1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
199. ülés
206 199-dik L LES 22. Május. eráut. gényéknek a’ sait, azomban még is tartozzék minden árkusért az írónak 10 xrt. fizetni — ** azt tartJa igazságosnak, hogy, a’ ki valóságos szegény, az ennek fejében teendő tndő felmentése minden fizetés alól menté tétessen. Ezt az Egyházi Hiteles Helyektől annyival inkább lehet várni, miután annyi világi javaknak birtokában vágynak, hogy az Írókat is úgy fizethetik, hogy ezek á szegény ember ebbeli fizetésére ne szorulhassanak. Tolna Vármegye 2-dik Követe: a’ Pesti indítványt a’ taksákróli Törvény egyébb szakaszaira is kiterjesztve pártolja. Nem olly erányzatban vala az vélekedése szerént téve, hogy az író bérét elveszejtse, sőt érdeme szerént az illető pénztárból nyerje az azt, csak a’ szegény ne legyen kéntelen fizetni, kire nézve bizony mindegy akármelly titulus, iró bér, vagy más taksa neve alatt vétetik meg rajta utolsó értéke, vagy kívántatik tőle, mije nincs. Ha igazságos a' szegénység tekintetéből másféle Taksákat elengedni, nem látja á Követ, minő következtetés zárja ki az iró bért, melly az iromány kiadásának szinte része, szinte tiszti eljárás, mellynek a’ szegény számára ingyen kell történni. Vagyon, azt tartja á Követ, a’ polgári társaságban az érzésen kívül is a’ vagyonnal járó kötelesség, mellynél fogva az á szegény gyámolitását meg nem tagadhatja. Ezen principium menti fel á paragraph első részében a’ szegényt más taksáktól, ennek kell öszvehangzásban őtet az irás bértől is felmenteni. — Annál inkább, hogy más külömben a’ fel nem mentett szegényre nézve sokszor a’ kiadó Tisztviselő, vagy írnok az irás bérre nézve igen nehéz alternatívába esnék — a' midőn t. i. a’ szegény nyomorúságának jelenségeivel járulván hozzá, kérné irományait, és panaszolná, hogy nem képes a’ bért azokért megfizetni; — ő vagy keményszivüleg tőle azokat megtagadni, vagy talán utolsó krajtzárját venni el azokért, vagy saját, hihetőleg nem bő értékéből volna kéntelen pótolni, a’ mit a’ köz intézet az ügyefogyottól megtagadott, mindezeknél fogva ajánlja a’ Pesti indítványt, és a' szegényeket minden féle taksáktól felmentetni kéri. Vas Vármegye 2-ik Követe: Küldői ezen Törvény javallatnak jótékonyságát, hogy a‘ valóságos szegények számára minden Irományok ingyen adassanak ki, az írásbeli költségekre is kiterjesztetni kívánván, azt óhajtják, hogy a’valóságos szegények az írás bér meg fizetésétől is mentessek legyenek — ’s nem is látják, hogy a’ szegényeknek ezen felmentése által az Írnokok, a kik e’ szerént fáradságok bérét meg nem nyerendik, károsittatnak, mert a’ Káptalanoknak amúgy is rendes fizetéssel bíró Irnokjaik lévén, igen könnyen elrendeltethetik az, hogy az abbeli szegények Irományi, azon órákban irattassanak, a’ mellyekben külömben csak szorossan hivatalbeli munkák tellyesitethetvén, azokban annyi különös keresetre való írások nem tétetődhetnek, ’s e’ szerént ezen Javallatnak szavai attól kezdve „az írónak báré azomban“ egész végig ki hagyattathatnak. Veszprém Vármegye 2-ik Követe: hogy az ezen szakaszban a szegényekre vetett méltó tekintet a’ jótévőségnek egész kiterjedésében foganatosíttasson, az igazsággal meg egyezőnek látja, ’s Megyéje képében kívánja is, hogy mind azok, kik a’ Törvények értelmében szegények, Ország szerte minden Bíróságoknál általlyában a’ Taksák fizetésétől, oda értvén az Irnoki bért is, felmentessenek, —. mert külömben gyakran megeshető lészen az, hogy az irnoki bér ki nem fizethetése miatt, mellyek nem kevés sonmiára nevelkedni szoktak, a’ kevés értékkel, de sok i
