1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
2 5 5-*///.• I /> /i'iS'. 10. A one mb. 19» vényhatóság nyilván fentartatik, csak Űrbéli örökös szerződéseknek kell tekinteni, és az Hlyen’birtokot valóságos nemesi birtoknak mondani senki nem fogja. — Vagy talán itt is az ösiség törvényeinél erőltetett magyarázatából kívánunk a1 nemzet boldodságának új akadályokat öszve rakni. __ Szegény nemzet! a’ sors átka úgy látszik csak ugyan úgy akarta: hogy a’ magyar soha virágzó — soha igazán boldog ne lehessen, mert imé századokig küzdött a1 nemzet külső és belső ellenségeinek minden szabadságot eltipró büszke hatalmával, vért és életet pazarolva, századokig küzdött a1 szabadságért, és miután harczai elmúltak3 most midőn a’ béke csendes ölében az egyes polgárok boldogságából kellene ki fejlődni a’ nemzet nagyságának, most ime a1 nemzet osztályai között minden kölcsönös bizodalmát elzáró fal gyanánt mi magunk állítunk fel egy irtóztató rém képet, — reá fűzzük a' leroskadt feudalismusnak hajdan csillogó rongyait, el szigeteljük általa Hazánkat Europa miveledésétől, félre vetjük miatta még azt is, a’ mit őn tapasztalásunk boldogítónak bizonyít, és mi, kik büszkén szabadoknak hirdetjük magunkat, nyomoréit rabjai vagyunk ezen rém képnek, melly a’ nemzeti nagyság ki fejlődését első bimbójában elfojtja, — ’s ez a’ rém kép a’ rosszéi értett, rosszúl magyarázott aviticitas. Igazságtalanok volnánk Eldődeink eránt, ha még azt is állítanánk: hogy ők az ősiség törvényei által a’ népet magoktól és a’ szabadságtól végképen elakarták szigetelnie — hibáznánk ha talán azt hinnénk : hogy a jobbágyoknak magokat földes uraik megegyezésével örökre megváltani hajdan szabad nem volt — Szerették őseink is szabadokká tenni azokat, kik a’ legyőzött nép közül magokat tehetséggel és mivelődéssei ki emelték, sok földes úr hajdan is felmentette jobbágyait, sok Község örökre megváltotta magát a’ jobbágyi adózások alól, 5s így szármázták a szabad Községek, meJIyek közül némellyek utóbb Királyi kiváltságokat nyertek , és Szabad Kir. városainknak nem csekély része illyen szabad Községekből emeltetett mostani állására. Több törvényeink említik a’ szabad és kiváltságos Községeket, de egy sints, melly a’ földes urat korlátolná abban: hogy jobbágyait a’ jobbágyi tartozásoktól örökre felmentse, vagyon világos törvényünk, melly korlátot vett a’ Kir. városok szaporításának, ne hogy a’ i-ik Status a’ többit számra meghaladja, ’s ezen törvény az l(»87-dik esztendei 17-ik Czik. — de úgy hiszi a’ Szólló, szóllaui fogunk egykor még arról is, ha ezen törvény helyes és igazságos e? az örökös megváltások által felszabadúlt Községek szaporiítását, azonban sem ez, sem más törvény nem tilalmazza; mert hiszi, ezeket a’ 4-ik Statushoz számlálni senki nem fogja, sem a’ régi, sem az ujjabb időkben j nem ritkák tehát az illyen örökös megváltások és kívánságunk sem az ősiség törvényeivel, sem őseink szokásaival nem ellenkezik. — Azt sem lehet ellenünk sikeresen felhozni, hogy ezen intézkedés által a’ pazarlónak, vagy annak, ki az ősi javakból törvényes örökösit örömest kizárná, útat nyitunk szándékának telkesítésére, mert azon felül: hogy az efféle kijátzásokban módot találni nem nehéz, meg kell még a’ Szóiknak jegyeznie azt: hogy ha szabad ezen 5-dik Czik. értelme szerént a’ jobbágyi tartozások eránt egy bizonyos, és esztendőnként fizetendő, bár melly csekély sommában megalkudni, ezt pedig a’jelen Kir. Válasz sem ellenzi, az illy formán kötött Úrbéri örökös szerződések felbonthatatlanok lévén , könnyű lesz akárkinek a’ ki örököseit károsítani óhajtja évenként tíz, húsz ezer forintot érő jobbágyi adózásokért esztendőnként fize- Jegyző-Könyr. ÍX. Darab. 49
