1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
211. ülés - 212. ülés - 213. ülés
■V f-r 238-dik ÜIjES. 18. Oetob. 317 tatlan tehát szentségek. De, ha erre soha semmi Törvény nem intene is, tulajdon magunk java, ön állásunk’ fentarthatása, ’s leg drágább kintsünk, szabadságunk’ biztosítása szükségessé teszi azt; hogy a’ szegényebb, és gazdagabb sorsú nemesek közt, semmi néven nevezendő külömbséget ne tegyünk, hogy, a' kikkel eddig egv érdekünk volt, azt még szorosabban össze csatoljuk, mert csak az egyesült erőben van a hatalom, csak öszve vetett vállakkal lehetünk képesek, Constitutiónkat fenyegethető veszéllyel daczolni. A’ részenként csekély erő óriássá nyő, ha egyesíttetik; a roppant hataloméi enyészik, ha részekre szakad. Az egyes nap súgárok alig képesek a’ viaszai meg lágyítani; a' midőn ugyan azon súgárok, az egyesítés’ szabállyal szerént, öszve szedve, a’ leg keményebb érczet meg olvasztják. Az egyesült Duna vize büszkén bánja a’ leg terhesebb hajót hömpölygő habjain; a midőn ugyan az a’ víz részekre elosztva, alig lesz képes egy csónakotskát billegetni. így áll ez az egész természetben, így kell ennek állani, és áll is az emberi társaságra nézve is. — Örök igazság volt az mindenkor, hogy minden erő az egyesületben létezik. Az egygyesítésre kell tehát nékünk törekedni, nem pedig a’ Constitution^ elveiben egyesült részeket egymástól elszaggatni. Egy láncz szemez, melly ha megszakad, csak a’tűz forraszthatja össze. Ne szakíttsuk azért ki keblünkből a’velünk egyforma jussal bíró nemes barátinkat, kik mint bajtársak, mindenkor készek voltak, bár melly veszély ellen, velünk egy formán küzdeni, ha azt a' Haza’java kívánta, készek is lesznek örökké, ha érdekek a' miénkel egv marad; azért azon mintegy harmintz ezer férfiút, a' kik a szerentsétől szigorúbb kézzel áldatván meg, minden földi boldogságokat tsak a' szabadság' azon édes érzésében helyheztetik, hogy minden szolgai terhektől mentek, és azért Hazánkhoz mindenkor buzgón ragaszkodtak. Ne fosszuk meg ezen nemes barátinkat egyetlen egy boldogságoktól, ne kénszeríttsük őket a leg tisztább érzések mellett is, tőlünk el szakadva a kétségbenesés’ borzasztó örvényébe ragadtatni. Mind ezekről tellyesen meg lévén győződve, ezennel oda nyilatkozott, hogy semmi néven nevezendő terheket, semmi adót, a’ nemesség' bármelly classissára vállalni nem fog, és ollyan Törvényben, a’ melly a’ nemességet adó alá veti, soha meg nem egyez. — Az Elölülő a’ szállott Követ’ kívánságának érdemét, és azon elveket, mellyekböl beszédjében kiment, bővebben festegetni szükségtelennek találta; mert valamint mellette; úgy ellene is annyi argumentumok hozódtak fel az 1825. esztendei Oi szág’ Gyűlésén; hogy azon tárgyat minden oldalról ki mentettnek bátran állíthatja : nem lehet tehát itt más kérdés, mint az; van e’ már e’ tárgyban országos egyezés, és végső határozás V és azt mondja, hogy ezen kérdésre legjobban megfeleltek a két Tábla között váltott Izenetek, és a’ Felírás: ugyan is, midőn a jobbágyi haszonvételek’ szabad adása vevése ezen Tábla által Iegelsőbben el határoztatok, a’ 84-dik szám alatt foglalt Izenetben azt kívánták a’ Fő Rendek; hogy ezen 6-dik §-us határoztasson el, hogy a’ jobbágy telek meg vevője ezen haszonnal egybe között minden úri, és köz terheket viselni tartozzék; erre a’ KK. és RR. a 120-dik Ülésből költ86-dik számú Válaszokban a’ princípiumot el fogadván, azt felelték: hogy a’ jelen Törvény’ engedelme mellett szerzendő jobbágy telki haszonvételekkel hogy, és mitsoda mértékben legyen össze kötve a’ közterhek’ viselése, és a’ közterhek’ nevezete alatta’ nemesekre nézve mit kellessen érteni, a’ Biztosságbeli Munkálatban, a’ hol a’ köz terhek meg állapíttatnak, fognak határozást tenni. A’ Fő Jegyző-Könyv. Vlll-dik Darab. ^6 1 Hl I ; /I
