1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
211. ülés - 212. ülés - 213. ülés
229-dik i'Li ES. i. Julius. 14$ váratlanabb, mennél bizonyosabb az, bogy ezen kérdés a’ Törvényhatóságok tehetősége körébe vág, de lia tsak ugyan kívánnának is a’ Karok és Rendel; ezen kellemetlen tárgyról törvényt hozni, úgy vélekedik, hogy azt nem a’ mostani tanátskozás félbe szakasztásával, hanem a’ maga helyén, tudniillik akkor, midőn a’ Vármegyék jobb el rendeltetése jön tanátskozás alá, lehet fel venni, követvén boldog emlékezetű II. Leopold Királyunknak az i790-ik Ország Gyűlése alatt hasonló esetben tett rendelését is, melly szintén egy e'féle tárgyat Resolutioja által oda relegált. Beregi Vármegye 1-ső Követje igy nyilatkoztatta ki magát: Már tsak az is magában, hogy egy Vármegye a’ másik ellen, akár hol is, annyival inkább az Ország Gyűlésén, mint vádoló lépjen fel, valóban szokatlan, sőt hallatlan történet, de mikor más Megyének tetteit, ’s hivatalos levelezéseit, visgálása, ’s bírálása alá veszi — ez már olyan tselekedet, melly a’ Vármegyének alkotmányos függetlenségét s az attól elválaszthatatlan szállás szabadságát tetemessen megsérti. *— Midón Reregli Vármegye jó Fejedelméhez azért folyamodott, hogy alapos Törvényeinket épségben megtartani mélíóztasson —• csak azt tette, a’ mit törvényes helyheztetése, ’s hatósága szerint tehetett, meg gyózódése pedig magával hozott, ■—• ellenben Szabolts Vármegye Követje által mostan előterjesztetett határozásával, nem tsak Beregi; , hanem minden Vármegye függetlenségét bántotta meg. — Alkotmányunknak leg biztosabb alapja ’s oltalma a’ Vármegyék elrendelteíésében vagyon letéve, — ezen elrendeltetéséből foly a’ Vármegyéknek azon tagadhatatlan jussa, melly szerűié az Országot közönségesen, sőt néha tsak egyes személyeket illető tárgyakra nézve is, vélekedéseit nem tsak a’ felsőbb helyeken, hanem magának a’ Fejedelemnek is, nyilván és szabadon kijelenthetik; — már ha ezen — századoktól fogva gyakorolt Nemzeti Just, akár a’Kormány Székek, akár a’Fejedelem tetszések szerint korlátolni kívánnák, ’s igy a’ Vármegyéknek ezen szent igazába önkényes kezekkel bele vágnának, —- azt hiszi a’ szálló Követ, — hogy a’ Karok és Rendek ezt Országos sérelemnek csmérvén el, nem tsak nyilván és közönségessen ellene mondanának, hanem azt minden lehető módon orvosolni lelkesen törekednének. Midőn tehát a’ Karok és Rendek még az eránt is, hogy eggyes Követnek kimondásait a’ Kormány ne censuráija — óvást kívántak tenni —* hogy arrogálhassa azt egy 3legye, más vele egyenió hatósággal bíró 3íegye határozásaira nézve, meilynek kevesebb jussa nem lehet, mint egy Követnek, a’ ki tsak Megyéje reája bízott jussaival él, — a’Szólló annál kevesebbé láthatja által, mivel Bcregh Vármegye a’ kérdéses felírást az Országnak minden X"árujegyéivé! közölvén, ámbár ezek, valamint törvényes jussaik esméretére, úgy hazafiűságokra, ’s béíátásokra nézve is Szabolís Vármegyénél lejebb nem állanak, még is egy sem találkozott közülök, melly ezen esetben azt tette v olna, a’ mitSzaboIts, és azt ismeg valja a’Szólló •— hogy ezen határozás eredetét még megfoghatatlanabbá, sőt szinte gyanússá teszi a’ Szólló előtt azon körülállás, —• melly szerint maga Szabolts Vármegye is, — midón a’ már érintett felírás először a’ köz Gyűlésen elő fordult, abban semmi sérelmet nem találván, azt minden megjegyzés nélkül tudományul vette — hanem későbben a’ Reputatio által a’ tárgy újabban feleleven it elvén — akkor hozatott azon végzés, melly sokkal sérelmesebb következésekkel terhes, mint a’ Bereghi felírás. Ezeknél fogva nem kételkedett a’ Szólló, hogy a' RK. és RR. Szabolts Vármegyének semmi Törvényen nem alapult határozását, nem tsak hely-I
