1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
255. ÜL US. — 10. November. 187 hogy a’ magyar polgári alkotmányban az oligarchia idegen. Gondoljuk meg: nálunk az aristocratia tagjai nagyobb részben falukon, az adózók közt elszórva laknak; már egy pár száz ezernek kilentz millió közt csendességben élni: e’ bizonyosan a3 milliók jó akaratától függ, hogy e’ jó akaratot a’ költsönös bizodalom teremtheti: a3 Csongrádi tisztelt Követ igen jól jegyzé meg. De bizodalom állandó, nyilt szívii bizodalom lehet-e’olly emberek közt, kik úr,' és szolga viszonyában állanak egymáshoz? kik közül még a3 kisebb rész kiváltságokkal, 3s tulajdon javakkal bír: a’ nagyobb rész azon javakból magát kizártnak szemléli. Példákkal mutassa-e meg a’ Szólló, hogy a’ szolga valahányszor alkalom adatik, urával miként bánik? nem szükség a* világ történeteibe széllyel tekintenie, nem szükség a3 régi Rómában a3 Spartakusrab csoportait, vagy a3 Német Országi paraszt hadat, vagy Sz. Domingoi gyilkos jeleneteket felhozni. Hazánk történeteiben a3 példák borzasztóbbak, mint akár hol. Említé a’Szólló Dózsa vérengző tetteit; tudják a3 Rendek a3 Jó’sef Császár alatti dolgokat Erdélyben, ’s ki az, ki még most is borzadva nem tekintene vissza a’ Cholera évére, midőn némelly Megyékből a3 legrettenetesebb tettek híre, az egész országot keresztül rázá? Felszóllítja a* Kormányt: illy esetekben mi a’ mód, melly által bennünket megoltalmazand ? talán hóhér pallós, és külél? mik a’ bűnösök ellen fordítatnak, nyomorult eszközök! mert ezek semmivé tehetnek ugyan egyes életet, de itt nem egyes emberekről van szó, itt a’ szó azon halhatatlan, hódilatlan szellemről van, melly századok ólta most lánggal lobogva, majd hamv alatt emésztődve ég, és ezt nem zabolázza meg félelem, nem győzi le hatalom, ezt csak megszelídíteni lehet, nem egyébbel pedig, csak olly közö3 érdekkel, melly a’ társaság tagjait egy formán kösse a’ hazához; 3s ez érdek tsupán két szó: „szabadság*4 és „tulajdon“! — Azután csudálkozik a’ Szólló hogy, a3 Kormány nem látszik érteni a’ mire már két század tapasztalása megtanítható vala: miképen e’ nép olly fontos a’ Statusban, mire rendkívüli figyelmet kell fordítani. Elmúltak az üdők , mikor az aristocratia egyedül állott fegyverben, hol a’ Thronus mellet, hol a’ Thronus ellen, most kints tár, és katona a’ népből jön ki, 3s nem tudjuk-e hogy a’ népet tőle idegen osztály határozza katonának? nem tudjuk-e3 hogy az adózó erővel ragadtatik ki szülői, hitvesse ’s gvermekei karjaiból, hogy midőn hosszú évi katonaságában a’ polgári élet minden viszonyaiból ki tépve; végre (’s legtöbb esetben táplálat nélkül) haza eresztetik; ’s az eltépett viszonyokat öszve kötni töbhé nem képes; vagy tilalmas útakra kénszerítetik, vagy házról házra bujdos koldulni, ’s a3 gazdag asztaláról le hulló morzsák után kapdos? ’s illy helyezetben álló népre támaszkodni vallyon bátorságos-e’? ’s midőn ezt mondja a’ Szólló ellen álhatatlanúl tolakodik emlékezetébe a3 szemrehányás, mellyel a5 bérben fogadott iró Guszterman, a’magyar nemességet illeti. Mert mi, úgymond minden terhet a3 néppel viseltetünk, azzal oltalmaztatjuk a’ Hazát; pedig annak Hazája nints ; azt az országhoz, ’s földéhez semmi érdek nem köti; mert tulajdont néki nem engedünk. Óhajtaná a3 Szólló, bár az az ember most itt lehetne; ’s szemeivel nézné, füleivel halgatná: mi kínos fájdalommal küzdünk mi a3 Kormánnyal, melly azon tulajdont a3 népnek megadatni nem hagyja. Bizony kénlelen lenne kínosan elpirulni, bizony kéntelen lenne a3 Kormány Tanátsossaihoz fordulva, szeme-17 *
