1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
180 255. ÜLÉS. 10. Novender. vona alapos, ha a1 majorsági földekbűl kiosztandó jobbágyi telkek a’ köz terhektől mentekké lehetnének — de minthogy minden jobbágyi telkektől az azokat megvásárlóknak adózni is kelletik, kétséget sem szenved az, hogy kisebb árt adhaívan az adó terheit viselni tartozó jobbágyok, a’ jobbágyi telkekké változandó allodiaiis földekért, mint az ezen földeket a’ magok majorsági minémüségökben minden adózás terhe nélkül megvásárolható nemesek, senki sem fog a’ földes Urak közül találtatni, ki azzá változtassa majorsági földeit, miért nem nagyobb, hanem kisebb árt fogna kaphatni, mint kapott volna ha az aliodialis földjeit jobbágyi telkekké nem változtatta volna. — Végre a’ tökélletes megválthatás megengedésétől, az Elölülőnek abbéli ellenvetése sem tartóztathatja a1 Szellőt, mintha ez, majd azt a’ következést hozná maga után, hogy a1 magokat tökélletesen megváltó helységektől távol lévő földes Urak az Uriszék tartásában késedelmesek fognának lenni, ’s így a’ lakosok az igazság kiszolgáltatásában hátra maradást* lennének kéntelenek szenvedni — mert az illető- Vármegyéknek kötelességeikben állván az ITriszékeknek rendes tartására való felügyelés — szinte ügy fogják, a’ bár távol lakó földes urat az igazság gyors kiszolgáltatására szoríthatni, a’ kiváltott, mind a’ ki nem váltott helyekben— ’s ha fo g is lenni oilyas földes úr, ki a’bíróság gyakorlását megunva, azt, az arra megérett ’s alkalmatos Községnek által engedendi, abból a’ lakosokra legkisebb kár sem fog következni, a’ miről hazánk számos Mezővárosai és nagyobb helységei, mellyek a’ bíráskodást földes Uraik’ megegyezésével rég olía, a’ legjobb foganattal gyakorolják, leghitelesebb bizonyságot tehetnek — mindezeknél fogva csak úgy lehetvén ezen szent czélt, hogy a’ nemzeti létünket ’s kereskedésünket legzsibbasztóbb szerencsétlen colonialis systhema alól hazánk valaha feíszabadúljon — elérni, ha czélerányos törvények által a’ nemzetisedés — egymás eránti bizodalom — és köz ipar kifejlődésének útat nyitunk — örömmel szemlélvén a’ gzóiló ezen ösvényen való álhatatos haladását a’ Rendeknek, a’ szakasz végső pontjának „et al!odialesu szavakkal való bővítése mellett, a’ tökélletes, ’s örökös kiváltság! szerződéseknek, az országos határozat értelmében való megengedésére szavaz. Az Elölülő: az előtte szóllott Követ előadásának csak azon részére kíván válaszolni, mellyben a’colonialis systemát, Fiscus örökösödését, és ösiséget érdekli, és azokbúl e’ tárgynak itteni meg nem maradhatásáról tellyesen meg van győződve; — azt mondja ugyan a’ szóllott Követ, a’ Fiscus örökösödését fel lehet áldozni a’ földes úr, és jobbágy közötti bizodalom hasznáért, és a’javallat alkotmányunkat egészen más alakba teszi által, ’s a’ bizodalmatlanságtól szabadítja meg. Már ha alkotmányunkat, melly eránt mindenki, ’s a’ szóllott Követ is bizodalommal viseltetik, fent, és tiszteletben kívánjuk tartani, az által, ha így elkülönözve, ’s öszvehangzás nélkü annak elveit érdeklő törvényt fogunk alkotni, épen semmit nem használunk, sőtt inkább ártalmat okozunk; — ellenben ha ni ind ezen kérdéseknek egymással leendő egybevetése, ’s egymáshoz való alkalmaztatása mellett egybehangzó, ’s ősi alkotmányunk minden ágait erősítő, nem pedig azt gyengítő törvényeket fogunk alkotni, akkor igen is nemzetünknek, és alku; Hiányunknak boldogságát előmozdítottuk. Vass Vármegye’ 1-ső Követe: ki volna az, a’ ki azt kétségben venné, a’ mit a’RR. a’ jelen izenet 3-dik pontjában mondani méltóztatnak, hogy t. i. ha az
