1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
170 értékét Öszvesen felyűl ne múlja, ha tehát nem ellenkeznek, az Ösiségrűl szélló törvényekkel, az Urbér béhozatala előtt kötött tökéletes, \s örökös váltsá^i szerződések, mellyeknek hazánkban számos helyeiben váló léteiét tagadni senkinek sem lebet, ’s ha szabad a' földes Úrnak a ősiség' megsértése nélkül jobbágyaival tartozásaik megváltása eránt, az azoknak értékével sokkal gyengébb örökös szerződésekre lépni, úgy, hogv ha a’ földes Úr, a' jobbágyi tartozások esztendőnkénti megváltását örök időkre egy pár forint fizetésében határozná is meg, örököseinek abban megnyugodni kellessék, bizonyosan meg lehet jövendőre is, a’ tökéletes váltsági szerződéseket engedni, a3 nélkül hogv ez által, az Ösiségről rendelkező törvények megsemmisíttetnének. — Azt sem látja a’ Szólló, mintha a’ tökélletes váltsági szerződések által, a’ jobbágyaival szerződésre lépő földes Úr több just ruházna, a’ magokat megváltó jobbágyokra, mint a’ mellyel maga bírt — mert ugyan ezen 5-dik Torvény-Czikkely 3-dik szakasza tartalma szerént valamint eddig, úgy ezentúl is,.csak azon földes Uraknak szerződései fognak felbonthatatlanság erejével bírni, kik arra megkívánt szerződési tehetségökkel bírnak. — Hogy a’ Fiscusnak örökösödése, mellynek korlátolását a’ Szólló annak idejében sürgetni fogja, a- tökélletes kiváltsági szerződések számának nevekedése által őregbedoi nem fog, azt tagadni nem lehet— de valljon van-e’ ok arra, hogy a’ nemzet tetemes kárával nagyon is messze kiterjesztett Fiscusi örökösödésnek biztosítása végett, a3 földes Urakat, ’s jobbágyokat el kellessék tiltani attól, a3 mi eddig tiltva nem volt, 3s a3 minek további megengedését, a’ nemzet érdekei elkerülhetetlenül szükségessé teszik —? Abbeli aggodalmát sem oszthatja a’ Szólló az Elölülőnek, mintha a3 tanácskozás alatt lévő szakasz által a’ birtokos nemesség veszedelmeztetne — sőtt e3 részben a’ Szólló egészen ellenkező vélekedésben vagyon, 3s azt hiszi, hogy a’ tökélletes megválthatás megengedése a3 jobbágyokban földes Uraik eránt bizodalmát gerjesztvén, éppen ez által fog a’uemesseg ’s evvel alkotmányunk is a’ bizodalmatlanságbül 3s megelégedetlenségbíil keletkezhető veszedelmektől legbiztosabban megóvattatlialni. — Mind az mi az úrbéri törvények négy első Czikkelyeiben a’ jobbágyoknak sorsaik könnyebbilése végett adatott, nemér fel azzal, mit a’ RR. a’ tökélletes megvállhatás által nékiek adni szándékoznak, ’s nem lehetne reájok nézve semmi sem szomorítóbb, mintha azt látnák, hogy ha bár bírnak is szorgalmaik által magoknak annyit * szerezni, miért nékiek földes Uraik, a’ szabadságot megadni készek volnának, a’ tökélletes megváltás, ’s felszabadúlhatás útja előttünk még is örökre el vagyon zárva; — ellenben nem is szolgál megnyugtatásokra 3s megelégedhetésökre semmi inkább, mint annak tudása, hogy iparkodásaik következésében magokat mindennemű Úri tartozásoktól tökéletesen felmenthetik, s az elelmökre kiszabott földnek tulajdonát magoknak valaha megszerezhetik. — INints mitől félni a3 sajátsággal bíró megelégedett lakosoktúl, 3s ott, hol a Kormány, nemesség ’s a’ haza egyéb lakosai között bizodalom létez, veszedelemtől tartani nem lehet. — Attól sem tart a’ Szólló, mintha az országos határozat megtartása által arra fognának a3 földes Urak serkentetni, hogy mostani majorsági földeikből nagyobb eladhatási árnak reménysége fejében úrbéri telkeket alkossanak, 3s így illető örököseik, még a’ majorsági földek örökösödésében is megrövidíttessenek, mert az Elölülőnek ebbéli ellenvetése csak úgy 45* 255. ÜLÉS. — 10. November.
