1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
244. országos ülés
8 214. ÜLÉS. 25. Oct. lönözés’ lehetőségének, mind a’kiadandó legelő mennyiségének meghatározása, az önkénynek el mellőzése, ’s a’ leg szorosabb Törvényszéki elveknek, ’s egyenlőségnek megtartása végett nem az eddig fent állott Úrbéri, hanem a’ rendes bírói úton történjen meg. Ezekből álván Megyéjének kívánsága, ezt a’KK. és RR. pártfogása alá ajánlja — ezeknél fogva a’ 3-ik§-sz első osztályát a’ fentebb mondottakhoz képest módosíttatni, a’2, 8, 9, és 11-iket megtartatni, a’ 3, 5, és 6-kat ki hagyatni, a’ 4-ik osztályba meghatározott kúítsot egyedül az elkülönözés lehetősége’ elítélése, ’s a’legelő minémíisége’ elhatározására nézve alapul vétetni, — végre a’ 7-ik osztályt a’ Királyi Válasz’ értelmébe módosíttatni kívánja. Vass Vármegye’ 2-ik Követe bizonyosnak állította, a’ mit az Előlülő megjegyzett, hogy a’ legelő mennyisége az országos szerkeztetés által nincs az eddigi ususra alapítva, következve, ha az országos szerkeztetés meg állapíttatna, sok helyen rosszabb sorsa lenne a’ jobbágyságnak, mint eddig volt, az országos szerkeztetést tehát annál kevesebbé fogadhatja el, minthogy az igazságai ellenkezőnek látja, miután abba kimondatik, hogy akár mennyi legelő van a’ helység’határában, a’ meg állapított mennyiségnél többet nem kap a’ jobbágy, holott ha az igazságot követni akarjuk, miután a’ maximumot ki tettük, ki kellene tenni a’ minimumot is, és a’jobbágyot biztosítani, hogy, a’ hol minimum még nincs, ott az uraság a’ híjányt pótolni tartozzék — azért a’ Királyi Választ in principio elfogadja. Szala Vármegye’ 1-ső Követe vélekedését így adta elő: a’ legelő dolgába fő elv, hogy a' földes úr az általa formált jobbágy telkek után annyi legelőt adjon, a’ mennyi szükséges, —ezen elvnek sem országos javallat, sem a’Királyi Válasz meg nem felel: nem az országos javallat, mert az által azon helységekbe, hol a’ négy hold legelő egy telek után ki nem kerül, a’ jobbágyság biztosítva nincs, mivel az országos szerkeztetés csak azt mondja: a hol pedig nincs, vagy igen csehely a’ legelő, ottan vagy az előtti szokás fog megtartatni, vagy az uraság, és jobbágyok közt szabad egyezésnek leend helye : már pedig sem az egyezés, mellyet a’ törvényben említeni különben sem szükség, sem pedig az előtti szokás semmi biztosítást magába nem foglal, — de a’Királyi Válasz sem felel meg az érintett elvnek; mert azt rendelvén, hogy egvesség által kell elhatározni a’ pascuum mennyiségét, és a’ hol ez nem lehet, ott úrbéri úton, midőn a’kirendelt bíróságnak cynosurát ád, és azt mondja: ne subditis per segregationem ex praehabito beneficio pascui, velut etiam jam occasione primaevae introductionis Urbar ii in benefcia basim classifcationis constituentia imputato quidpiam decedat: olly princípiumot állít fel, mellynek alkalmaztatása sok nehézségekkel vagyon egybe kötve; mert bizonytalan , hogy a’ praehabitum beneficium pascui kifejezés alatt azon legelőt érti e’, a’ mibe volt a’ jobbágy az Urbér’ behozatalakor, vagy azt, a'miben a’segregatio kérése előtt volt? ha az elsőt érti, akkor vagy azt kell vizsgálni, hánnyhold legelő volt adva az Urbér’ behozatalakor, vagy pedig azt, mennyi marhája volt az úrnak, és jobbágyoknak; — azt vizsgálni, hánny hóid volt a’legelő, nem vezet czélra: mert az ólta szaporodtak a’ Sessiók, irtásokat tettek, azokat fel szántották, a’ legelő, a’ pascuum massája kevesedett — a’ marha' számát pedig felvenni nem lehet, mert a’ földes úrét 1764-ik esztendőiül kitudni csak nem lehetetlen—a’jobbágyok’marhája számának felvételére pedig egyetlen egy eszköz a’ dicalis conscriptio volna, ennek felvételét pedig a’ jobbágy kedvetlenül venné; azt tehát meghatározni, mivolt a’pascuum az Urbárium* behozatalakor, nem lehet — ha pedig azon legelőt érti, a* mi a’segregatio kérése előtt volt — két új
