívántainak, miszerint csak azt kell bebizonyítani, hogy a’ hozomány valósággal a’ férj kezéhez ment. — Egyébiránt, a’ mennyire tapasztalásból tudom, ezen hozományok a’ jobbágyoknál, még a’ gazdagabbaknál is, közönségesen csekélységek, egy kevés ruhából, ágyneműből, és legfeljebb egy pár marhából állanak; "s igy nem látom elégséges okát, miután a‘ Karok és Rendek továbbá is nem akarnak elállani előbbeni vélekedésüktől, — miért kellene hosszasabb vitatkozásokba menni? és igy reá állanék a’ Karok és Rendek vélekedésére. — ( Helges !J Fő-Tárnokmesler Báró Eötvös Ignácz: Csak azt akarom megjegyezni, hogy itt a’ különbség az: miszerint ezután ünnepélyes próba, tudniillik a’ helybeli elöljárók és a’ foldesurnak befolyása, fogna ott megkívántaim, hol e’ részben semmi Ulyetén rendelkezés nem létezett eddig legalább a’ jobbágyokra nézve. Gróf Erdődy Sándor: Csak röviden a’ Koronaőr Ő Excellentiája véleményére szavazok. Országbirája Majláth György: Igen tudom méltánylani, mit a‘ Koronaőr Ó Excellentiája előhozott, de nem lehetek az ő vélekedésében. — A’ nép ezen osztályzatánál felette nehéz sok évek múlva megmutatni, hogy beruháztatott az aszszonynak hozománya a férjnek jószágába. Egészen máskép áll a’ dolog a’ nemeseknél, hol egy vagyonos személy nemeshez férjhez menvén, a’ hozott nevezetes hozományát gyakran el is költi, és hol sok olly esetek vannak, mellyekben az által, hogy az asszony férjének házához nevezetes hozományt hozott, — férjének javait nem csak nem gyarapította, hanem még oka annak, hogy férjének vagyona is kevesedjék, ’s itt a" törvény megkívánta a’ szoros próbát, miszerint ne csak az mulattassák meg, hogy az asszony allaturát hozott férjének házához, hanem hogy az valósággal férjének vagyonába investiáltatott is, mire nézve a nemeseknél nem nehéz, hosszabb idő múlva is elégséges és győző próbákat előadni. — De egészen máskép áll a’ dolog a’ polgároknál s jobbágy embereknél, itt mi módja van sokszor a’ szegény jobbágy örököseinek — teszem 30—40 év múlva fordul elő a’ kérdés — megmutatni, hogy ezen, vagy azon massában, az asszonynak vagyona is benvan, és hogy a’ hozomány valóságosan beruháztatott? — Az itélőszékek e’ részben megelégedtek azzal, ha tökéletesen be volt bizonyítva, hogy az asszony férjének házához valamit hozott, mert a’ praesumtio állott mellette, hogy azon néposztálynál az, mit az asszony a’ házhoz hozott, a’ gazdaságba befektetett, 's igy a gazdaság gyarapíttatott; ezen praesumtio olly erős volt, miszerint hacsak valaki az ellenkezőt nem tudta megmutatni, az a’ törvény előtt is megállóit. — Ebben sok rationabilitás van, mert ha a’ nemteleneknél szintén azon szoros próbákat fogjuk kívánni, mellyek a’ nemeseknél megkívántainak, — azt tartom, hogy sok esetekben lehetetlenné fogjuk tenni a’ próbát olly embereknél, kiknek valóságos ’s igazságos keresetük van, ’s igy a' Tárnok O Excell. vélekedéséhez járulok. Fó-Lovászmester Gróf Batthyány Imre: Én is azon vélekedésben vagyok, hogy a’jobbágyoknál a'hozománynak beruháztatását nem kell megmutatni, 's hogy elégséges bebizonyítani, hogy az asszony a’ férjének házához valamit hozott. — Én abban látok itt különbséget a’ nemesek és nem-nemesek közölt, hogy a’ nemeseknél a’ férj principális acquisitornak tekintetik. Aűí<lor Ö cs. klr. Fensége: A’ Mélt. Fő-Rendek elfogadják a Tárnok ü Exc. előterjesztését, fHelyes/) Országbírói ítélőmester Dókus László olvasá a’ KK. és RR. IV-ik izenetét a’ jelen országgyűlési költségeknek IV-ik írenet szabad ajánlásképen a’ nemesi Rend általi viselése tárgyában. BilggyfiUai Gróf Dcssewffy Aurél: Nem kívánom bővebben taglalni a’ KK. és RR. izenetét, ámbár annak tartalmára számosb ^*nttseset észrevételeim lehetnének. Most csak kettőt kívánok érdekelni. Egyik a’ RRnek abból vett okoskodását illeti: hogy a’ kulcsot o:Fő-rendi Napló. I. Kötet. 37
