1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 106. ülés
CYI. országos ülés. ’«artius 1'2-kcn 1840. K\ mi.-ílial n.-ilok az osztály könnyebben megtörténhetik, mint a’ magyarok és rácsok között, minthogy ezek nem szoktuk ,,ikiien«‘ jobbAsytÄ4rkilHOtlégéjavaslott Kik*jyá—ej .. b*n. . . ------re való osztása felette szaporodnék, — abból az következnék, hogy ha a’ fiútestvérek közül valaki a’ telket megtartani, a’többi testieket pénzzel kielégíteni akarná, — ezt ö nem tehetné, mert hogyha contributiót, az nraság dolgát, és más, «’ telek után járó terheket, mind a mellett is, hogy testvéreit kifizette, elviselhetne, akkor a’ paraszt telkek vétele jó speculatio lenne. Azt sem lehet mondani, hogy ha osztozni nem tudnak, — hdassék el a* telek, ez az Alsó-Magyarország vidékein , hol két vagy három ezer forinton adatik el a’ telek , — eszközölhető, de az Ország felső részén, hol az egész telket alig adhatják el 5 G száz forinton, az örökösökre ekként eső igen csekély pénz, nein lévén elegendő telek szerzésére, az örökösök által el fog köttetni, 's igy koldusokká lesznek. — Nem vagyok a’ KK. és Hen'lekkel egy értelemben az iránt is, hogy parasztjaink mostani viszonyaik csupa feudalismusnak szüleményei volnának, mert úgy hiszem, hogy azok a patriarchalis kapcsolatnak következményei. A’múlt országgyűlésen hozott törvény báb melly szerint a parasztnak a’ szabad adást evés megadatott, csak az következik, hogy az osztozás könnyebben megtörténhetik, de nem az, hogy annak okvetetlen megtörténnie kell. — Mind ezeknél fogva kérem a’»lélt. Fó-Kendeket, hogy az eddigi szokásokat megtartani méltóztassanak. Gróf De Iu Molle Károly: A’mult alkalommal, midőn ezen tárgy fenforgott, ezt egész kitelhetóségemböl akadályoztatni kívántam, de — meg kell vallani — akkor annyira ment ezen »léit. Tábla, hogy mármost egészen viszszamenni oda, a' hol volt, lehetetlen; most tehát csak egy körülállás előadására szorítom vélekedésemet, mellyről ha provisio nem tétetik, — az valóságos igazságtalanságot fog maga után huzni. Az mondatik t. i., hogy a’ leány egyaránt 7' \xí részesüljön az elhunyt atyának vagyonában a’ fiúgyermekekkel; itt veszem azon esetet, midőn férjhez megy a' leány, és 10—20 évig másutt él: ezen idő alatt ha javítások történtek, és épületek emeltettek, valljon ezekben részesíteni lehet e azon leányt, ki azokban semmit nem tett ^ — Az illy esetekre a" törvényben valamclly kivételt kell behozni, hogy tudniillik az illy javításokban az illy leánytestvér ne részesüljön. I' ü- f(írnokmester Báró Eölvös Ignács: Előre bocsánatot kérek, hogy e’ tárgy iránt némellv ollyakat is bátor leszek említeni, mik egyenesen az előttünk lévő törvényjavaslathoz tán nem látszanak tartozni. meggyőződésein szerint azonban a’ józan törvényhozásnak legérettebb megfontolását kívánják, bátorkodom a’ Mélt. Fö-Hendeket figyelmeztetni, hogy Hazánkban a népnek legszámosabb osztálya csupán füldmirclésből él, ’s hogy Hazánkban gyártásból, vagy más illyétén foglalatosságokból kirekesztöleg ’s a’ foldrnivelésnek mellékes használata nélkül igen kevesen élnek. Figyelmeztetem továbbá a’ »léit. Fő-Rendeket arra is, hogy nincsen a’ közállományban veszedelmesebb, mint olly törvénynek hozása, melly rögtön sok embereket lakhelyeiktől és életük módjától megfoszt, ’s azon kétes helyzetbe tesz, hogy magoknak másutt menedékhelyet és élelmet keresni kényteleníttessenek. Akármelly üdvös legyen ezen törvénynek utóbbi kifejlődése, akármelly alaposok voltak azon nézetek , mellyek a’ T. KK. és Rendeket ezen törvényjavaslat indítványozására buzdították, azt mégis senki nem tagadhatja, hogy ezen törvényes intézkedésnek következése az lesz, hogy Hazánkban nem csak évekről évekre, de napról napra számos emberek magokat lakhelyeikből egyszerre kimozdíttatva, és azon helyzetbe teve fogják tapasztalni, hogyr vándorbotjokat kezökbe vévén , lakhelyet és élelemmódot országszerte keresni kénytelenek legyenek. Megfontolván azonban más oldalról is a’ dolgot, meggyőződtem, hogy habára törvénynek fen érintett kifejlődései kétesek is, mégis mivel igazságosak és tagadhatatlanok a’ KK. és Kendek által azoknak alapjául felvett törvényes nézetek, azzal általában ellenkeznünk még sem lehet; de annak kétes kö\ étkezésekkel fenyegető hatását mégis némileg mérséklcni nem csak tanácsos, hanem az elébb említett politicus nézetekre figyel mez ve, talán szükséges is. Ez volt oka annak, hogy már az utóbbi alkalommal több Tagjai ezen Táblának elevenen figyelmeztettek bennünket azon kétes következésekre, mellyek könnyen eredhetnek, ha az úrbéri állományok gyakran idegen kezekre jönni, és a’ törvény engedte esetekben szétdaraboltatni fognak: — miután azonban a’ múlt országgyűlés minden tartalék ’s megszorítás nélkül az úrbéri telkeknek szabad adását ’s vevését megengedte, ’s igy az úrbéri telkek már általában úgy- tekintendők, mint a’jobbágyok véres verítékével szerzett valódi vagyonok, — az iránt a fóldesurnak eddig divatozott rendelkezési jusát fentartani, vagy épen visszahúzni már nem lehet, hanem a különben minden valóságos tulajdon iránt létező törvényes elveket ide is alkalmaztatni szükséges. — Ennek az volt következése, hogy a' Mélt. Fő-Rendek a’ KK. és Rendek által ezen izenet 5-ik pontjában felhozott azon általányos elvet, hogy Hazánkban az osiség iránt divatozó örökösödési törvényes szabályok az úrbéri állományokra is alkalmaztassanak, már a minap is hátráltatni nem kívánták: de mégis hogy az innen származható kétes következések olly gyakran elő ne forduljanak, az uj törvény rendeletét — a’ mennyire még lehető — keskenyebb korlátok közé szorittatni javaslották, — meg azon okból is, mivel leginkább Magyarországban a’ jobbágyok iránt a legjobb nézeteknek is kifejlődése csak szakaszonkint, lépcsőkön és lassan haladva tanácsos és kívánható. Az pedig, mit a’ »lélt. Fő-Rendek, ezen éhtől vezéreltetve, ez úttal még általában nem szükségesnek, ’s így a’ kérdéses uj törvényben elmellőzhctónek láttak, kettő volt; — az egyik: hogy mivel Hazánkban mindeddig Verbőczy IH-ik Részének 29-ik Czíme szerint a’ leányokra nézve azon rendelkezés létez, hogy azok, midőn kiházasíttatnak, kivéve az apa végrendeletének esetét, — a' szülék keresményeiben többé ne részesülhessenek, — a’ KK. és RR. ezen országos és százados szabályt tovább is fentartani engedjék, ’s az örökösödési jogot, a’ végrendeletnek meg nem történt esetében, mind a’ két nemre egyenlően kiterjeszteni ne kívánják. — A’ 2-ik pedig az volt: hogy miután akkor, midőn a’ múlt országgyűlésen az úrbéri telkek szabad adasvevése megengedtetett, azok iránti örökösödés felöl rendelkezés nem történt, — e’ részben a’ mostani törvényhozásnak még szabad köre van, hogy az Országban századoktól fogva legjobb foganattal fenálló, ’s Verbőczy IH-ik Részének 30-ik Czíme által a’ jobbágyi örökösödésekben törvényesített helybeli szokások és divatok tovább is fenmaradjanak. Tudjuk, hogy eddig a’ múlt országgyűlési törvénynek alkotásától fogva is azon szokás divatoz, ’s hogy következéskep Hazánk sok részében az ősiség iránti örökösödés most is csak a’ fiúágra van szorítva, de azt se lehet tagadnunk, hogy ezen néposztály legkevesbbé alkalmatos arra, hogy-valami lényeges törvényes változásnak akár political fontosságát, akár törvényes okait elméjével felfoghassa; azért tanácsosnak véltem én már akkor, hogy a’jobbágyok örökösödésében szükség nélkül rögtön nagy változás ne történjék, hanem az eddigi szokás, ’s igy- a" 30-ik Czim rendeleté tovább is fentartassék, következéskép, hogy a’ T. Ivlv. és RR. által e’ részben javaslóit szabály úgy légyen értendő, hogy a hol még eddig csak a’ fiúág örökösödött az ősiségben, ott az ezután is szintén csak a' fiúágat illesse, hol pedig már cd- Fö-rcndi Napló. I. Iíötcl.
