1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
to2-dik ÜLÉS. iO. Május. 23 mi a’ Kormánynak a’ fent forgó tárgyban bíráskodása, és a’ meg halgatás nélküli Ítélet ellen, ezen kárlioztatás ellen is szolgál, ha pedig az Esztergomi Követ ítélet nélküli tetthez, vagy ollyaknak, kiknek nincs közök a’ dologhoz, jóvá hagyó, vagy ellenkező kifakadásokhoz akarta volna liasonlitni ezen kárhoztatást, mit a’ szálló Követ nem hihet, még rosszabb színben állana az. Két tekintetet fejt ki ezután a’ Követ, mellyek a’fenn forgó Felírás ellen, bár szinte csak indító okokat látszanak foglalni magokban, az első: hogy a’ Kin Levél a jó Rendet, a’ törvényes szertartást adja elő, mint czélját; a’ jó rendnek fent tartása pedig minden jó Hazafiak czélja, kötelessége. De kérdi a Követ: a’ jó czél igazol é, törvényesít é minden eszközt? És vallj on a’Kormánynak minden eszközhöz lehet é nyúlnia, csak a’czél jó legyen ? Valóban nem — nem is lehet tehát a’ czélt ezen Kin Levélben foglaltaknak igazolására felhozni, és a' diaeta constitutionalis jó rend tartásnak színe alatt olly eszközt igazolni, és elfogadni, molly éppen a’ diaetának constitutionalis princípiumát sérti meg, és melly a' rendet nem a’ Törvény által kijelelt mód, de az éltető lélek kizárásával eszközölné. — 31ásik hasonló tekintetnek látja a’ Követ azt, melly szerint moudatik, hogy elismeri a’ Kir. Levél a’ Diaetának törvényes Tisztjét, mellynél fogva a’ rendet fent tartsa, igy tehát a’ Diaetának Jussát nem sérti, sót erősíti_ azomban a' midőn elesméri a' Kir. Levél a’ Diétának jussát, annak gyakorlását egyszersmind igazgatása alá veszi, pedig igazán csak azé a Jus, azé a hatalom, kinek ítélete, Útmutatása szerint kell azzal élni. Az ellenben, ki illy móddal él is a’ Jussal, csak eszközli, mit amaz rendel, — a’ Principium meg marad, igen is — fent tartva az Ország Gyűlésének a’Papiroson, de a’valóságos gyakorlati hatalom a Kormányé lészen, a’ mint ezen Királyi Levélnek elve divatba jó, kéri a’ Szolid a’ KK., hogy a szilitől külömböztessék meg mind a’ két tekintet alatt a’ valóságot, és a'jó czélra iparkodván, ne fogadjanak el nem jó eszközt, és a’ Princípiummal a* névvel meg elégedvén, ne veszélyestessék Jussoknak gyakorlati valóságát, — minekutánna pedig nem hiszi a’ szálló Követ, hogy egy légyen e’ Teremben, ki a1 Hiaeta független ön állását ne ismerje el, és azt ne védelmezze, ki az Ország Gyűlése Tanácskozásainak, és végzéseinek akár érdemére, akár formájára nézve a’ Kormánytól más béfolyást fogadjon el, mint mellyet az Ország Gyűlésének öszve hívása, a’ Kir. Propositiók, a’ Felterjesztéseknek el vagy el nem fogadása, és a’ Diaetának el oszlatásával gyakorol, — ki e’Teremben más hatást, más szózatot fogadjon el a’ Kormánytól, cgyébb mellyet mint a’ Törvényhozó hatalomnak egvik alkotórésze intéz, annak másik részéhez, ki a Törvényhozó hatalommal, mellvnek a’Fejedelem is alkotó része, felsőbbségét a’ végrehajtó felett, melly amannak végzéseit tellyesiti, el ne ismerje — ki szállás szabadságunkra nézve bár melly külső hatásnak helyt adna, minekutánna mondja ismételve, nem hiszi, hogy egv is legven a’ Teremben, ki ezen elveket akár miképp meg tagadná, minekutánna annál inkább hiszi más részről, hogy a1 mint ezen Elvek nem léteznek, a’ Diaeta Organicus Életének leg belsőbb Lelke távozik el, és nem volna akkor más e’ gyülekezet, mint Dicasterium, melly a' Kormánynak’ szándéka, utasítása szerint, dolgát igen ditséretessen végezhetné, melly sokat tehetne, minden volna, csak Törvényhozó hatalom nem, minekutánna tagadni továbbá nem lehet, hogy ezen elvekre nézve a’ fenn forgó Királyi I;evél valamelly ütközést, zavart, vagy leg alább bal következtetésnek, és veszedelmeztetésnek forrását foglalja magában, annál a' Királyi Levélnél, t. i. magát semmiképp nem nyugtathattya meg, és azt tartja, hegy (i *
