1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

255. országos ülés

102

255. ÜLÉS. 10. November.

nyiból sérelmes, hogy ezen kötéseknek örökre tartandó erővel való felruházás* általa’ nemzetségektől minden út elzárva lészen, ezen elidegenített birtok viszszaszerzésére, de az egész nemesi karra nézve is annyiból veszedelmes leend, hogy a’ birtoknak ebbeli örökös szerződések mellett a’ nemességtől lassanként való eivonattatása, és soha vissza nem szerezhetése által, a’ nemességnek egyszerre minden birtokon kivűl való helyheztetését elkerülni alig lehet. — Már pedig való helyheztetését elkerülni alig lehet. — Már pedig valamint egy részről a’ jobbágy sorsának valódi enyhítése a’ Szállónak szívén lévén mind azon módokat, mellyek által annak jobb léte ’s helyheztetésének biztosítása a’ nemesi Rendnek sérelme, és ős alkotmányunk megérintése nélkül eszközöltethetik, szívesen elfogadja; ■— úgy más részről a’ nemesi Rendnek jnsait és erejét épen fenntartani és a’jövendő időkre is megóvni kívánván olfy módokban, mellyek ezeknek ellenére hathatnak soha meg nem egyezhet és ehez képest az esztendei tartozások eránt kötendő örökös szerződések által a’ jobbágyok sorsát annyira a’ mennyire ősi alkotmányunk engedi, biztosítani látván ezeket a’ jobbágyság helyheztetése biztosítására mostanság elegendőknek találja, az általános summa letétele mellett való örökös kiváltakozási szerződéseket pedig mind az egyes nemzetségekre, mind a’ nemesi Rendre nézve sérelmesnek, és minekutánna ebbéli szerződések nem egyebek , mint az ősi tulajdonnak mind annyi valóságos elidegenítése, ezeket több törvényes tekintetekkel annyira őszvekötbiteknek tartja, hogy ezeket a’ törvényes tárgynak, ’s jelesen az örökösödésnek és hé vallásoknak minden oldalról való ineghányása nélkül czélerányosan elhatározni nem is lehet. — Azéi t ezen szempontokból a’ javallott átaiános summa letétele mellett való örökös szerződéseket e’ helyen, és illy átalánosan kijelentve nem pártolhatja, hanem egyenes hasításánál fogva c’ részben a’ Királyi Resolutiora szavaz.

Szaílimár Vármegye í-ső Követe: Valahányszor az örökös megváltásra nézve tagadólag felelő Kir. Válaszról gondolkodik: mindannyiszor kéntelennek érzi magát emlékezetével a1 közelebb lefolyt három század történetein végig futni: ’s azok folytában a1 pályát, mellyet a’ magyar országi Kormány az adózó nép tekintetében állandóul követeti, vagy követni látszott, vizsgálatba venni. Senki sints ki ne tudná, miképpen ii. Vladislav (kit Isten haragjában adotté’ nemzetnek) uralkodván, a’jobbágyság közönségesen felzendült, ’s iszonyú dulongásokat követett el. Elnyomattak ugyan, el vették büntetésüket, ’s a’ csend helyre állott*, de nehéz lenne meghatározni: mi volna nagyobb bűn? az e’ a’ mit a’ jobbágy nép undok tettei által, elkövetett? vagy az e’ a’ mit a’ nemesség az ezen tettekre szabott büntetéssel véghez vitt? Nem érti a’ Szólló itt az embertelen kínzásokat, miket Zápolyának találékony esze kigondolt, hanem érti azon Országgyűlési határozást, meily nem csak az akkor élt jobbágyokat, de azoknak még meg* sem született, következőleg a’ bűnben részt sem vehetett maradékát is örökös szolgaságra kárhoztatá. E’ kárhoztatás milly siralmas következéseket húzott légyen a’ népre nézve maga után: könnyű el gondolni. — Bizonyságot tesznek erről a’ nemzet történeteinek , ’s magának a’ Törvény- Könyvnek száz meg száz lapjai; ’s e’ siralmas következéseknél íogva elő állott helyzetben találá népünket i-ső Ferdinánd, mint igyekezett ő, ’s mint igyekeztek kővetői a’ szerencsétlen sokaságon könnyíteni; azt ismét Törvény Könyvünk lapjai hirdetik; fájdalom hogy igyekezeteik hosszú időkön keresztül sike-