1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
igz-rfik ÜLÉS ío. Merjur. 29 • * f * • .-fi Trénerién Vármegye 2-ik Követe midőn ezen felírás- kérdése legelőször a’ Kerületi Ülésekben előkerült, ezt a1 szólló Követ már altkor csak azért nem pártolta, mivel a’ kérdéses tárgyat és éppen azt, a’ miben fő sérelmet hclvheztettünk, egyátaljában ki nem fejezi. Hajlott azután ezen bár puszta felíráshoz, midőn csak a’ közt maradt a5 választás, ha menjen e* igy ezen felírás, vagy egészen el maradjon. Szóllásbcli szabadság alkotványunknak azon fő palládiuma, melly nélkül maga a’ szabadság tél nem álhat. A’ Kormánya’ végrehajtó hatalmat Törvényeink értelme szerént kizárólag gyakorol ja, — a’ Törvényhozásban külömbféle befolyása által sokkal nevezetessebb részt vesz, mint törvényesen venni kellene. Ha a’ szabad szóllás korlátolására nézve is bizonyos hatalmat gyakorolni fog, akkor méltán állíthatja a’ Szólló, hogy a’ Nemzet minden jussaitól elesik, és egyébb szabad Nemzetek sorából ki töröltetik. Nem tekinti azt, hogy tetszik e’ a’ Kormánynak egy vagy más Követnek előadása? mert bizonyosnak tartja, hogy ha azon nevezetes 1687-ki 9-ik Decemberi Ország Gyűlésen, midőn némelly Fő Rendek, és Püspökök inkább el távozni, mint a’ Királyi Propositiokra rá állani kívántak, és azon idaeától, . hogy ezen szabad Ország valaha haereditarius Országgá váljon, olly annyira irtództak, ugyan akkor, ha Bars Vármegye vagy egyébb Megyéknek Rövetjei azon - kifejezésekkel éltek volna a’ Fő Rendek iránt, mellyekkel élt most szinte Bars Vármegyének Követje, kárhoztatás helyett dicséretet, és jutalmat a’ Kormánytól várhattak volna. De tovább, ha a’ Fő RR. Bars Vármegye Követnének előadása által hitték azt, hogy alkotványos állások, és jussaik sértve vannak, ellen okokkal ezt meg czáfolni, és sértéseket, ha ügyeikben • bíztakmás utón orvosolni kellett volna. Mert külömberi áll ellenek a’ köz opinio; hogy ügyeikben nem bizván csak a’ Kormány authoritását használták. Minden esetre a’ czélerányos óvásokban sokkal több erőt helyheztet, mint ezen felírásban , mellj ben a’ sérelem nem is érintetik, és igy utasitása következesében is a’ Kerületi szerkeztétést'elfogadta. Egyébberánt az előhozott okokra nézve ellenkező nézetjeit előadta. Egy érdemes Követ azt állitá, hagy ö még a’ szóllásbéli szabadságban soha nem gátoítatott. Igaz az állítás — de valamint bizonyos az, hogy azon Követ szóllási szabadságában nem gátoítatott, úgy azt is hiszi, hogy elő adásiban a’ Kormány által soha korlátoltatni, vagy el tiltatni nem fog, de ebből még nem következik, hogy biztosítva van az Ország Rendei szóllásbéli szabadsága, és hogy más Követ is előadásában a’ Kormány által nem fog korlátoltani. Élt tovább azon Követ azon dilemmával: hogy a’ Kir. parantsolatban vagy sérelem foglaltatik vagy nem, — második esetben felesleg a’ felírás, de felseleg az óvás is, az elsőben pedig szükséges a’ felírás ós nem az óvás. De kérdi a’ Szólló a’Karokat, és Rendeket, egy szabad Nemzetet lehet e’ annyira meg kötni, hogy mindég csak a’ felirás , és folyamodás utján ^ikeretlenül'keresse sérelmeinek orvoslását? éppen ezen esdeklés a’szabad’Nemzetnek méltóságával össze nem férhet. Vannak egyébb módok is, mellyek által ezélerányossan lehet a’ sérelmeket meg szüntetni, nem szükséges a’ mindenkori folyamodás — tudja ezt minden Nemzet környülállásaihoz képest elitélni. — Ila még bizonyosok lehetnénk arról, hogy a’ mint felmén a’ felirás, úgy meg jfrn a* nyugtató válasz is, akkor igen is a’ felirásnak fel küldését szükségesnek látná. De midőn ellenkező a’ helyheztetésüüh,‘elhalghtás, és czélerányos'óvás- Je gyzö Könyv. Vlll-dik Darab. 8 4
