1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
199. ülés
2JG 199-dili L L EIS. 22. Május. el lehet határozni azt, hogy az írót Publica Jurisdictio, vagy a' Káptalan fizesse, és ezt a’ Káptalanok annyival inkább megtehetik, mivel jól vannak dotálva. Tolna Vármegye 2-dik Követe: Komárom Vármegye Követének észrevételére megjegyzi, hogy a’ vissza élhetési ellenvetés minden Taxákra nézve szolgál, és ha azért nem kell elengedni a’ szegénynek az író bért, hogy más annak neve alatt ingyen ne vehesse ki az irományokat, más az expediíióval járó Taksát sem kell elengedni, de amúgy is kifejeztetik a’ kiadásban, hogy N. N. szegénynek számára ingyen történt — a’ miképp ezen visszaélést, a’ közvéleménytől! tartás is gátolná. 3Iiután pedig a’ Káptalanok magok nyilatkoztatják, hogy a' szegényektől nem szoktak taksát venni — de éppen azoktúl, mint rendeltetésökhöz képest a’ sze* gényeknek gyámolitul, ollyastfcl sem lehetne tenni, újra kéri a’ szegényeknek abbéli felmentetésöket. Az Elölülő nem tudja ugyan minden biztossággal, hogyan divatozott eddig a szokás a’ Káptalanoknál, csupán a’ Taxát engedték é el, vagy az író bért is — ö úgy tartja, hogy a’ szegényekre nézve is általyányossan csak a Taksa engedődött el, az író bér pedig csak némelly esetben — de meg van győződve arról, hogy Komárom Vármegye Követének észrevétele minden esetre áll — és bátor megengedi azt is, a’ mit Tolna Vármegye Követe felhozott, hogy e’ tekintetből nincs minden excessus eltörülve, miután a’ Taksák fizetése elengedtetett, mégsem egyezhet meg Tolna Vármegye kívánságában, mert egészen más a’ Taksáknak, más pedig az írói bérnek eltörlése — mivel a’ Taksák eltörlése által csak az eszközöltetik, hogy a’ Káptalan a’ Taxa beneficiumában nem részesül •— az írói bér eltörlése pedig azt is maga után vonja, hogy a’ Hiteles Hely maga költségén Írasson a’ szegények számára, és így nem áll a’ Tolna Vármegyei Követ okoskodása, mert abban az esetben, a’ hol számossabb okleveleket kell expediálni, néma’ taxa tészen sokat, hanem az írói bér, hogy pedig ezeket leginkább, midőn száz árkusokra is felmennek, a’ Káptalanok magok költségén Írassák le, kívánni nem lehet — ezek szerint mivel fel nem teszi, hogy a’ KK. és RR. arra kívánnák kényszeritteni a’ Káptalanokat, hogy a’ szegényeknek ajándékot adjanak, úgy véli, hogy szükséges az írói bért tovább is megtartani avagy csak azon egy tekintetből is, hogy ennek eltörlése által vissza élésekre alkalom ne adattassék. Pest Vármegye 1-ső Követje, ha már utói nemérhette a’ szegény embere nek e’ tárgybeli minden fizetés alóli felmentését, legalább azt bátor kérni: hogy egy árkusért hat krajczárnál többet ne fizessen — mellyet annyival inkább kívánhat, minthogy Küldői az Egyházi Hiteles Helyeknél, mint a’ mellyek magok is íróikat jobban fizethetik, az írónak dijját minden árkustól semmi esetre felyebb nem kívánják megállapittatni. , Liptó Vármegye 1-só Követe elébbeni kívánságától, hogy t. i. a’ valóságos szegények ingyen kapják meg a kérdés alatt lévő expeditiókat, azon ellenvetés sem mozdítja el, hogy ez által könnyen út nvitíatik sok visszaélésre, és hogy a' szegénység ürügye alatt kikapott iratokkal majdan kereskedhetnek is, mert, ha tartani is lehetne némelly egyes visszaélésektől, sokkal nagyobb tekintetet érdemel a'valódi szegények sorsa, és annak elősegéllése, hogy mód nyujtassék nekiek jussaik kikeresésében, azonban az előhozott aggodalomnak is elejét lehetne venni a’ Bizonyítványok egy czélra vezető meghatározasa által, azt tehát nem ellenzi, hogy ottan világóssan tétettessen ki: mi féle Perbe való, vagy birtokbeli jussokat illető Iromá-
