1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
199. ülés
•> 12 199-dik CLES. 22. Májuk,. a' miképp ebből egy millió négy száz hetven ezer forint a’ 500 fitos kulcs szerint ment a’ taksálástól. Ezen számzás már mutatja a’dolog igaztalanságát, melty azzal lesz még legterhesbé, hogy csak a’ szegényt nyomja. Ennél fogva indítványt tesz, hogy ne zárattassék hé a’ percentuatio sem ezen paragraphban, sem a’ többi szakaszokban valamelly sommánál — hanem egyeránt érjen az akármelly nagy sommákat is, a' mi után az egész kulcsot a’ kissebb sommákra nézve is nevezetessen lehetne enylűtni, és még is fedezve volna az itt í'cnn forgó köz szükség. Előhozza, hogy akár a’ nagy értékű ok levelek, akár a- nagy tárgyú perek rendszerint csak a’ gazdagokat illetik és igy a’ nagy sommáknál taksabeli mentsége nem más mint a gazdagoknak felmentése olly tehertől, mellyet a' szegénynek viselnie kell — ennek rová&ára pedig könnyebbíteni amazon sem nem igazságos, sem nem jótékony,— holott inkább, ha kellene külömbség, a’ gazdag taksalásának kellene terhesebbnek lenni, mert az a’ bőséges feleslegének egy, bár sokra menő része nélkül könnyebben el lehet, mint az ügyefogyott azon bár csekély pénz nélkül, mellyel talán utolsó szükségét fedezte volna. Emíitti tovább, hogy a’ gazdag úgy is tud segitni magán, a szegényt kell gyámolitni a köz intézetnek, említi, hogy ha kiilönössen Hazánkban, a’ leg bővebb jövedelmeknek hova fordítását, ha az absentismust tekintetbe vesszük, okunk nem igen lehet, hogy azokat mindenféle tehertől csak mentsük, és azt a’ kis értékre róvjuk. — Már pedig átaílyában a’ nagy értékű per vagy irvány Ugyan csak a’ gazdagok között forog; ha éppen egyszer szegényt is illetne, lehet, sőt kell azon a" taxa elengedésével segitni. Minden esetre pedig kevesebb rossz következik, hogy ha ritka kivételképpen nyom egy szegényebbet a’ nagy taxa, mintha az egész taxabeli teher egyedül a’ kis értéken, és igy rendszerint a szegényebbeken fekszik. Pest Vármegye 1-ső KÖvetje: a’ Taksáknak a Sommákhoz való alkalmaztatásának helytelen voltát eléggé előadta Tolna Vármegye Követe, a Szóiló nézeteit osztja, annál fogva az illyes alkalmaztatást mindenképp elmellőztetni kívánja, ennek következésében azon javallatot teszi, hogy Egyházi Hiteles Helyeknél akármelly oklevél, akár először, akár hányadszor adatik ki, ’s akármennyi értékről szóllyon, annak Taksája mindenkor egyforma légyen, tudni illik egy árkusért az írónak 6 xr., a’ pecsétért pedig egy forint járjon. Nógrád Vármegye 2-dik Követe az érdeklett osztályozást a’ tárgy értékére nézve azon néző pontoknál fogvást, a’ mellyeket Tolna Vármegye Követe előterjesztett, el kivánnya mellőzni — de azért is, mivel a’ tárgy értéke se a' munka fáradságát nem szaporítja, se az expeditio hivatalt nem terheli — a’ Feleket pedig felesleg költségekkel terheli. Győr Vármegye i-ső Követe egyenes útasitásánál fogva azt kívánja: hogy mivel a’ birtok változásoknak bé jegyzése, és az erről készített Levél első kiadásakor az érték mennyiségéhez alkalmaztatott nagyobb taksáknak veíietése magábul cgyenessen a’ felsőbbségi jusból származván, ezt Küldői sem a’ Nemesi, sem más akár minémű javak eránt a’ hiteles Helyekre, de akármelly Bírói hatóságokra nézv e is el nem ismérik •— annál fogva a’ meg határozott dijjak ugyan megmaradhatnak, de azok úgy, a’ mint a’ Kereskedési munkálatban el fog rendeltetni, köz szükségekre az Ország pénztárába tétessenek által, ’s azokból a’ hiteles Helyek, s alább az egyébb Törvényhatóságok is a magok számára egyedül az utóbbi kiadásoknak háromszorozva vett dijját tarthassák meg.
