1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
245. országos ülés
12 245. ÜLÉS. 27. Oct. hogy, ha a’ Theresianum Urbárium’ nyomán kivannak menni, annak ne csak a’ 4-ik §-át úgy a’ mint ott van, de az 5-ik és 6-ik §-át is fogadják el, es ha a’ parasztnak sorsát rosszabbá nem kívánják tenni, fogadják el a’Királyi Választ. Trencsén Vármegye’ 1-so Követe támogatta a’ Királyi Szeraélynöknek előadásait, — nem is mozdíthatták ötét, a’ Izenetbe felhozott argumentumok, jelesen: hogy a’ fajzás gratiale, nem a’ jobbágy Constitutivumához való, — e's hogy azt a’ fa vágás, e's hordás’ elengedésével meg lehet szüntetni: mert ha ez állana, miután a’ jobbágy a’ Theresianum Urbárium szerént, a vajat a’ legelőtől adta, azt kellenek következtetni; hogy, mivel a vaj adás meg szűnt, a’földes úr legelőt adni nem tartozik, még is, noha a’vaj adás megszűntetett, nem mondjuk, hogy a’ legelőt is meg lehet szűntetni, az eddigi Urbárium szerént sem mondhatta a’földes úr: megszűntetem a’fa vágást, és fát nem adok, mert erre a’ Dicasterium sohasem állott volna, ő tehát a’ fajzást a’ paraszt telek appertinentiájának tartván, azt kívánja, hogy a’jobbágyságnak nem csak tűzi, de épület fa is adasson, még pedig az uraságnak más határba lévő erdejéből is, akár volt a’ fajzás be írva az Urbáriumban, akár pedig csak gyakorlatba voltak a’ jobbágyok, sőtt a’ hol a’ földes úr kivágta az erdőt, mind addig, még azt fel nem növeszti, a’ helység egy classissal hátrább tétessen, és a’jobbágynak egy telek után két hóid földel több adattasson. Somogy Vármegye’ l*ső Követe: nem akar azon kérdéseknek feszegetekébe ereszkedni, váljon a’ tűzi fajzás’ használata az úrbéri állományhoz tartozik e’, vagy sem? — sem azt fejtegetni nem kívánja, váljon ezen használat tekintete az Urbe'r behozatala’ alkalmával minő tekintettel vétetett a’ helységek classificatiójára, és miként hatott azokra hé? mert ezen kérdések’ eldöntése leg inkább arra való lenne, hogy a’mennyiség’ számába szolgáljon’sinor mértékűi: — most ezen felolvasott §-uál csak arrúl lévén kérdés , hogy a’ tűzre való fajzás mikép engedődjék a’ telek’ használatát bíró jobbágynak? a’ Szólló úgy vélekedik, hogy, midőn e’tárgyba törvénynekhozása kívántatik, szükséges, hogy a’ tanácskozásnak fő alapja, és resultatuma a’ legyen, melly szerént — 1-ör, a’ jobbágy’ tűzi fajzása használata biztosíttassák. 2-or, hogy az uraság’ tulajdona az erdőkre nézve kárt ne szenvedjen az önkényes erdőnek használata által, — és végre 3-or, hogy a’ Status’ tekintete az erdőknek gondos felneveltetése által hátráltatásra, és gátra ne találjon. — Ezen feladásoknak azonban véleménye szerént, a’ jelen felolvasott Törvény Czikkely épen meg nem felel; ugyan is abban az mondatik, hogy a’ jobbágynak a’dűlt, száraz, és ennek fogyatkozásával gyümölcsöt nem termő fák szolgáljanak tűzi szükségére, — ezen rendelésnek az a’fogyatkozása, hogy a’jobbágy biztosítva nem lészen, mert ha száraz, dűlt, és gyümölcsöt nem termő fák az erdőbe találtatni nem fognak, akkoron, ha bár erdő lészen is a’ határba, még is fa’ hijányával marad a’ jobbágy, és így bizonyos, hogy az első feltételnek ezen Törvény Czikkely meg nem felel. — A’ mi az urnák tulajdonát illeti az erdőre nézve: erre éppen ezen Törvény Czikkely tekintetet nem vet, mert azon kifejezés: szükségére elegendő tűzifa a'dassék: olly tágas értelmű, hogy annak következése majd az egész, majd nagyobb, vagy kisebb részét az erdőnek illetheti; — tudva van mindenek előtt, hogy a’ tűzi fával való élés igen különböző lehet, és a’ gazdálkodó használattúl a’ pazérólásig nehéz, vagy jobban mondván, lehetetlen illő szabályt szabni; különössen, a’ hol a’fa majd csak nem ingyen adatik, ki fogja itt meg mondani, hogy
