1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

192. ülés

42

192-dik ÜL ÉS. 10. Május.

nak, és igen alá valóságnak tartaná, ha valamelly Követ akármelly tekintetbül is, a’ hol se'relmet lát; elhalgatna — egyébbaránt a’ hogy a’ többse'g magát kijelentette , igen sok oculistának kellene lenni, hogy a’ hományt elosztassa — ő legalább részéről kijelenti, hogy a’ Királyi Levélben semmi sérelmet nem látván, sem Felírást, sem Óvást tennie nem kíván, ’s mind a’ kettőt szükségtelennek látja. Ellenben

A’ Hajdú Kerület Követje a’ Királyi Levélben sérelmet látván, a’ Felírásra, avagy ha azt el nem élhetné, az Óvásra szavazott.

Fejér Vármegye 1-so Követje kijelentette, hogy Küldői a’ Királyi Levélben semmi sérelmet nem látnak, azért a’ Felírást vagy Óvástételt, valamint eddig, ügy most sem pártolhatja.

Csongrád Vármegye 1-ső Követje valamint akkor , a’ midőn ezen minden igaz Hazafinak szivét szomorúsággal eltöltő Királyi Leirás, legelőször Országos tanátskozás alá vétetett, ezen Királyi Leirásban foglalt fejedelmi kárhoztatást, törvényeinkéi* megeggyezőnek nem tartotta, úgy most is kinyilatkoztatja, bogy ezen Királyi Leírást törvénytelennek tekintvén, törvényesnek elismerni soha sem fogja, — ’s nem is lehet a’ Szólló azokkal egy vélekedésben, kik azt állítják, mintha ezen Királyi Leírásnak tartalma semmi sérelmet sem foglalna magában, ’s mintha azt a’ törvénytelenség tekéntetében a’ Királyi szózat meghalgatására az Országon kiviili megjelenésre történt idézéssel hasonlítani nem lehetne, — sőtt azt hiszi, hogy a’ most kérdés alatt lévő Királyi Leirásban kimondott Fejedelmi kárhoztatás, az említett Királyi feddésre való idézésnél még sokkal sérelmesebb. Ugyan is ha a’ Szálai Követtől hasonlításul igen helyesen felhozott Királyi idézés következésében történt személyes feddés, méltán az érzékeny , ’s törvényeinkéi meg nem eggyező büntetések közzé számíttathatik , a’ mint azt még azok is elösmérték, kik most a’ tanátskozás alatt lévő Királyi Leirásban sérelmét látni nem akarnak, — bizonyosan nagyobb, érzékenyebb, ’s törvénytelenebb büntetést foglal magában ezen Királyi Leirás — mert az említett esetekben, a’ midőn t. i. némellv a’ Megyék Gyűléseiben szabadabban szólló Hazafiak a’ Királyi feddő szózat meghalgatására az Országon kivűl való megjelenésre idéztettek, nem tsak hogy szabadságokban állott az idézteiteknek a’ meg nem jelenés által a’ feddés terhét magoktól elháríttani, — hanem az idézésre megjelenők is, a’ magok menthetése lehetőségétűi megfosztva, ’s legalább nvilványos feddésnek kitéve nem voltak; a Januarius 3-kán költt dorgáló Királyi Leirás sully át azomban a’ tBarsi Követnek rnagátiíl elhárítani semmiképpen sem lehetett; idézés, ’s előre való tudósíttás nélkül érte ez őtet, ’s meghalgatás nélkül Ország szerte mondatott ki ezen Királyi Leirás által a’ Fejedelem súlyos kárhoztatása a’ Nemzet eggyik Képviselőjének azon kimondása felett., mellyet a’ KK. és RR., mint az Ország Gyűlése alatt történt sértő kifejezések megbüntetésére czélzó Actiónak egyedül való törvényes elrendelői az 1723-dik esztendei 7.dik Törvény Czikkehben meghatározott büntetésre érdemesnek nem tartottak. — "Valamint igaz tehát, hogy a’ meghalgatás nélkül nyilványossan történt Fejedelmi kárhoztatás, a’ maga menthetését ki nem záró személyes feddésnél sukkal ér-